|
|
 |
|
 |
Németh Miklós miniszterelnök tévébeszéde (1. rész)
|
1989. október 22., vasárnap - ,,Tisztelt Honfitársaim Történelmünk egy nagy hete után, és egy nap napja előtt szólok Önökhöz.
A hét, ami mögöttünk van, lezárt és megnyitott egy korszakot a
magyar történelemben. A magyar Parlament által elfogadott törvények
jogot és okot adnak erre a minősítésre.
A törvényhozók feltették a koronát arra az alkotásra, amit
társadalmunk politikailag aktív erői a nemzeti haladás eszméjétől
vezérelve kemény munkával, önmagukkal, egymással és a múlttal
megküzdve előkészítettek.
Ez teszi lehetővé, hogy most Önöket egy holnap kikiáltandó
Magyar Köztársaság polgáraiként köszönthetem. Remélem, köszöntésemet
legtöbbjük meghitt családi körben fogadja. A család közösségében,
mely társadalmunk mindent meghatározó alapegysége, az egyéni,
közösségi és nemzeti sors átélésének kerete.
Ez is forrása annak az erőnek, mellyel e nép az őt földre
szorító erők lanyhulása pillanatában máris felemelkedni akar.
Megnyílt a múlt és kitárult a jövő. Nézzünk bátran mindkét irányba.
Évtizedekig nemlétezőnek minősített kérdésekkel kerültünk
hirtelen szembe, és meg kell birkóznunk velük. Sokat már legyűrtünk,
de magasodik még előttünk elég. Küzdjünk meg velük, de higgyük és
akarjuk: küzdelmünk végigvihető véres harcok és áldozatok nélkül,
békésen. Nem úgy, mint 33 évvel ezelőtt. Hihetünk ebben, mert ez már
egy másik világ, de akarnunk is kell, mert sok még bennünk a régi
seb, és sok van bennünk régi önmagunkból.
Nemesítsük értékké és kovácsoljuk erővé a sokáig fájdalmasan
titkolni kényszerített 33 év előtti hősies áldozatot. Akkor egy
tragikusan megnyomorított, nemzeti önérzetében meggyalázott, a
szabadság nevében szabadságától megfosztott nép kelt fel, hogy
önmaga törvényei szerint élhessen. A tiszta szándék mélyről tört
fel, s ezért a kitörés tisztátalan hordalékot is felszínre dobott.
Aki csak ez utóbbit látta, vagy akarta látni, tragikusan tévedett.
És tragikusan vétkeztek azok, akik a levert felkelés után terrorral
félemlítették meg a népet, mely nem akart mást, csak magyarként,
emberi módon élni. (folyt.köv.)
1989. október 22., vasárnap 21:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|