|
|
 |
|
 |
MSZP-kongresszus - vasárnapi munkanap (17. rész)
|
Az alapszabály-tervezetről szóló vitának egyik visszatérő eleme
volt a bizalmatlanság a korábbi struktúrákkal, irányítási formákkal
szemben. A bizalomhiány azt az igényt vetette fel: a
pártalkotmányba építsenek be garanciákat annak érdekében, hogy ne
ismétlődhessen meg a korábbi hibás, rossz gyakorlat. Ez az igény
némileg ,,túlszabályozottá,, tette a tervezetet, ezt azonban később
a bizalom erősödésének függvényében az új párt soron következő
kongresszusain minden bizonnyal ki lehet majd küszöbölni.
A küldöttek ezután nekiláttak a tervezet részletes vitájának:
tételesen, pontról pontra górcső alá vették az egyes pontokat. A
dokumentum jelentőségét tükröző hosszú, idegőrlő vita kezdődött.
A küldöttek döntése alapján az alapszabály-tervezet kimondja: a
párt az emberi fejlődés egyetemes értékeit, a humanizmust, a
szabadságot, a demokráciát maradéktalanul valló marxista szellemű
politikai szervezet. Folytatója a szocialista és kommunista mozgalom
időtálló hagyományainak, magáénak vallja a szolidaritást és a
társadalmi igazságosság elvét, az értékteremtő munka tiszteletét.
Épít a magyarság történelmi hagyományaira és értékeire, egyik
örököse a magyar progresszió legjobb törekvéseinek, a haza és
haladás eszméinek, a Duna menti népek sorsközössége gondolatának.
Tevékenységével a nemzet egészét kívánja szolgálni. A párt a saját
munkájuk alapján jövedelemben részesedők, a kisvállalkozók pártja. A
Magyar Szocialista Párt szoros és szerves kapcsolatot kíván
fenntartani mind a reformra törekvő közép- és kelet-európai
baloldali pártokkal, mind pedig a világ reformkommunista,
szocialista és szociáldemokrata pártjaival. Döntés született abban
is, hogy a pártba a 17. életévüket betöltöttek léphetnek be. A
kongresszus úgy határozott, hogy a párttagok elsődleges
közösségének, az alapszervezeteknek a legkisebb létszámát három
főben szabják meg.
Rendkívül heves vita alakult ki abban a kérdésben, hogy az
alapszabály megadja-e a munkahelyi szerveződés jogát az
alapszervezeteknek. A látszólag egyszerű szervezeti kérdésnek tűnő
problémáról hamarosan kiderült, hogy elsőrendű politikai kérdés. A
már-már megfenekleni látszó vitát Nyers Rezső határozott hangú
felszólalása döntötte el. (folyt.köv.)
1989. október 8., vasárnap 22:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|