|
|
|
|
Gondolatok a ártkongresszus előtt
|
---------------------------------- München, 1989. október 5. (SZER, Magyar híradó) - Ki lesz az MSZMP kongresszusának csődtömeggondnoka? A választ ugyan Vadász János sem tudja, de a kongresszus tétjéről vannak gondolatai: A küszöbönálló MSZMP-kongresszus engem olyan csődbe jutott vállalatra emlékeztet, amely hitelezőjének tömeges fellépése előtt utolsó kísérletet tesz, hogy szanálja, vagy ha ez nem lehetséges, felszámolja önmagát, és hitelt érdemlő jogutódot hozzon létre. Figyelembe véve a hazai csődtörvény eddigi csődjét, a szanálási és felszámolási kísérletek szánalmas tapasztalatait, melyek tanúsítják, hogy a magyarországi hatalom a tönkrement gazdasági vállalkozásai sorsát sem képes tisztességesen rendezni, nehéz feltételezni, hogy a csődbe ment központi hatalmi vállalkozása az MSZMP esetében sikeresebb lesz. Nyomban szükséges világosan kimondani: a tét természetesen nem az, hogy az MSZMP reformereinek sikerül-e diadalmaskodniuk az ultrakonzervatív sztálinisták felett. Ez a diadal olyannyira biztosított, hogy még kivívni sem szükséges. A Münnich Ferenc vagy a Kádár János Társaság, valamint más hasonló csoportok fellépése csupán arra jó, hogy velük összemérve egy Grósz Károly, egy Berecz János és az apparátus többsége is fontolva haladónak, megújúlásra kész, de túlzásoktól őrizkedő centristának tüntethető fel, a szélsőségek között. Sőt ezek a csoportocskák arra is alkalmasak, hogy a velük való leszámolással bizonyítani lehet a párt megújúlását, a múlttal való szakítását akkor is, ha a kongresszuson egyáltalán nem ez következik be. Mert az igazi tét az, hogy fennmarad-e a hatalmi párt ezen a kongresszuson, vagy pedig megszűnik. Ha fennmarad egységes apparátusával a kormányra, a közigazgatásra, erőszakszervekre, vállalatokra kiterjedő szövevényével együtt, ennek kétes előnyeit élvezve, de összes hátrányát hordozva kell majd befordulnia a választási célegyenesbe. Ha megszűnik, legalább két új párt lép a politikai porondra és a választási küzdelembe, lemondván a hatalmi párt manipulációs lehetőségeiről, de meg is szabadulván annak a tehernek jelentős részétől, amelyet a választásokon a hatalom pártjának viselnie kell. (folyt.)
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|