|
|
|
|
Budapesti pártértekezlet (1. rész)
|
1989. szeptember 24., vasárnap - A késő éjszakába nyúló, kétfordulós választás eredményének ismertetésével folytatódott vasárnap reggel a budapesti pártértekezlet. Az MSZMP kongresszusára szóló mandátumot huszan kapták meg, közöttük van - a szavazatok sorrendjében - Nyers Rezső, Békesi László, Berend T. Iván, Vitányi Iván, Iványi Pál, ifj. Marosán György, Jassó Mihály és Tabajdi Csaba.
Az elfogadott ügyrendnek megfelelően a fővárosi pártmozgalmat képviselő több mint négyszáz küldött a kongresszusi napirendek fő kérdéseinek már szombaton megkezdett vitáját folytatta, ezúttal már témakörönként. Az alapszabály-tervezetet számos konkrétummal egészítették ki. Ezt eljuttatják a kongresszushoz, annak a szimpátiaszavazásnak az eredményével együtt, amelyet az MSZMP nevéről tartottak. Eszerint többségi szavazatot kapott a párt elnevezésének változatlanul hagyása. A küldöttek javasolták, hogy az MSZMP legmagasabb fóruma hozza meg ebben a végső döntést. Számos ajánlásban is állást foglalt a pártértekezlet, s ezek jelentős része alapvető változtatást jelent. Közöttük szerepel, hogy a kongresszus évenként ülésezzen, s a párt minden lényegi kérdésében kizárólagos jogkörrel rendelkezzen, továbbá az, hogy a párt alapszervezetei önálló vagyongazdálkodást folytathassanak, s hogy az MSZMP a jövőben intenzívebben foglalkozzék a baloldali szocialista ifjúsági és gyermekszervezetekkel. Az MSZMP programnyilatkozat-tervezetének vitája során egyre forróbb lett az ülésterem légköre: az egypercesre korlátozott hozzászólások indulata főként a levezető elnök és az előterjesztő ellen irányult. A felszólalók szerint ugyanis ketten gátolták az előrevivő vita kibontakozását. Többen óvtak attól, hogy tömegbázist nélkülöző, káderpárttá váljon az MSZMP. Ez a veszély ugyanis - mint többen mondták - a tapasztalatok szerint egyre inkább fenyeget. Három közösség, a munkás- és a népi demokratikus küldöttcsoport, valamint a reformblokk három alapvető kérdésben - a tulajdonviszonyok átalakítása, a hatalomgyakorlás demokratizálása, az az ellenőrizhetetlen reprivatizáció, illetve a nemzeti vagyon kiárusítása ügyében - terjesztett javaslatot a pártértekezlet elé, amely azt elfogadott, s továbbít a kongresszusnak. (folyt.köv.)
1989. szeptember 24., vasárnap 18:29
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|