|
|
 |
|
 |
Végső búcsú Kádár Jánostól - Kolláth Pál búcsúbeszéde (1. rész)
|
1989. július 14., péntek
A Szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Kolláth Pálnak, a
Mező Imre úti temetőben elhangzott búcsúbeszédét. Keretet később
adunk.
x x x
Tisztelt Kádár elvtárs
Búcsúzni jöttem. Több ezer társam nevében, akik kimondva,
kimondatlanul hasonlóan éreztek Ön iránt, mint én. Angyalföldi
munkás vagyok. Munkahelyem a Hajógyár, lakóhelyem a XIII. kerület,
melyhez Kádár elvtárs is sok szállal kötődött, ahová szinte
hazajárt.
A környezetemben élők, pártunk tagjai, pártszervezetem,
pártonkívüli munkatársaim, ismerőseim szeretetét, tiszteletét,
nagyrabecsülését kívánom kifejezni. Az Ön munkássága, élete,
szorgalma, töretlen tenni akarása, elkötelezettsége, nemcsak a
sajtóból, televízióból jutott el hozzánk. Gyárlátogatásai
alkalmával, országgyűlési választó beszédei megtartásakor,
találkozásainkkor személyesen győződhettünk meg arról, hogy értünk,
velünk a munkásokért dolgozik. Közvetlenségével, egyszerű,
közérthető előadásaival, a dolgokat nevén nevező beszédével értünk,
hozzánk szólt.
Érdeklődése a dolgozók iránt, felelősségérzete sorsunkért nem a
hivatásos és fizetett politikus, hanem az osztályából kinevelődött,
azt haláláig hűen szolgáló ember becsületessége volt. Szeretik Önt
Angyalföldön a munkások, értelmiségiek, a választópolgárok és
egyáltalán az emberek.
Lehet, hogy nem is mindig tudtuk, miért, de éreztük, nem
hivatalból, hanem hivatástudatból törődött velünk. Beszédemből úgy
tűnhet csak a miénk volt ez az érzés, de azt hiszem nemcsak
Angyalföldé, hanem minden jóérzésű ember véleménye ez. Ők nem
felejtik el, hogy az Ön vezetése idején, becsületes munkával milliók
jutottak el a nincstelenségből odáig, hogy ma van veszítenivalónk.
Tudom sokan nem értették meg. Úgy látszik azok, akik igazán
közelállóként, mint mi munkások, és akik távolról, mint sok
világhírű külföldi politikus látták, értékelik igazi nagyságát.
A párt megújulása, melyen egy emberöltőn át dolgozott, nem egy,
de több fiatalos, dinamikus, tettre kész Kádár Jánost igényel ma is.
Céljaink eléréséhez olyan vezetők kellenek, akik nem felejtik el
honnan jöttek, kikért dolgoznak, hová és kikkel akarnak elérni,
olyanok, mint Ön Kádár elvtárs. (folyt.köv.)
1989. július 14., péntek 19:24
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|