|
|
 |
|
 |
Végső búcsú Kádár Jánostól - Straub F. Brunó búcsúbeszéde (1. rész)
|
1989. július 14., péntek
A Szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Straub F. Brunónak a
Mező Imre úti temetőben elmondott beszédét. Keretet később adunk.
x x x
Tisztelt Gyászolók, Családtagok
Államférfiútól búcsúzunk, századunk nagy magyar politikusától,
századunk nagy magyar politikusától, történelmünk különös sorsú,
tragikus hősétől, akinek a poklokat is meg kellett járnia, hogy
azután teremteni, alkotni tudjon, és akinek végnapjai shakespeare-i
sorokat juttatnak eszembe:
,,A rossz, mit ember tesz, túléli őt;
A jó gyakorta sírba száll vele.,,
Nem a túlélők kíméletlensége idézteti velem ezeket a szavakat,
hanem a megrendültség és a tapasztalat. A megrendültség, mert egy
magányos és nagy fa dőlt ki mellőlünk, aki már sejtjeiben érezte
kikerülhetetlen pusztulását. És a tapasztalat szól belőlem, mert a
közeljövő mindig átlép az elődökön, olykor érzelmekkel telítetten,
olykor közönyösen, sőt cinikusan, de nagyon gyakran mindenképpen
igazságtalanul.
Ha Kádár János még közöttünk volna, a maga fanyar
bölcsességével, népi ihletésű józanságával bizonyára ugyanezt
mondaná. Talán hunyorítana is hozzá, tudván, hogy a halál épp oly
kikerülhetetlen, mint az utókor önigazoló ítélkezése azok fölött,
akik a legnehezebb időkben mertek szerepet vállani a történelemben.
És Ő azok közül való volt.
Azt a harmincnál is több esztendőt, amit hazánk első embereként
élt meg, immár végérvényesen Kádár-korszakként őrzi meg a históriai
emlékezet. Neve egy hosszú és tanulságos időszak jelzője lett. Ez
ellen már hiába tiltakozna szikár puritánizmusa, a személyiség
kultuszát következetesen elutasító erkölcsi és politikai
érzékenysége. De hát ki tudta volna nála jobban, hogy a személyes
szándéknak mindig meg kell hajolnia az élet valóságai előtt?
Hiszen
sokszor meghajolt Ő is, mert meg kellett hajolnia. Nem önmagáért,
hanem a vállalt szolgálatért. Mert Kádár János szolgált. Előbb talán
csak egy osztályt és egy pártot, majd a magyarság millióit,
bennünket, a nemzet párton kívüli többségét is. (folyt.köv.)
1989. július 14., péntek 19:18
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|