|
|
|
|
Évadzáró társulati ülés a Nemzeti Színházban (1. rész)
|
1989. május 24., szerda - A Nemzeti Színház szerdán tartott évadzáró társulati ülésén beiktatták tisztségébe Csiszár Imrét, a színház új igazgatóját. A megbízásáról szóló okiratot Glatz Ferenc művelődési miniszter adta át az új igazgatónak.
Glatz Ferenc köszöntötte a Nemzeti Színház társulatát. Hangsúlyozta, hogy a színház nem csupán kultúraközvetítő fórum, hanem élő művészet. Az elmúlt 15-20 évben a magyar színházi élet kiállta azt a próbát, amelyet a tömegmédiák - televízió, video - Magyarországra történő beáramlása jelentett, sikerült megőriznie versenyképességét. A miniszter kiemelte: a kultúrpolitika a színházat önálló műhelynek tekinti, s kötelességének érzi támogatását. A társulati ülésen köszöntek el a színház nyugalomba vonuló igazgatójától, Malonyay Dezsőtől. A kollégák nevében Sinkovits Imre búcsúzott el az igazgatótól, s átnyújtotta neki a társulat ajándékát. Csiszár Imre programadó beszédében egyebek között kiemelte, hogy a Nemzeti Színház repertoárjának gerincét a klasszikus hazai és külföldi művek, valamint a mai magyar drámák alkotják majd. Arra törekszenek, hogy a klasszikusok ne csak iskolai kötelező irodalomként jelenjenek meg a színpadon, hanem érvényes mondanivalójukkal részét jelentsék színjátszásunknak. A mai magyar szerzők bemutatásában igyekeznek a minőségre építeni és a repertoárt szélesíteni. Többek között tárgyalnak Csoóri Sándorral, Eörsi Istvánnal, Mészöly Miklóssal, Hernádi Gyulával, Dobai Péterrel, Bereményi Gézával, továbbá Grendel Lajossal, Tolnai Ottóval új drámák írásáról. Ígéretük van arra, hogy Sütő András új drámáját a Nemzeti Színháznak ajánlja. Az igazgató szólt arról is, hogy ésszerűsíteni és csökkenteni kívánják a repertoárt, nem egészséges ugyanis egy-egy művet úgy műsoron tartani, hogy havonként vagy kéthavonként csak egyszer kerül színpadra. Ugyancsak törekvésük, hogy a Várszínházban a jövőben kamara-jellegű produkciókat állítanak színpadra. Ésszerű csökkentést hajtanak végre a színház stúdiójának létszámában, s fokozottabban szeretnének együttműködni a Színház- és Filmművészeti Főiskolával. (folyt.köv.)
1989. május 24., szerda 16:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|