|
|
|
|
A hét két kérdése
|
1./Ki az a Borisz Gromov? Egyszer sem nézett vissza, amikor áthaladt a 960 méteres Barátság hídján - mondta ujságíróknak már az Amu-darja másik partján, szovjet területen. Ha megtette volna, akkor sem szólhatna senki egy szót sem - a 45 esztendős altábornagy katonai pályafutása szorosan kapcsolódik Afganisztánhoz, öt évig állt a 100 ezres létszámú szovjet csapatok élén, s a kilencesztendős katonai kalandból a legkevesebb reményre okot adó időszak - igaz a csapatok hazatérésének öröme is - neki jutott. Ezrek lelték halálukat a nehéz terepű országban, s Gromov családi élete is e reménytelen s ma már egyértelműen elhibázottnak minősített háboru függvényében alakult: felesége egy katonai helikopter szerencsétlensége következtében vesztette életét. Borisz Gromov altábornagy volt az utolsó szovjet katona, aki ezen a február 15- én - mely nap kétségkivül bevonul a szovjet külpolitika történetébe - elhagyta Afganisztánt, s a mindíg és mindenre kiváncsi riportereket nagyonis izgatta, vajon mire gondolt a hídon áthaladtában? ,,Azokra, akik már nem térhetnek haza,, - mondta lakonikus rövidséggel, s ezt mindenki elhiszi neki. Kérdés persze, hogy még mi mindenre? Hogy a kilencéves vérontást, amelynek végülis a jobb belátás és ennek megfelelően a kivonulás vetett véget, vajon kudarcként éli-e meg az altábornagy, aki katonai pályájának felfelé ívelését mégis csak ennek a háborunak köszönhette? S vajon gondolt-e Borisz Gromov arra, mit hagytak hátra a szovjet csapatok, mi vár erre a sokat szenvedett népre, ha majd a szovjet fegyverek nem adnak nagyobb nyomatékot a törvényes kormány hatalmának? Ami azt illeti, a világ - miután egykor a szovjet bevonuláson, később a Genfben kötött megállapodáson, a szovjet külpolitikai gondolkodás változásán rágódott már eleget -, most inkább azt lesi feszült figyelemmel, mit hoz a jövő? Gyors megbékélést, könnyű felejtést bizonyosan nem. Gondoskodnak erről azok az ellenzéki szervezetek, amelyek a szovjet csapatok távozása után most már több reménnyel támadhatnak a hátrahagyott törvényes kormány ellen. S nem biztos az sem, hogy nemzetközi téren egyértelműen egyszerűsödik a helyzet. Igaz, szovjet katonák nincsenek már Afganisztánban, de az egymással szemben álló erők, a kormánypártiak és az ellenzékiek támogatása ,,kivülről,, is lehetséges. S az utóbbi napok nyilatkozataiból világosan kitünt: a szovjet kivonulás nem jelenti egyuttal azt, hogy a szövetségesek - így az Egyesült Államok - cserbenhagynák a fegyveres akcióikra Pakisztánban készülődő ellenzékieket. (folyt)
1989. február 17., péntek 13:42
|
Vissza »
|
|
A hét két kérdése 2. rész
|
2/ Beváltja-e a lengyel kerekasztal a hozzá fűzött reményeket? A nemzeti közmegegyezés formára kerek asztala, amely mellé hosszas huzavona után a hatalom és az ellenzék képviselői végre-valahára leültek - nem egy, hanem több asztal, lévén hogy témából is több van, amiben arra a bizonyos közmegegyezésre kell jutni. A feladat éppen ezért csöppet sem egyszerű, s hogy mennyire nem az, azt jelzi az első két hét mérlege, s az a türelmetlenség, amelyet az eredmény (vagy inkább eredménytelenség) kivált. E türelmetlenség, ahogyan az Lengyelországban az utóbbi években immár megszokottá vált, elsősorban munkabeszüntetések formájában jelentkezik, pedig az ilyen akcicókat maga Lech Walesa, az ellenzék vezére is céltalannak, sőt károsnak nevezte. Ami a konkrétumokat illeti, éppen amellett a kerekasztal mellett született már valamiféle siker, ahol a szakszervezeti kérdésekről folyik a vita. Az elvi megállapodás szerint munkabizottság alakul a szakszervezeti törvény módosítására, amely azután módot nyújtana majd a Szolidaritás legalizálására is. Hogy azután a szakszervezeti pluralizmus terén alakuló nézetazonosságba mennyire játszik bele a közösnek mondható aggodalom a sztrájkhullám terjedése miatt - azt nehéz megmondani, ám tény: a munkabeszüntetések nem segítik elő a kerekasztal sikerét, igy egyik félnek sem állnak érdekében. Ez utóbbi megállapítás abból fakad, hogy a közmegegyezés nem csupán részterületre értendő, s ha a legkeményebb diónak bizonyuló gazdasági csomagtervről nem születik egyetértés, akkor aligha válik valósággá a Szolidaritás legalizálása. Márpedig annál a ,,kisasztalnál,,, ahol a gazdasági és a szociálpolitikai kérdések vannak terítéken, egyelőre tulságosan sok az utópia világába tartozó előterjesztés ahhoz, hogy eredményt lehessen felmutatni. Hiányzik még a résztvevők készsége, hogy közös felelősséget vállaljanak Lengyelország megmentéséért - vélekedtek ezen a héten a politikai megfigyelők. Hozzáfűzték azonban mindannyian azt is, hogy a nemzeti kerekasztal-megbeszélésekre szánt összesen hat hétből alig telt még el kettő, s ugyan ki számíthatott volna ebben a bonyolult helyzetben mindjárt az elején tisztább képre? +++
1989. február 17., péntek 13:44
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|