|
|
 |
|
 |
Magyar síugrók az NDK-ban
|
1989. január 18. szerda (MTI) - Nincs könnyű dolga annak, aki
manapság Magyarországon siugrással foglalkozik. Részben, mert
müködőképes sánc alig van, részben pedig azért, mert az időjárás -
egészen pontosan a szinte állandósult hóhiány - rendre meghiusitja a
hazai versenyeket. A sportág kitartó művelői és a szakvezetők ilyen
helyzetben nem sokat tehetnek. Választási lehetőségük nagyjából a
következő: vagy várnak a fehér égi áldásra, vagy elutaznak - persze,
ha van rá pénz - oda, ahol sánc is és hó is rendelkezésre áll.
Ez utóbbi megoldással él a februári magyarországi viadalokra
készülő, s azok megrendezhetőségében bizó siugró válogatott, amely
csütörtöktől egy héten át az NDK-ban edzőtáborozik. Három klub - a
Bp. Honvéd, a MOM és a kőszegi Latex - képviseletében tizen kelnek
utra: négy felnőtt és hat ifjusági versenyző. Előbbiek a február 3.
és 5. közötti magyar bajnokságra igyekeznek minél jobb formába
lendülni, utóbbiak - szintén a Mátrában - egy héttel a ,,nagyok,,
után indulnak idei legkomolyabb erőpróbájukon: az északi IBV-n. A
szocialista országok fiataljai seregszemléjének ebben az évben
Magyarország a gazdája. A sifutó számokat Galyatetőn, a siugrást
Mátraházán kivánják a szervezők lebonyolitani.
- Talán akkorra lesz elegendő és megfelelő minőségű hó is a
Mátrában - mondta reménykedően Kelemen Zoltán, az ugrók
szakágvezetője, aki igy folytatta: - Már csak azért is jó lenne, ha
az időfelelős törlesztene valamit adósságából, mert az IBV előtt,
február 10. és 12. között szeretnénk megrendezni Mátraházán a Dózsa
Tibor hagyományos nemzetközi siugró emlékversenyt, amelyet hó
hiányában tavaly kénytelenek voltunk lefujni. Mindenesetre ismét
bizakodunk, s készülünk. Igencsak kapóra jött az NDK-beli
edzőtáborozás, amelyre a két ország szövetsége közötti
csereegyezmény alapján utazhatunk.
Az oberwiesenthali felkészülés keretében végre kedvükre
végezhetnek a magyar válogatottak igazi ugróedzéseket is, ami a
technika csiszolásához elengedhetetlen. Hiszen a valódi tudást e
sportágban is csak kellő gyakorlás révén lehet megszerezni. A
szakemberek szerint legalább száz ugrás kell ahhoz, hogy egy
versenyző egyáltalán elindulhasson bármilyen nagy nemzetközi
viadalon. Ez az ugrásszám aligha lesz meg a február második felében
kezdődő finnországi északi világbajnokságig, így csaknem bizonyos,
hogy ugrók nélkül vesz részt a magyar válogatott a lahti vb-n.+++
1989. január 18., szerda 13:26
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|