|
|
|
|
Kis Újság - modern néplap
|
München, 1989. július 2. (SZER, Földközelben) - Örvendetes, hogy egyre sokszínűbbé válik a hazai sajtó, és ha a budapestinél lassabban, de vidéken is javul a tömegtájékoztatás. Külön köszöntjük az 1944-ben a nyilasok, majd négy év múlva a kommunisták által betiltott Kis Újságot, amely június elején ismét megjelent. Felelős szerkesztője Ómolnár Miklós, akivel munkatársunk készített telefoninterjút. - Hogy született meg ismét a Kis Újság? - Körülbelül február tájékán merült fel a gondolat, hogy a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt is ismét megindíthatná talán ezt a nagy múltú lapot. A párt örökös elnöke, Pártay Tivadar több kiadóvállalatot is megkeresett, csak hát egy gond volt: a Kisgazdapártnak nem volt és pillanatnyilag most sincs pénze lapindításra. Tehát ezek az kísérletek egészen addig sikertelenek maradtak, amíg el nem jutott egy osztrák-magyar vállalathoz, a PRESS-ART kiadóhoz. Itt láttak fantáziát a Kis Újságban, anélkül is, hogy valamiféle komoly összeget a Kisgazdapártnak le kellett volna tennie az asztalra. Valószínűleg azért láttak ebben fantáziát, mert - felmérve a jelenlegi magyar sajtóterepet - kétfelé csoportosíthatók nagyjából az eddig megjelent lapok. Az egyik felén vannak a különféle értelmiségi rétegkiadványok, a másik oldalon pedig a - néha már szélsőséges - bulvársajtó. A Kis Újság mindig valahol a kettő között állt, egyfajta néplap volt. Talán azért látott benne fantáziát a kiadó, mert egy új néplap mind a mai napig hiánycikknek számít Magyarországon, és a Kis Újság a múltjával összhangban mondern néplap szeretne lenni. (folyt.)
1989. július 2., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A Kis Újságról - 1. folyt.
|
- Ez napilap vagy hetilap? - A Kis Újság annak idején napilap volt. Ilyen hamar - mert hiszen úgy május első hetében kezdett verbuválódni a szerkesztőség - nem jelenhetett meg napilapként, de a távlati cél az, hogy napilap legyen. Pillanatnyilag hetilapként jelenünk meg, egyelőre 8 oldalon, de július 6-ikától változatlan áron máris megduplázzuk a terjedelmet, és úgy ősz tájékán már szerepel a tervek között, hogy hetente kétszer kerüljön az újságárusokhoz. - Milyen volt a fogadtatása a lapnak? - Minden várakozásunkat felülmúlta. Azt hiszem, a nosztalgia olyan erős volt a Kis Újság iránt, hogy pillanatok alatt hiánycikk lett. - Milyen példányszámban jelenik meg? - Ötvenezres példányszámmal kezdtünk, ebből körülbelül 7-8 ezer került Budapstre, a többi vidékre. A gond az volt, hogy a magyar lapterjesztési struktúra szerint a kis falvakba általában egy-két példányszám kerül egy újságból, s mivel a Kis Újság elsősorban a vidék lapja, ez az egy-két példány sok kis faluban nagyon kevésnek bizonyult. Sokan Pestre vagy a nagyvárosokba kellett hogy utazzanak Kis Újságot venni. - Terjesztésével nincsenek problémák? - Ezt ennyi idő alatt nem tudtuk pontosan felmérni, de vannak bizonyos rossz előérzeteink. Hangsúlyozom, hogy bizonyítékok még nincsenek a kezünkben, de munkatársaink, tudósítóink járják a vidéket, és próbálnak ilyesfajta bizonyítékokhoz hozzájutni. Magyarán: ezek a rossz előérzetek azt sugallják, hogy néhol eldugják a Kis Újságot. Hogy aztán ebben az újságárusok hanyagsága, vagy netán valamiféle sanda politikai szándékú illető tette, nem tudom. (folyt.)
1989. július 2., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A Kis Újságról - 2. folyt.
|
A Kis újság nincs kitéve rengeteg újságárusnál, sőt még valami sejteti, vagy talán már bizonyítja is ezeket a sanda szándékokat. A kiadó sok-sok ezer példányban átadatott plakátot a postának. Ezen a következő felirat olvasható: Újra él a Kisgazdapárt, újra megjelenik a Kis Újság. A szerződés szerint a postának ezeket a plakátokat a postahivatalokban ki kellett volna hogy tennie. Nos, néhány postahivatalban látni ezt, de tényleg csak néhányban. Hogy hová lettek ezek a plakátok, azt pillanatnyilag nem tudjuk. - A lapnak a profilját illetőleg gondolom, hogyha nagyobb oldalszámban jelenik meg, az kiegyensúlyozottabb lesz. - Természetesen ezt a nyolc oldalt egyfajta utcára került próbaszámként lehetne talán felfogni. Nagyon örülünk, hogy ezt is ekkora szeretettel és érdeklődéssel fogadta az olvasóközönség. Ahogy mondtam már, egy modern néplapot szeretnénk csinálni. Megpróbáljuk a Kis újság hagyományait felvállalni, amennyire lehet ezeket a XX. század végén, és összeházasítani ezeket egy korszerű lappal szemben támasztott kívánalmakkal. Ez egy olvasmányos néplap szeretne lenni, amelyben közérthető módon élnénk a pillanatnyi magyar sajtószabadság kínálta lehetőségekkel. Olvasnivalót kínálunk politikai értelemben, de szeretnénk a kiskertek gondjaival éppúgy foglalkozni, mint családi problémákkal vagy nevelési tanácsadással is. +++
1989. július 2., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|