|
|
|
|
SZER-iroda
|
---------- München, 1989. szeptember 28. (SZER, Szerkesztők fóruma) - A mikrofonnál Vadász János. Kedves hallgatóim Amikor kereken 13 évvel ezelőtt megkezdtem a Szerkesztők fóruma heti beszélgetéseinek hosszú sorát, őszintén szólva nem sejtettem, hogy valamikor majd sor kerül egy olyan eszmecserére is szerkesztő kollégáimmal, amelynek csak a lebonyolítója ül itt Münchenben - vagyis jómagam -, a többiek rádiónk budapesti irodájának stúdiójában foglalnak helyet. Ezen a héten itt tartunk. Talán jogosan nevezhetem az e heti Szerkeszők fórumát avató műsornak is, hiszen most 27-ikén, szerdán került sor a Szabad Európa és Szabadság Rádió budapesti irodájának ünnepélyes megnyitására. Az ünnepélyes jelzőt talán indokolja az a fogadás, amelynek szerdán este a várbeli Hilton Szálló bálterme volt a színhelye. A sokrétűvé terebélyesedett magyar közélet, kulturális élet számos személyiségének részvételével, továbbá mindazokkal, akik nem valami fogadáson teremtettek velünk kapcsolatot, hanem hosszú évek óta súlyos kockázatokat is vállalva működtek közre rádiónkon keresztül a szabad informálás gyakorlásában, és mindazokkal, akiknek valamilyen részük volt abban, hogy ez az iroda létrejöhetett. A fogadáson beszédet mondott Eugene Pell a Szabad Európa Szabadság Rádió elnöke, Mark Palmer az Egyesült Államok budapesti nagykövete, és Ribánszky László, rádiónk magyar osztályának igazgatója. És természetesen jelen voltak mindazok is, akik most a budapesti iroda stúdiójában ülik körül a mikrofont. Tehát: Ribánszky László a magyar osztály vezetője, Cseke László és Lángh Júlia. És mi is lehetne más ennek az avató-beszélgetésnek a témája, mind maga az iroda, mert mostantól kezdve sok-sok műsor születik majd a budapesti stúdiónkban időszerű politikai kérdésekről, de most egyízben talán indokolt arról beszélni, hogyan jutottunk idáig és hogyan lépünk tovább. (folyt.)
1989. szeptember 28., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- SZER-iroda - 1. folyt.
|
De kiindulásként még csak egy-két percre időzzünk a szerdai fogadásnál. Milyen személyes benyomásokat szereztetek ott, volt-e olyan mozzanat a Hiltonban, amit most érdemes rögzíteni? Tessék - Kihez szól a kérdésed? - Bármelyikőtökhöz. - Jó. Hát akkor Ribánszky Lászlónak neveztél és ezt a nevemet vállalom is, csak egy rádióműsorban már elmondtam, hogy a rádiós nevemet, a Szabad Európa műsoraiban használt nevemet - Lengyel Szaniszlót -, még a Kádár-rendszertől kaptam erre változatlanul nagyon büszke vagyok, és amíg én ennél a rádiónál dolgozom, szeretnék továbbra is Lengyel Szaniszló néven szerepelni. - Helyes, tehát ennél maradunk. - Annyira hozzám nőtt ez a név. Röviden összefoglalva azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy nagy megkönnyebbüléssel vettük, hogy ez a megnyitó-ünnepség véget ért. Igazán mindannyian, akik itt vagyunk, és azok a kollégáink is, akik nem ülnek itt a stúdióban azt szeretnék, hogy ha minél előbb elkezdhetne a szürke hétköznapok rendszeres munkája ebben az irodában és ebben a stúdióban, és elmúlnék körülöttünk az a felhajtás, amelynek közepette élünk, különösen azok élnek, akik már hosszabb ideje itt vannak Budapesten - valószínűleg ők is fognak erről néhány szót szólni. A fogadtatás nagyon barátságos, nagyon kellemes volt, de hogy érzékeltessem valamivel ennek a légkörnek a furcsa voltát, ami mind annak a következménye, annak a magatartásnak, amit évtizedeken át a kommunista rendszer a Szabad Európa Rádióval kapcsolatban kialakított. Hadd mondjak neked egy példát: a tegnapi fogadásunkon feltüntek hamisított meghívok is, megjelentek olyan vendégek, akiket eszünk ágában sem volt, hogy meghívjunk. (folyt.)
1989. szeptember 28., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- SZER-iroda - 2. folyt.
|
Azután Forró Tamás a budapesti rádió és televízió ismert riportere odahívott a kamera elé azzal az ürüggyel, hogy interjút csinál velem, és aztán mint a bűvész a kalapból a nyuszit, előprodukált egy szélsőséges nézeteiről ismert nyugdíjas politikust, akinek a családneve egybecseng az enyémmel. És ő úgy gondolta - valószínűleg nem tudván ellenállni a revolveres újságírás csábításának -, hogy ez rendkívül szenzációs. Én ezt rendkívül mulatságosnak tartottam, mert az az érzésem, hogy a Szabad Európa Rádió tekintélyének, vagy az én hírnevemnek az, hogy Ribánszky Róberttel közös interjúban szerepelek, ez még annyit sem árt, mint Oriana Faladsinak(?), hogy Kadhafit interjúvolja meg vagy Fidel Castrót. - Lángh Júlia, igen. - Kérdezte a kolléga, hogy volt-e valamilyen kellemetlen körülmény. Apróság, vagy apróságnak látszik, de mindenesetre figyelemre méltó volt. Egy hete vagyunk már itt, amikor a fogadásra sor került, és ezalatt az idő alatt módunk volt hallani ismerősöktől, barátoktól vagy nem személyes ismerősöktől is közvetve, hogy nem kapták meg a meghívokat eléggé sokan, azokat a meghívokat, amelyeket a Szabad Európa Rádió budapesti irodájának a feladójával adtunk fel. Például a fideszes vezetők többségéhez nem érkezett meg ez a meghívó, és igen sok - most ne húzzuk az időt a névsor olvasással, hogy ki nem kapta meg a meghívót. Úgyhogy szeretném ezt az alkalmat felhasználni arra, hogy mindazoknak, akik természetesnek tartják, vagy tartották volna, hogy a Szabad Európa Rádió meghívja őket erre a fogadásra, mindazoknak a figyelmébe ajánljam azt, hogy valószínűleg, sajnos a postán itt-ott még apró akadályok is lehetnek - igen fájlalom, hogy ezt kell mondani, de más magyarázat erre a dologra nincsen. (folyt.)
1989. szeptember 28., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- SZER-iroda - 3. folyt.
|
- Legyünk tárgyilagosak. Ezt szeretném kiegészíteni. Cseke László kicsit rekedt hangon, nem azért, mert hideg van Budapesten, hanem én megfáztam valamilyen kanyarban. - A levelek zömét én hoztam el Münchenből majd három héttel ezelőtt, és egy vasárnapi napon, hogy mindenki idejében megkapja - mondom három héttel ezelőtt - a budapesti Keleti pályaudvar 72-es postahivatalában adtam fel több mint 200 ilyen meghívót, a többit pedig később két kisebb részletben adtuk fel, ugyancsak budapesti postahivatalban. Ennyit a meghívásokról. - És még valamit a meghívásokról szeretnék hozzátenni. A dolog természetéből következően hírességeket hívott meg a Szabad Európa Rádió erre a fogadásra. Majdnem 300 meghívó is kiment azt hiszem. De szeretném mondani a hallgatóknak, az ismeretlen, vagy legalábbis számunkra ismeretlen hallgatóknak, akik most is minket hallgatnak - és ezt megköszönjük -, hogy rájuk gondoltunk, és ez tényleg így van, őszintén így van. Elsősorban mindazokra, akik nemcsak régóta hallgatóink, hanem még ma is hallgatnak minket, amikor pedig valóban a választék tágasabb, szélesebb, és sok rádiót is érdemes hallgatni, és mégis hűek hozzánk továbbra is. Ezt nagyon köszönjük, köszönjük a bizalmukat és reméljük, hogy továbbra is a hallgatóink maradnak. - Amikor azt kérdezem tőletek, hogyan jutottunk idáig? Nemcsak és nem is elsősorban az adminisztratív vagy fizikai problémákra gondolok - bár menet közben ezek voltak előtérben, ezek voltak fontosak -, hanem arra is, hogy mi hogyan barátkoztunk meg ezzel az új kihívással, az új felelősséggel? Mindazzal, amit egy budapesti iroda működése magában hordoz. Milyen belső ellenkezéseket kellett talán legyűrnünk vagy túlhaladnunk, hogy fel tudjunk készülni erre a feladatra? Lengyel Szaniszló. (folyt.)
1989. szeptember 28., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- SZER-iroda - 4. folyt.
|
- Egy idális világban egy újságíró számára szinte elképzelhetetlen, hogy ne forduljon meg azon a területen, amely terület lakói számára cikket ír, műsort készít, és amelyről beszél a műsorokban. De a világ, amelyben élünk nem ideális. És a kérdésed azért indokolt, mert politikai dimenziója is van. Kényszerű falakat emeltek körénk évtizedeken át és zártak el bennünket attól a közönségtől, amelyhez beszéltünk. És a falnak két oldala van, és ehhez a falhoz egy idő után hozzá lehet szokni, és azt hiszem, hogy a szerkesztőségünkben voltak olyanok valószínűleg magunkat is beleértve, hogy hozzászoktunk, hogy ez a fal létezik. S egyik napról a másikra, amikor ez a fal omladozni kezdett valóban nekünk is lelkileg át kellett állnunk. Az egyik szemünk sírt, az első megközelítésben azt hiszem - vagy legalábbis tán a kollégáim majd a saját reakcióikat fogják ecsetelni, én a magamét - a másik nevetett. Sírt, mert meg kellett válnunk valami megszokottól, kialakult egyfajta műsorkészítési rend, és egyfajta lelki belállítottság, amellyel ezt a műsort készítettük. Ez egyik napról a másikra a múlté lett. Egy új műsorkészítési rendet kellett kialakítanunk, és hozzá kellett szoknunk ahhoz, hogy azokat a témákat, amelyekkel a műsorainkban foglalkozunk, épp úgy felkutassuk, felhajtsuk, mint a nyugati újságírók csecsemő koruktól kezdve megtanulják. Tehát számomra ez a fajta átállás volt érdekes, és azt hiszem, ez az átállás még mindig tart. De a magam nevében azt mondhatom, hogy ez a tény lelki válságot nem okozott. - És a többiek? - Lelki nehézségről talán azért nem beszélhetnék, mert nagyon jó tapasztalataim voltak már korábban is, amikor Münchenből a magyar témákkal foglalkoztam szükségképpen telefonon, és most itt egy hete személyesen. Különösképpen, elsősorban szakmai jó kapcsolatok. A kollégák, mindazok, akik a sajtó, rádió emberei valóban érezhetően - legalábbis akikkel mi beszélgettünk, és akik velünk beszélgettek - örülnek annak, hogy itt lehetünk, örülnek annak, hogy újfajta módja, stílusa, lehetősége van a magyar közönség tájékoztatásának és természetesnek tartják ezt, éppen ezért én is természetesnek tartom. (folyt.)
1989. szeptember 28., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- SZER-iroda - 5. folyt.
|
A nehézségek azt hiszem inkább szervezési nehézségek, és ebben úgy érzem, hogy hasonlítunk valamelyest az új szervezetek és új pártokhoz abban, hogy valami olyat csinálunk most, ami még nem volt, valamilyen kezdeti bombát indítunk el, ebből kifolyólag valóban nagyon sok az apró fertőzési gond - talán e miatt sem érünk rá arra, hogy a lelkünkkel foglalkozzunk. - Igen. De itt nemcsak a lelkünkről van szó. Hadd említsek például egy meglévő kérdést, ami azt hiszem, indokolt. Az, hogy a magyarországi események nyomán eddigi is rohamosan nőtt az utóbbi egy, másfél évben a hazai témák részaránya a műsorszerkezetünkben, és biztosra vehetjük, hogy ez az arány tovább fog nőni. Talán nem fenyeget-e olyan veszély, olyan potenciális veszély, hogy a nagyvilág általában és Európa különösen egy kicsit háttérbe szorul a műsoraink tartalmában, összetételében, vagy nem kell ettől tartanunk? - Szabad ezzel kapcsolatban valamit mondanom? - Igen. - Itt az elmúlt három hét során és az előző budapesti látogatásom során erről épp a Szerkesztők fóruma egyik műsorában veled beszélgettem, illetve te kérdeztél. Én egészen gyakorlati oldalról szeretnék válaszolni. Az ember rengeteg úgynevezett átlagemberrel találkozik. Én nem azokkal találkoztam, akik mondjuk ellenzéki politikusok, akik előkészítették és megszolgálták ezt a jelenlegi liberálisabb hangot a magyar közéletben, médiában, hanem azokkal, akik mondjuk figyeltek, hallgatóztak, taxisofőrök, hotel emberek, és az úgynevezett átlagemberek irodákban és a legkülönfélébb helyeken, ahol megfordultam. Nos, nekem az az érzésem, hogy rendbe van, növekednek a hazai és a magyar témák. Úgy érzem, hogy az átlagembernek kicsit elege van - most dramatizálok -, elege van a sok politikából. Ezt valaki úgy fogalmazta meg: uram, ha kinyitom a vízcsapot, onnan is politika folyik. (folyt.)
1989. szeptember 28., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- SZER-iroda - 6. folyt.
|
Tehát, a kérdésedre visszatérve: nagyon helyes az, hogy egy rádióállomás, amely magyar nyelven sugároz, természetesen magyar témákkal foglalkozik, de nekünk kötelességünk továbbra is a nagyvilágról, Európáról és a nagyvilágról is tájékoztatni hallgatóinkat. Mert ugyanis amiről beszéltél, ez kicsit a hazai médiákban átbillen szintén. Tehát a Szabad Európa Rádiónak mindig az volt a célja, hogy legszélesebb tájékoztatással szolgáljon. - Vadász János Hadd tegyem ehhez hozzá, hogy a magyar politikai élet lehet, hogy csak a felszínen fortyog, de ez a felszíni fortyogás sem tarthat a végtelenségig. A magyar politikai és társadalmi élet sokáig nem leledzhet ebben a felfűtött állapotban. Ám de, amíg ebben az állapotban leledzik, nézzük meg, soha nem működött annyi külföldi tudósító Budapesten, mint most. Mi ugyan azt csináljuk, mint kollégáink, oda megyünk, ahol dolgok történnek, és azokról a dolgokról beszélünk, amelyek történnek, amelyek fontosak, amelyek érdekesek. Mindezt elmondva: egyetértek Cseke Lászlóval abban, hogy ha - hivatali titkot sem árulok el, ha azt mondom -, hogy amint ennek az irodának a működési konszolidálódott, és itt mint egyfajta müncheni mini szerkesztőség dolgozik egy stabil napi munkarenddel, és az egész már begyakorlottan és olajozottan működik, az az érzésem, hogy a szerkesztőségünk soron következő feladata az, hogy erősítsük, átgondoljuk erősítsük a nemzetközi események tárgyalását a külfölddel foglalkozó beszámolókat, hogy kialakítsuk az egészséges egyensúlyt az egész műsorszerkezetünkön belül. - Igen. Még csak annyit tennék hozzá, amit számtalanszor tapasztalok én is és bizonyára ti is, amikor az ember külföldi témával, európai témával foglalkozik, hogy milyen gyakran, amikor az ember a témát írja, hogy felfedezi a hazai vonatkozásokat, párhuzamokat, és tulajdonképpen ezen belül úgy érzi, hogy kicsit magyar témát is írok, amikor a külföldi témával foglalkozok. (folyt.)
1989. szeptember 28., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- SZER-iroda - 7. folyt.
|
- Ez elkerülhetetlen, és én nagyon remélem - és gondolom ebben a reményben osztoztok velem -, hogy valaha Magyarországon is bekövetkezik az az időszak, amikor a politikai élet olyan érdekes lesz, mint Svédországban. - Vagy Svájcban, ami soha nem szerepel a hírek között. - Ehhez én még azzal szeretnék csatlakozni, hogy magam is most már, jelenleg itt élő Budapesten kifejezetten kérem a müncheni szerkesztőséget, hogy csakugyan minél többet, nyugati témákat, összehasonlító témákat adjon. Teljesen világos, hogy itt ez az igény, és ez a természetes és legjobb igény, hogy mindazt, ami ma aktuálisan érdekes, izgalmas vagy esetleg egyáltalán nem izgalmas, hanem súlyos gond, probléma, téma, azokat mutassa be a Szabad Európa Rádió, hogy milyen a megoldásuk, vagy megoldási lehetőségük a hasonló jellegű gondoknak, problémáknak a különféle nyugati demokráciákban. - Így van ez. Valószínűleg talán tévedtünk korábban, amikor nem sürgettük és nem alkalmaztuk az ilyen témákat. Hányszor van az, hogy valaki megkérdezi: uram, hogy ez van ott maguknál kint. Tehát szeretnek hasonlítani, párhuzamot vonni és így informálódni. - Hogyan lehetünk képesek arra - véleményetek szerint -, hogy most meg van az iroda, működik, ezen keresztül hogyan tudtunk közvetlenebb, sokrétűbb, mélyebb, szorosabb kapcsolatot kiépíteni a magyar társadalommal, a meglévő és potenciális hallgatóságunkkal? - Le kell menni vidékre is, nagyon le kell menni vidékre. És vidéken - én most mint külső szemlélő, aki nem szerepel napi politikai műsorokban, mint a mellettem ülő kolléganőm, Lángh Júlia - én egyszer-kétszer lementem így 30-40 kilométerre, sőt kicsit hosszabbra is, egy vasárnap Egerbe. Az az érzésem, hogy ott mintha merevebb lenne, ridegebb lenne a közélet. Szóval nem annyira eleven, nem annyira "szabad" - idézőjelbe mondom -, mint itt Budapesten. De Juli ezt bizonyára jobban érzi, hiszen információkat kap. (folyt.)
1989. szeptember 28., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- SZER-iroda - 8. folyt.
|
- Igen. De egyelőre személyes tapasztalataim nincsenek, viszont az információk, amelyek hozzám befutottak, azok a munka természetéből következően egyelőre elsősorban a vidéki ellenzéki szervezetektől, ahonnan viszont azt hallom, hogy olyan jellegű problémák, amelyek a pesti központokban felmerülhetnek, nincsenek. Több városból is hallottam, hogy kíváló az együttműködés, például a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége között. És a többiek a Kisgazdapárttal együtt például (...) sok helyen szerepel. Mindannyian tudják, hogy nem az egymás közötti villongások, hanem a helyi problémák megoldása a lényeg, ami egyébként Budapesten is tudnak, de azért néha itt inkább elbizonytalanodnak. A közhangulat itt eddig azt vettem észre az, hogy bizalom a vidékiekben - és erre minden ok meg van. - Két dolgot szeretnék hozzátenni - Vadász János - az elhangzottakhoz. Az egyik dolog az, hogy - kérdezted milyen módja, lehetősége van a kapcsolatok elmélyítésének a magyar társadalommal, most hogy itt vagyunk. Hála Istennek az eddigi tapasztalatok etéren nagyon kedvezőek. Az esetek túlnyomó többségében nem nekünk kell a kapcsolatot keresni, hanem velünk keresik a kapcsolatot - ezt mi igen nagyra értékeljük. A másik dolog pedig az, hogy igenis a helyszíni tapasztalatok szorítanak rá bennünket egy spekulatív úton eljutott következtetés megerősítéséhez. Nevezetesen az, hogy itt dolgozó szerkesztőink sajnos nem szaporodnak osztódással. Tehát az itt eltöltött idő arra is megtanítja a szerkesztőinket, hogy súlyozzanak, mely események valóban fontosak, mely események kevésbé fontosak - nem tölthetik az egész napot rohangálással, mint a hörcsög a gyakorlókerekében. - Pedig egyenlőre ezt csináljuk. (folyt.)
1989. szeptember 28., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- SZER-iroda - 9. folyt.
|
- Pedig egyenlőre ezt csinálják, ezt magam is tanúsíthatom. És én azt hiszem, hogy a viszonyok konszolitálódása után az itteni szerkesztőségben talán a magyar hallgatóközönség több imputot - hirtelen nem jut eszembe jobb magyar szó - vár tőlünk, atekintetben, hogy ... - Befektetést. - Igen. Hogy miként értékeljük a helyzetet, milyen tanúságokat vonunk le belőle, és milyen nemzetközi párhuzamokat látunk. - Még valamit a hallgatókkal való közvetlenebb kapcsolattartáshoz. Meghatottan fogadtuk a személyesen vagy telefonon érkező köszöntéseket a hallgatóktól. És itt most egy kis türelmét kérem minden hallgatónak, aki szeretne minket - és ez nagyon kedves, tényleg - meglátogatni a Bajcsy-Zsilinszky úti irodánkban. Egyelőre a kezdeti - említettem már - szervezési nehézségekkel küzködünk, úgy hogy arra kérünk mindenkit, hogy egyelőre inkább ne személyesen, hanem levélben, vagy hogy ha valaki nem bízik a postában, akkor jöjjön ide és dobja be a levélszekrénybe. Inkább így, mint telefonon vagy személyesen, mert egyelőre sok gyakorlati nehézségek van. - Vadász János kiegészítene. - Azt hiszem, nagyon fontos információ hallgatóink felé. Mint ahogy Juli is mondta, természetesen megtisztelve érzünk minden alkalmat, ha valaki felkeres bennünket. De nagyon sok esetben volt, hogy személyi problémák, családi veszekedések ügyében, vagy mit tudom, valaki tartozik valakinek. Nagyon kedves, hogy csöngetnek, akkor az ember kiszalad, közben másik telefonvonalon csüng valaki, valamit el kell intézni, udvariasan próbál az ember válaszolni, megnyugtatni, közölve, hogy ez nem a Szabad Európa Rádió feladata, ilyen nagyon tisztelendő, de ügyes-bajos kérdésekben ... - Valóban nem, de talán ezt az igényt, ez az igény nagyon megtisztelő számunkra. (folyt.)
1989. szeptember 28., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- SZER-iroda - 10. folyt.
|
- Igen. Na most szeretném mindezt egy kicsit konkrétabban feltenni. Számos potenciális előnyt kínál számunkra a budapesti iroda megléte. Szeretném, ha mindegyikőtök kiválasztana egyet, amit nagyon lényegesnek tart, hogy melyik ez az előny, és mit kell tennünk azért, hogy ezt ki is tudjuk valóban aknázni. - Hadd kezdjem egy politikai témával. Én azt hiszem, az, hogy itt ülünk Budapesten és innen mondjuk el a véleményünket, ez azzal az előnnyel kecsegtet, hogy látványosan meg tudjuk cáfolni azokat a híreszteléseket, véleményeket, melyek szerint nekünk politikai engedményt kellett tennünk annak érdekében, hogy ez az irodát megnyithassuk. Kérem hallgatóinkat, figyeljék a műsorainkat, füleljenek, hogy vajon történik-e hangváltás, vajon észlel-e politikai engedményt. Én nagyon merem remélni, hogy nem, hiszen ilyen megállapodás sem nyiltan, sem titkosan nem született. - És nem is fogadhatott volna el a Szabad Európa Rádió. - Potenciális előny az hiszem egyelőre a személyes ittlét. Nagyon más újságból olvasni, telefonon hallani, a másik rádióból hallani, hogy mi történik Magyarországon. És nekünk szaladgálni fel az 5. emeletre, ha elromlott a lift, és mosni kezet - harmincszor olyan gyakran, mint egy tisztább városban. És ezzel most igazán nem akarok rosszat mondani sem az országról, sem a városról, mindenki tudja, hogy ezek közös gondok, csak ezek a példák jutottak hirtelen eszembe. A személyes találkozások, a beszélgetések, a mindennapi életben való részvétel, és ebből valószínűleg az a tapasztalat, amit az imént már hallottunk, hogy a nagypolitika nagyon fontos, de a hétköznapi kis gondok, azok töltik ki az emberek életét, és hogyha ezt a saját bőrünkön tapasztaljuk, akkor az még ha ellentmondásosan hangzik is, az az érzésem, hogy tágítani fogja a látókörünket. (folyt.)
1989. szeptember 28., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- SZER-iroda - 11. folyt.
|
- Ehhez csak csatlakozhatom. A mindennapi élettel való találkozás során hivatalokba, különféle helyekre való látogatás, beszélgetés, engedélyek beszerzése, bizonyos pecsétek megszerzése, és információk, amit az ember lát nap, mint nap. Tehát kétségtelenül, hogy nekem az az érzésem, hogy az ittlétünk - legalábbis az én személyemben - nem egy más Magyarországot mutat, amit én sejtettem. Én kintről az erdőt láttam. Most meglátom a fákat és a kettőt egyesítem, és valahogy az az érzésem, hogy a meglátásunk onnan kintről helyes volt. - Igen. Most Lengyel Szaniszlónak szeretném ezt a kérdést elsősorban feltenni, de természetesen nyitott mindnyájótoknak. Lengyel Szaniszló A szerdai fogadáson - mint Ribánszky László osztályigazgató - a rövid beszédedben utaltál az úgynevezett második dimenzióra - ennek nevezted -, amit a budapesti iroda biztosít a Szabad Európa Rádió más kelet-európai országokba sugárzó adásai számára, és a Szabadság Rádió Szovjetunióba sugárzó soknyelvű adásai, osztályai számára. Miért fontos ez magyar szempontból ez a lehetőség? - Erről én számos visszajelzést kaptam. Itt hivatalos és nem hivatalos körökben is az a vélemény, hogy bizonyos országok tömegtájékoztatása rendkívül hiányosan, vagy rendkívül irányzatosan tudósít mindenről, ami Magyarországon történik. Tehát vannak olyan országok, ahol az igazság feltárásában a Szabad Európa Rádiónak és a Szabadság Rádiónak még mindig monopóliuma van, olyan monopóliuma van, mint amilyen volt Magyarországon az ötvenes-hatvanas években. És hogy ez nem légből kapott elképzelés volt, azt mi sem példázza jobban, mint az, hogy mielőtt bejöttünk ide a stúdióba, éppen beleütköztünk cseh osztályunk budapesti külső tudósítójába, aki éppen innen küldött cseh nyelven egy anyagot valamiféle magyarországi eseményről - azt hiszem, a parlament ülésszakáról. (folyt.)
1989. szeptember 28., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- SZER-iroda - 12. folyt.
|
- És végül: a rádiónk megítélése a magyar társadalom szemében, ez az évtizedek során kialakult és persze változott kép, de sok tekintetben hagyományos kép, ez hogyan változhat? Most gondolok a magyar társadalomra általában, és rendszeres hallgatóinkra különösen. Hogyan változhat ez a kép annak révén, hogy irodánk működik Budapesten? - Talán attól függ, hogy milyen műsorokat fogunk a következőkben csinálni. - Ez biztos. - Én úgy érzem - Vadász János -, hogy az itteni tapasztalataink egybecsengenek atekintetben, hogy eddig is meg kellett küzdenünk a hallgatókért, de ebben a kompetitív környezetben, amelyben remélhetőleg ez a rádió és ez a stúdió működni fog, minden nap és minden órában, újra és újra meg kell küzdenünk a hallgatóinkért. Azt hiszem, hogy e téren ma sokkal nagyobb a felelősségünk, mint két hónappal ezelőtt, nem is beszélve arról, mint fél évvel vagy egy évvel ezelőtt. - Ehhez csak a beszélgetések és információk során csakis csatlakozhatok. És azt hiszem, vannak olyan fehér területek, ahová nem tudom, bent van-e a Szabad Európa Rádió - nyilván más rádiók mellett. Említettem vidéki utamat. Én megdöbbentem azon, hogy bizonyos területeken, mondjuk Kelet-, Északkelet-Magyarország felé menve, átmész kocsival falvakon, községeken, minden 10 ház közül csak kettőn van tv-antenna. Mi azt hittük kint, hogy telítettség van - mondjuk a televízió, ami kétségtelenül, mert mozog a kép a legnagyobb úgynevezett ellensége a szónak és a betűnek. Itt is van megint egy fehér folt, ahová jó műsorpolitikával, ügyes szerkesztéssel betörhet és hallgatókat szerezhet a rádió. (folyt.)
1989. szeptember 28., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- SZER-iroda - 13. folyt.
|
- Talán megragadom az alkalmat, hogy magam is a hallgatókkal együtt itt most megtudjak valamilyen újdonságot a kollégáktól arról, hogy mi újság, sugározhatunk-e és mikor URH-hosszon, mert annak sokkal jobb a vétele. - Ha erre konkrét választ tudnék neked adni, akkor ezt már megadtam volna magánbeszélgetésben. A téma napirenden van, de egyelőre semmi konkrétumot nem tudok erről. - És végül: az úgynevezett hivatalos Magyarországhoz való viszonyunk - bár a jövőben és remélhetőleg a közeljövőben ez már, ez a fogalom meg fog változni -, de pillanatnyilag egy hivatalos Magyarországhoz való viszonyunkban jelent-e változást az iroda megnyitása? - Szerintem feltétlenül kell, hogy változást jelentsen. És például a mai nap számomra abból a szempontból volt rendkívül tanúságos, hogy ismét szembe találtam magam azzal, hogy még milyen sok görcsoldó tevékenységre van szükség. Jóllehet a magyar tömegtájékoztatás szinte teljes mellbőségben képviseltette magát a tegnapi fogadásunkkon. A mai napilapokban például egy fél sorral nem tettek róla említést, a televízió is, amely ugyan kint volt egy stábbal, a későesti hír adásában egy két soros, vagy két mondatos beolvasott hírrel említette azt, hogy a Szabad Európa Rádió irodát nyitott Budapesten. Tehát azt hiszem, a hivatalos Magyarországnak még igen sok tennivalója van atéren, hogy felülvizsgálja a saját magatartását a Szabad Európa Rádióval kapcsolatban. - Szeretnék kiegészítésképpen valamint mondani. Itt a hivatalos politikai Magyarországról van szó. - A politikai Magyarországról. (folyt.)
1989. szeptember 28., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- SZER-iroda - 14. folyt.
|
- Én találkoztam minden nap az úgynevezett hivatalos Magyarországgal hivatalokban, hiszen egy irodát beindítani sokrétű problémával párosul. Mindenütt a legnagyobb rokonszenvvel, barátsággal fogadtak bennünket. - Kedves hallgatóink Tehát a felavatás megtörtént most ezen beszélgetésünk formájában is. Számunkra a rádiós munka, a tájékoztatás hétköznapjai következnek, többek között budapesti irodánkon keresztül. Tehát legközelebb már időszerű politikai témáról beszélgetünk, amikor kapcsoljuk a budapesti stúdiót. Megköszönöm a részvételeket. Kedves hallgatóim A viszont hallásra jövő héten. +++
1989. szeptember 28., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|