|
|
|
|
Tőkés László és felesége egészséges, a lelkipásztor részt vállal az országos vezetésben - Sajtótájékoztató Debrecenben (1. rész)
|
1989. december 23., szombat - Tőkés László szerint ,,évszázadok óta először van arra történelmi lehetőség, hogy a magyar és a román nép egymásnak békejobbot nyújtson,,. A lelkipásztor e szavakat üzente az őt szombaton új otthonában, a menhelyi (Mineau) parókián felkereső két debrecenivel: Szabó Lukáccsal, az MDF helyi elnökségének tagjával és Engi László MDF-pártolóval. Tőkés László e lehetőség példás megnyilvánulásaként értékelte, hogy az őt korábban Temesváron védő élőlánc tagjainak csupán 10 százaléka volt magyar, a többiek románok és más nemzetiségiek voltak.
Szabó Lukács és Engi László szombat esti debreceni sajtótájékoztatójukon elmondták: pénteken éjszaka indultak el Romániába, azzal az eltökélt szándékkal, hogy mindenáron felkutatják Tőkés Lászlót, akivel korábban már két ízben találkoztak a temesvári parókián. A péntekről szombatra virradó éjszakát Kolozsváron, a lelkipásztor édesapjánál és testvéreinél töltötték. A város drámai képet mutatott az előző esti vérengzések után: a halottak helyén emberi csonkok voltak és égő gyertyák világítottak. A Securitate emberei ugyanis a hozzátartozóknak nem engedték elvinni halottaikat, a holttesteket teherautókra dobálva ők szállították el. Megerősítették azt is, hogy csütörtökön éjszaka tűzharcba keveredtek a Kolozsvár melletti Fenes településnél a Securitate helikopterei és a hadsereg légvédelmi egységei. A helikopterek a Kolozsvár vízellátását biztosító gátszakaszt akarták szétlőni. A légvédelmi tüzérségnek ezt sikerült megakadályoznia, s lelőttek két helikoptert is. A két debreceni fiatalember szombaton délelőtt a Tőkés család segítségével jutott el Kolozsvárról Menhelyre. Beszélgetésük során Tőkés László elmondta: Temesváron a Securitate emberei megrohamozták a parókiát, majd a templomot, őt megverték, és kényszerítették a templom és a város elhagyására. Cáfolta azonban, hogy eltörték volna a karját, és megerősítette, hogy felesége egészséges, nem veszítette el magzatát. Tőkés László a továbbiakban hozzátette: a menhelyi parókián három napig vallatták a Securitate emberei, majd csütörtökön elnézést kértek tőle, s aláirattak egy papírt, miszerint nem bántalmazták. Ez valóban így történt - jelentette ki Tőkés László. (folyt.köv.)
1989. december 23., szombat 20:09
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Tőkés László és felesége egészséges, a lelkipásztor részt vállal az országos vezetésben - Sajtótájékoztató Debrecenben (2. rész)
|
A lelkipásztor csütörtök óta naponta többször tart istentiszteletet a menhelyi templomban. Szombaton délben először szólt a szabadban, a templomkertben a hívek mintegy 150 fős táborához. Lakhelyét egyébként állandóan őrzik Menhely és a környező települések lakói. A debreceniekkel való találkozó során Tőkés László reményét fejezte ki, hogy megfordíthatatlanok a romániai folyamatok, bár még nagyon képlékeny a helyzet az országban. Szerinte Romániában már korábban forradalmi volt a helyzet: a szikra Temesvárott pattant ki, s az egész országban lángot fogott. Az MTI debreceni tudósítójának kérdésére - miként fogadta a hírt Tőkés László, hogy a Nemzeti Megmentési Front ideiglenes tanácsának tagjai közé választották - Szabó Lukács elmondta: nagy megtiszteltetésnek tekinti, de elsősorban lelkipásztornak tartja magát. Az országos vezető testületben vállalja a munkát, de csak lelkipásztori feladatainak ellátása mellett. Tőkés László megfogalmazta azt is: Menhelyen szeretne maradni, nem kíván visszatérni Temesvárra. Templomából, városágból erőszakkal távolították el, így befejezettnek tekinti ottani szolgálatát. Menhelyen, szerény körülmények között akar tovább dolgozni, ezzel cáfolta azokat a korábbi vádakat, miszerint a komfort, a városi lét miatt ragaszkodott annyira Temesvárhoz. Tőkés László édesapja, Tőkés István teológiai professzor az alábbiak nyilvánosságra hozatalára hatalmazta fel debreceni látogatóit: a Református Világszövetség és a Magyarországi Református Egyház zsinata nagyobb szolidaritást, határozottabb kiállást tanúsíthatott volna a romániai református vezetéssel szemben. Nem tették meg azt a lépést, hogy e vezetés tudomására hozzák: ,,nem tagadunk meg benneteket, de amíg nem változtattok az egyházzal és szolgáival szembeni magatartásotokon, semmilyen kapcsolatot nem kívánunk veletek fenntartani,, - mondotta Tőkés István. Tőkés László - a számára tolmácsolt meghívásra válaszolva - úgy nyilatkozott: ha konszolidálódnak a körülmények, adott alkalommal szívesen tartana istentiszteletet Debrecenben is. (MTI)
1989. december 23., szombat 20:12
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|