|
|
|
|
A koalícióról
|
München, 1989. július 30. (SZER, Világhíradó) - A Magyar Nemzet szerdán, a Népszabadság és a Magyar Hírlap csütörtökön adott hírt arról, hogy nem lesz nagykoalíció Lengyelországban. Kedden zajlott le Jaruzelski és Walesa találkozója, amelyen az újonnan megválasztott köztársasági elnök a kommunista párt és a Szolidaritás együttes kormányzását javasolta, úgy azonban, hogy a miniszterelnöki, a külügyi, a honvédelmi és a belügyi tárcát a négy évtizede uralkodó párt tartaná meg magának. Walesa elutasította az ajánlatot. A választásokat egyértelműen a Szolidaritás nyerte meg, olyan fölénnyel, amelyre korábban senki sem számított. Miért venne részt olyan kormányban, amelyben a kulcspozíciók a vesztes birtokában maradnának? Ám nemcsak a kulcspozíciókról van szó, hanem méginkább arról, hogy a Jaruzelski által elképzelt kormány kommunista miniszterei továbbra is ki lennének szolgáltatva a lengyel pártvezetésnek, és ez a vezetés belső ellentétei miatt csupán a szükséges tettek akadályozására képes. Kompromisszumra azonban még mindig van lehetőség Lengyelországban. A Szolidaritás olyan parlamenti bizottság felállítását javasolta, amely fele részben kormánypártiakból, fele részben ellenzékiekből állna, és amely folyamatosan ellenőrizné a demokratikus átalakulás programjának végrehajtását. Elképzelhető, hogy egy átmeneti időszakban ez a bizottság hozhatná létre azt az együttműködést, amely nélkül Lengyelország nem juthat ki a bajból. Koalíciós kormányt javasolt a választások utánra Nyers Rezső Magyarországon is a lapoknak július 25-ikén adott interjújában. Az új kormánynak - mondta - olyan súlyos gazdasági döntésekre kell elhatároznia magát, amelyek nemzeti megegyezést tesznek szükségessé. Az MSZMP - tette hozzá - egymagában nem képes a kormányzásra. Nem képes erre más párt sem, még akkor sem, ha abszulút többséget szerez a választásokon. (folyt.)
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Koalíció - 1. folyt.
|
Más szavakkal, de lényegében azt ismételte el Nyers, amit néhány héttel ezelőtt Kis János fogalmazott meg a Beszélő 27-ik számában. Idézem: A mai magyar és lengyel vezetés azért kíván alkut kötni, mert szüksége van arra, hogy bevonja az ellenzéket a politikai rendszer működésébe. Egymagában ugyanis sem a gazdasági hanyatlás irányzatát megfordítani, sem a válság politikai következményeit viselni nem képes. A párt és a kormány kényszerhelyzetének tisztázása után az ellenzékre tért át cikkében: Az 1956. november 4-ikén bekövetkezett katasztrófa emléke máig él. Önmérsékletre int a gazdaság rendkívül törékeny állapota is. Két-három hét polgárháborús helyzet elegendő lehet a teljes összeomláshoz. Végezetül nem világos, miként lehetne az MSZMP konstruktív részvétele nélkül biztosítani, hogy a fegyveres testületek tartózkodó semlegességgel vegyék tudomásul a rendszerváltozást. A továbbiakban hosszan taglalta a megegyezés akadályait és esélyeit, majd a következő ajánlatot tette: Mihelyt az MSZMP lemond a többpártrendszer alkotmányos korlátozásáról, és elfogadja a szabad választásokat, lehetőség nyílik az átmenet idején kormányzó széles nemzeti koalíció létrehozására. Azok a politikai szervezetek, amelyek a következő parlamentben alighanem rendelkezni fognak a mandátumok 80-90 százalékával, előre megállapodhatnak, hogy a választások után egy ideig, például a következő választásokig, mindenképpen együtt fognak kormányozni. Hogy valamennyien részt vesznek-e a kormányban, vagy némelyek kívülről támogatják, esetleg csupán tartózkodással, ez részletkérdés. (folyt.)
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Koalíció - 2. folyt.
|
Úgy látszik, hogy Nyers Rezső elfogadta az ajánlatot. A mai helyzetben aligha tehetett mást. A gazdaság egyre mélyebbre süllyed. Németh Miklós kormánya máig sem jutott el odáig, hogy legalább programja lenne a kátyúból való kijutásra. Szeptemberre ígéri ezt a programot. Kérdés, hogy meglesz-e, hogy jó lesz-e. De még ha meg is lesz, még ha jó is lesz, végrehajtásához a lakosok többségének bizalmára lenne szüksége. Az eddig történtek után ezt aligha nyerheti el. A szükséges bizalmat csak a választások után megalakuló új kormány kaphatja meg, de ez is csak akkor, ha a választók döntő többségére támaszkodik. Kemény István beszélt Párizsból. +++
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Imre FKgP Pol. Biz. tagról egy oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 1.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 2.oldal
III/III jelentés Dr Boros Imre FKP állásfoglalásról 3.oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Kedves Kasza László, Zsillé Zoltán és Rajki Lászlói Ti is belenyugodtatok-e a Duna tönkretételébe? Ha nem, akkor miért nem beszéltek a leállítás megtérülő költségeiről, amikor főleg amerikai magyarok gyűjtenének, gyűjtenék az erre szükséges pénzt. Ennek ismeretében talán sok százezer aláíró is lenne, nemcsak százezer, hanem millió is, ha tudná a magyar nép, hogy a szerződésbontás költsége megtérül, az építés 120 milliárdja soha. Ilyen drágán, ilyen rosszat, ilyen rosszkor nálunk csak 10, 100 ember akarhat. Amikor tőlünk keletre ma is leállítják az ártalmasnak ítélt vízlépcsőket, nálunk meg meggyorsítják tízen, százan, ezren. Hát övék az ország és a Duna? Az ország népéé meg a kiszámítható és kiszámíthatatlan kár és a veszély? Háromszor szólt a gyűjtésről Kéri Tamás és Lipták Béla a Világhíradóban. A kormány ezt elhallgatja. Ez még érthető, hiszen ő a leállítás magas költségére hivatkozik, ami nem lenne a leállítás esetén. Az ősz óta sokszor szóba hoztátok a vízlépcső ártalmait, de a gyűjtésről egy szót sem szóltatok. Lehetséges, hogy nem tudtok róla?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|