|
|
|
|
Kádár-korszak öröksége
|
(Pártos Gábor) London, 1989. május 2. (BBC, Panoráma) - Politikusok rég bevált receptje, hogy elődeikre hárítják a felelősséget, ha bajban vannak. Grósz Károly esetében ezt nyomós érvek támasztják alá. Kádár János 31 éves uralmának utolsó másfél évtizedében az ország gazdasági helyzete alaposan romlott. Ma élen jár Kelet-Európában az egy főre eső külföldi adósságok százalékarányában, és az immár csak két számjegyben kifejezhető infláció az életszínvonal rohamos romlásához vezetett. Az MSZMP első titkára nem nevezte néven elődjét, amikor a korábbi vezetőségről úgy nyilatkozott, hogy az mérhetetlen erkölcsi, politikai és anyagi károkat okozott a lakosságnak. Persze nyilvánvaló volt, hogy elsősorban Kádár Jánosra utal, és annak legközelebbi munkatársaira, kortársaira, akik azóta kikerültek a Politikai Bizottságból. A hierarchia alsóbb szintjére is kiterjedtek a menesztések, és hat miniszteri tárca is másnak jut a közeljövőben. Magyarország gazdasági és társadalmi bajaiért másokat okolni azonban - csak a dolog egyik oldala. De mi történjék azokkal, akiket felelősség terhel a jelenlegi helyzet miatt? Demokratikus rendszerekben politikusok azzal fizetnek hibáikért, vagy balszerencséjükért, hogy nem választják meg őket újra, erkölcsi kötelességüknek érzik, hogy lemondjanak, vagy erre a közvélemény, vagy az ellenzék kényszeríti őket. A sztálinista diktatúrákban - különösen ha valamilyen okból a vezetőség példát akar statuálni - valódi, vagy vélt bűneik miatt pert indítanak ügyükben. Magyarország ma átmeneti szakaszban van. Az egypártrendszerből útban - legalábbis azt remélik - valamiféle demokratikus pluralizmus felé. Tegnapi beszédében Grósz Károly kizárta perek lehetőségét a jövőben. Amikor leszögezte, hogy politikai hibákért soha többé nem fogják megengedni az ilyen fizetséget, nyilvánvalóan a konstrukciós perekre utalt, melyek áldozatai ügyében már folyik, vagy kilátásba van helyezve a felülvizsgálat. Amikor azonban Grósz Károly kifejezésre juttatta, hogy ellenzi a pereket, egyúttal azokra az egyre szaporodó követelésekre is reagált, melyek volt vezetők személyes felelősségre vonását elengedhetetlennek tartják. A Magyar Függetlenségi Párt például afféle becsületbíróságok létesítését javasolja, melyek szabadságvesztésre nem hoznának ítéletet, de megfoszthatnának mondjuk nyugállományú funkcionáriusokat anyagi- és egyéb kiváltságaiktól. Ez az indítvány egyelőre nem talált különösebb visszhangra, a gomba módra szaporodó más, független politikai csoportosulások körében. Többen a felelősségre vonás más módszereit szorgalmazzák. Például azt, amire már volt is példa, hogy a választók vonják meg a mandátumot képviselőjüktől, ha elégedetlenek vele. A jelenlegi kommunista vezetőség Magyarországon - noha a felelősséget kész áthárítani elődjeire - nemcsak a perek gondolatától idegenkedik, a felelősségre vonás dolgában sem akar túlságosan mélyre nyúlni. Grósz Károly ehelyett - úgy tűnik - hajlandó elfogadni ma már a demokratikus alternatívát, azaz hogy az urnáknál dönthessék el: megtagadják-e a választók a hatalmat egy olyan párttól és vezetőségétől, mely nem tartja be ígéreteit? Ez természetesen csalásmentes és szabad választásokat előfeltételez, melynek bekövetkezte felől a magyar ellenzéknek egyelőre komoly kételyei vannak. Ami magát Kádár Jánost illeti: Grósz Károly szerint nehezen tudja megemészteni a jelenlegi változásokat, gyenge egészségi állapotában. 1987 szeptemberében az Országgyűlésen beismerte milyen felelősség terheli az ország gazdasági problémái miatt, de meg volt győződve arról, hogy ettől még hivatalában maradhat. 9 hónappal később felmentették pártvezetői tisztségéből, és csak a címzetes pártelnöki funckiót tölti be. - A magyar gazdasági válság a Kádár-korszak örökbe hagyott morális és társadalmi problémái. Kit terhel a felelősség, és legyen-e felelősségre vonás? A vita - mint Pártos Gábor elemzéséből is kiderül - még korántsem ért véget. +++
1989. május 2., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|