|
|
|
|
Németh Miklós bejelentései
|
(Kézdi Pál) München, 1989. április 14. (SZER, A mai nap) - Németh Miklós miniszterelnök közölte, hogy a parlament következő ülésszakán javasolni fogja a kormány jelentős átalakítását. A Magyar Hírlapnak nyilatkozva egyebek között ígéretet tett arra is, hogy megvizsgálják a népszavazás lehetőségét a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében. Németh Miklós miniszterelnök a kormány soron kívüli ülését követően elismerte, amit mindenki tud: hogy a kormány kapkod és sodródik az eseményekkel. Arra hivatkozott, hogy a vezetése alatt álló kormány olyan induló helyzetet örökölt, amely túlhaladta az MSZMP stabilizációs programját. Ezért a kormánynak nem ehhez a használhatatlan programhoz, hanem a tényleges helyzethez kellett igazodnia. Az égetően sürgős kérdések közül ezúttal a bős-nagymarosi beruházással kívánunk foglalkozni. A miniszterelnök kitért az Országgyűlés ülésszakán tett ígéretére. Ez három területre vonatkozott. Egyrészt alapos vizsgálatot ígért, másrészt azt, hogy a kormány megfontolja a népszavazás lehetőségét, annak jogi, nemzetközi, politikai és gazdasági összefüggéseit, Németh Miklós arra is utalt, hogy a döntés pillanatában az építkezés olyan állapotban lesz, hogy nem állítja kész tények elé a döntéshozókat, tehát lehetővé válik mind a leállítás, mind a gazdaságos befejezés alternatívája. A kormányfő ezután arra hivatkozik, hogy a nagymarosi építkezés leállítása nem is lenne jogszerű, mert a jelenlegi építkezés a parlament érvényes döntése alapján folyik, ezért a leállítására csak a parlamentnek van joga. Itt többszörös fogalom-csúsztatással állunk szemben: a Tudományos Akadémia és más szakemberek véleménye dacára a senki által meg nem választott MSZMP vezetése döntött úgy, hogy a lakosság többségének nyilvánvaló akarata ellenére is megépíti a jóvátehetetlen környezetrombolást okozó és kizárólag veszteséget termelő nagyberuházást. Mindezt egy olyan időszakban tette, amikor az ország súlyosan el van adósodva és a nagyberuházás terheit a lakosságból kifacsart milliárdokból lehet csak fedezni. A parlament döntésére való hivatkozás szemfényvesztés, mivel ez a parlament lényegében az MSZMP intézménye, semmiképpen sem a társadalomé, mivel nem szabad választások révén jött létre. A képviselők többsége a párt Központi Bizottságától kapott utasítást hajtott végre és nem választóinak érdekeit képviselte. Ezért a bős- nagymarosi vízlépcső megépítésére vonatkozó hibás döntésért kizárólag az MSZMP felső vezetése, a pártszuverenitást képviselő parlament és elsősorban a párt érdekeit képviselő kormány a felelős. A kommunista kormányzatok nyilvánvalóan hibás döntéseinek előzetes korrekciója sohasem volt lehetséges, mert a kommunista pártok - így az MSZMP is - a felelősségre vonás minden lehetősége nélkül hozhattak olyan döntéseket, amelyek összes hátrányait a lakosság kénytelen elviselni. Németh Miklós csak akkor hivatkozhatna joggal az Országgyűlés állásfoglalására a bős-nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatosan, ha ezt az Országgyűlést - az egyenlő jogú pártok szabad versenye alapján - a magyar nép demokratikusan választotta volna meg. Ebben az esetben a kormány joggal mondhatná, hogy a nép akaratát kifejező Országgyűlés döntéséhez igazodnia kell. Jelen esetben azonban csak a Grósz Károly féle vezetés hibás döntéséhez ragaszkodik, és azzal érvel, hogy ennek a hibás döntésnek az utólagos korrekciója milliárdos veszteségekkel jár. Ha demokratikus politikai rendszer lenne, akkor természetesen a Grósz Károly féle pártvezetésnek már nem lett volna módja ilyen sokmilliárdos kárt okozó döntés meghozatalára. De még mindig egyszerűbb vállalni az eddigi károk viselését, mint további, több mint 100 milliárd forinttal tetézni, valamint a beruházás teljes fennállása alatt további évi ötmilliárd forint kárt okozni hosszú éveken át az egész magyar népnek. Nem szólt arról Németh Miklós, hogy Kulcsár Péter, Budapesten élő politológus nemzetközi jogilag megalapozottan kimutatta: az 1977- ben megkötött magyar-csehszlovák szerződés két okból is támadható. Az egyik a szerződés jogi értelemben vett egyenlőtlensége, a másik az, hogy a felek eltértek az 1947-es magyar békeszerződés előírásaitól. Németh Miklósnak haladéktalanul tárgyalásokat kellene kezdenie a csehszlovák kormánnyal a csehszlovák-magyar szerződés érvénytelenségének a megállapításáról. +++
1989. április 14., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|