Rendszerváltás és az MTI

	Tömegtájékoztatás
(Romhány István) Köln, 1989. április 1. (Deutschlandfunk, Csak egy szóra) - Aki egész nap híreket, jelentéseket, tudósításokat, kommentárokat, rövidebb-hosszabb kéziratokat olvas, és persze lehetőleg minden hozzáférhető újságot is átböngészget, az előbb-utóbb az újdonságok, a legfrissebb jelentések rabjává válik. Esténként a tv előtt ritkán tudom megállni, hogy egy játékfilm vetítése közben, ne hívjam le a videotex ötpercenként aktualizált legújabb jelentéseit. Az utóbbi hetekben feltűnően sok hírt hozott a videotext Magyarországról. Csütörtökön este például arról olvashattam, hogy az MSZMP nagyobb szabadságot akar biztosítani a tömegtájékoztató eszközöknek: Központi Bizottsága szerdán úgy döntött, hogy jövő év közepéig új tájékoztatásügyi törvényt dolgoztat ki, jóllehet a jelenlegi törvény csak két éve van hatályban. Az eddigi törvény azonban még nem garantálja a tájékozódás jogát, a polgár jogát a tájékozottságra. A videotext hozzáfűzi, hogy az MSZMP a tömegtájékoztatás magánvállalkozásának engedélyezését is tervezi. Aki az utóbbi hetekben megjelent magyar lapokat átnézi, mert még megtudja őket fizetni, arra a megjegyzésre ragadtatná magát, hogy az új törvénnyel már létező állapotokat fognak legalizálni, s, hogy a vezetés már nem vezet, hanem a tájékoztatás terén is elmaradt a fejlődés mögött, és most nekiiramodott, hogy még elérje a mozgásba indult vonat utolsó, kocsijának lépcsőjét. Magyar kollégáink ötletgazdagsága, humora, de még inkább szókimondása és felelősségtudata minket is szinte minden nap bámulatba ejt. Két évvel ezelőtt még szűzi történelmi tudatlanságban nőtt fel igen sok magyar fiatal. A cenzúra kénye- kedve szerint tabulizált bármit és bárkit, különösen az uralmon lévő párt főtitkárára nézve kínos ügyeket, pereket és kivégzéseket. Elég ha csak a rehabilitálásra érdemesnek vélt, de a heroizálásra aligha érdemes Rajk László, vagy az eddig hívei és ellenlábasai, elvtársai és gyilkosai által egyaránt elfogultan és emocionálisan értékelt Nagy Imre nevét említem. A jogtiprást, a gaztetteket tisztes történelmi távlatból ábrázoló és értékelő visszapillantások most egyszeriben Magyarországon is legálisan hozzáférhetők. Hegedűs András és mindazok, akik nemcsak szégyenlik, de be is vallják, hogy mibe keveredtek, könyvalakban is közzétehetik az akkor történtekről most papírra vetett feljegyzéseiket. Ha a rádióban akarnak megszólalni, ezt Budapesten is megtehetik. Nincs már szükségük rövidhullámú adókra. Nekünk, a Deutschlandfunk magyarnyelvű műsora szerkesztőinek most két következtetést kell levonnunk a magyarországi változásokból. Budapesti kollégáink előbb-utóbb ugyanolyan szabadon választhatják ki írásaik, riportjaik témáit mint mi, és azt is látnunk kell, hogyha hagyják őket, gyakran kitűnő munkát végeznek. A magyar lapokat pillanatnyilag nemcsak azért érdemes kézbevenni, mert izgalmas történéseket tükröznek, hanem azért is, mert az újságírók jó része a hirtelen kitört szabadság mámorában szinte megszállottan alkot. Bizonyos komikumról csak azok a megtért bárányok gondoskodnak, akik megtévedt, megtévesztett korukban is pontosan tudták miről, milyen hangnemben és milyen hangerővel illik bégetni. A kicsinyhitűek azt gondolhatnák, hogy a magyar sajtó felvirágzása automatikusan csökkenteni fogja a külföldi rádiók iránti érdeklődést. Én nem vagyok ezen a véleményen. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy az újságolvasó, aki végre komolyan veszi, mert komolyan veheti azt a lapot, amelyet pénzért megvásárolhat, ezentúl méginkább igényt tart majd azoknak a médiáknak a hírszolgálatára, beszámolóira és helyzetelemzéseire, amelyeket sem pártpolitikai, sem üzleti érdekek nem vezérelnek. A Deutschlandfunk magyarnyelvű adásait továbbra is be fogjak kapcsolni azok a hallgatóink, akik korrektnek és megbízhatónak tartják híradásainkat, akiket érdekel a magyar-német kapcsolatok fejlődése, s akik úgy vélik, hogy számukra személy szerint is fontos a gazdasági óriássá felcseperedett Szövetségi Köztársaság megismerése akár a politika, a gazdaság, a technika, akár a kultúra iránt érdeklődnek. Azokat a témákat is műsorunkra tűzzük, melyeket hallgatóink kérnek. +++ 1989. április 1., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »