|
|
|
|
A magyar választási reform korlátai
|
München, 1989. február 19. (SZER, Világhíradó) - A Központi Bizottság legutóbbi ülése óta több olyan hivatalos nyilatkozat hangzott el, amely kiábrándítólag hathatott azokra, akik a többpártrendszer bevezetésétől nem politikai színjátékot, hanem az igazi népképviseleti rendszer megvalósítását várták. A Grósz Károly által még a tavalyi, a sportcsarnoki beszédében is egyedüli járható útnak nyilvánított egypártrendszer és a Pozsgay beszédeiben kilátásba helyezett valós többpártrendszer között kétségtelenül kompromisszumos megoldásnak tűnik a mostani hibrid elképzelés. A pártok indulnak ugyan a választáson, de az elért választási eredménytől függetlenül a parlamenti mandátumok többsége és a kulcsfontosságú miniszteri tárcák továbbra is az MSZMP kezében maradnak. Más szóval a kommunisták pártja csak a felelősséget akarja megosztani a többi politikai csoportosulással, a hatalmat azonban nem. Ahogy majd lengyel beszámolónkból hallhatják, hasonló megoldás van kialakulóban Lengyelországban is. A párt ragaszkodik a parlamenti mandátumok 60 százalékához, vagyis az abszolút többséghez. Hogy az ilyen áldemokratikus látszatmegoldástól mit várhatunk, arra jó példa a keletnémet többpártrendszer, ami a sztálini időkben ugyanúgy működött, mint a peresztrojka idején. A budapesti rádió szombat reggel tökéletes képet adott arról, hogyan működik a keletnémet többpártrendszer: A pártok jól megférnek egymással. A másik négy feltétel nélkül elismeri a Német Szocialista Egységpárt vezető szerepét. Ezt az alkotmány is így írja elő. A választások sohasem hoznak változást az erőviszonyokban. A Német Szocialista Egységpártnak mindig 127 parlamenti képviselője van, a másik négy pártnak egyformán 52, a többin a társadalmi szervezetek osztoznak. Közöttük persze a többség ugyancsak valamelyik párt tagja. A frakciók között nincs vita, mindig egyhangú a szavazás, és a törvényjavaslatokat minden párt egyformán támogatja. A közéletben a magasabb tisztségeik betöltésére feltétel a párttagság. Így fest a többpártrendszer Kelet-Németországban. Nyilvánvaló, hogy a demokrácia őszinte hívei nem ilyen pluralizmusról álmodnak Magyarországon. Az újjászerveződő hagyományos magyar pártok, mint a független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt vagy a Néppárt csak akkor szolgálják a népképviselet átmeneti korlátozásának elfogadásával a valódi kibontakozás ügyét, ha törvény garantálja, hogy a következő választáson már minden megkötés nélkül érvényesülhet a szabad verseny az MSZMP és politikai riválisai között. Erre a lehetőségre Pozsgay ugyanúgy utalt legutóbbi beszédében, mint a lengyel Szolidaritás tárgyalócsoportjának vezetője. A lehetőségek ígérete azonban ma már senkit sem elégít ki Magyarországon. A közvéleményt csak törvény és garancia nyugtathatja meg, hogy az egy lépés előre gyakorlatát nem követi ismét kettő össze-vissza. +++
1989. február 19., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|