Rendszerváltás és az MTI

	Miskolci Cigánytanács
(Hagy András) München, 1989. február 16. (SZER, Világhíradó) - Építésügyi tájékoztató helyett az emberi méltóságról szóló felfogások és alapvető erkölcsi értékrendek drámai ütközetének színterévé vált a Miskolci Városi Cigánytanács tegnapi ülése. Ahogyan a magyar hírközlés is bő terjedelemben ismertette: a Miskolci Városi Tanács az elavult városrészek rekonstrukciójával összefüggésben elhatározta, hogy a csökkent vagy semmilyen fizetőképességű lakók számára a város peremén a mostani lakott részektől távol, a súlyosan szennyezett Sajó mentén épít egy 160-180 darab, egyenként 34 négyzetméteres, egy szoba, konyhás, földszintes lakásból álló, úgynevezett alacsony komfort fokozatú lakónegyedet. A lakásokba nem vezetik be a gázt, nincs fürdőszoba, árnyékszékül külső udvari létesítmények szolgálnak. Az alacsony komfortszinthez képest az építési költségek meghökkentően magasak: egy négyzetméterre vetítve 26000 forintot tesznek ki. Szakvélemények szerint ilyen áron már a budapesti Rózsadombon is megkezdhető az építkezés. Mindenekelőtt a városban élő nagy számú cigány lakosság tanult, politikailag aktív képviselői és velük karöltve az itteni progresszív értelmiségiek csoportja azonnal felismerte, hogy bármit is mondanak vagy gondolnak erről a telepről a városi hatóságok, a gyakorlatban ez a cigányok elkülönítésére szolgál majd. Az építkezés megakadályozására gettóellenes ideiglenes bizottságot hoztak létre, amelyet támogatnak az alternatív és demokratikus szervezetek, és különösképpen a Raoul Wallenberg Egyesület. A bizottságnak azt a felismerését, hogy itt nem új lakónegyed, hanem ténylegesen egy cigány gettó épül, jelentősen megkönnyítik a helyi miskolci körülmények. A gazdasági válsággal, ipari hanyatlással kezdődő munkanélküliséggel, elnyomorodással együtt járó szociális zavarok ma talán Borsod megyében és ezen belül Miskolcon a leghangsúlyozottabbak. A tömeges gazdasági és politikai elégedetlenség a jól ismert módon bűnbakkereséshez, szegény- és cigányellenes előítéletekhez, diszkriminációs és rasszista megnyilvánulásokhoz vezet. A városi hatóságok a jelek szerint nem tudnak vagy nem kívánnak ellent állni ennek a rossz irányba tartó menetrendnek. A helyi közhangulatról riasztó adalékokat ismertetett dr. Pankócsi Márta szociológus, a gettóellenes bizottság tagja. Párttagok körében folytatott közvéleménykutatás szerint a kérdezettek 10 százaléka a cigányok fizikai megsemmisítésében látja a probléma legjobb megoldását. Ehhez képest a kitelepítés, elkülönítés, gettósítás már a humánum oltárán hozott áldozatnak tűnhet. Mint tegnapi nagy hatású felszólalásában Daróczi Ágnes népművelő, ismert cigány aktivista kifejtette: az ügy jelentősége messze túlterjed Miskolc határain. Ha ez a gettó megépül, és ehhez ráadásul a meglévő komformista cigányszervezetek támogatást nyújtanak, ez országos jeladássá válik, zöld utat kap a diszkrimináció, újabb és újabb hasonló gettók épülnek majd. Érvelése annyira meggyőzőnek bizonyult, hogy hatására a Miskolci Cigánytanács több, eddig a telep létesítését támogató tagja csatlakozott a gettóellenes bizottsághoz. +++ 1989. február 16., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »