Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › február 16.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
SZER:

Kutrucz Gizella (Világhíradó)

"Engedjétek beszélni Kutruczot - mondja Ember Judit - 1985-ben egy nap alatt felvett és még mindig betiltott videokazettán terjedő filmjének címe. A címszereplő azóta is beszél. Mostanában nem a háborús bűnösök sorsa, hanem a jelenlegi hatalom eredete, működésmódja érdekli igazán. Hiába dolgozott évtizedekig a KB apparátusában az úgynevezett agit.-prop.-osztályon, sok mindenre csak utólag, nyugdíjazása után jött rá. Az utóbbi években a koncepciós perek előkészítéséről és fontos lefolyásáról gyűjtött dokumentumokat és interjúkat. Ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a leghíresebb ügy, a Rajk-per rendezői között Rákosi és Farkas Mihály után rögtön Kádár János következik a bűnösök sorában, megelőzve még Gerő Ernőt is. Például Farkas és Kádár közösen adta ki az utasítást abban a bizonyos sváb villában, hogy Rajkot meg kell kínozni, miután nem sikerült rábeszélniük az együttműködésre. Kádár felelősségét mindmáig elmosták."

Eörsi István közleménye

München, 1989. február 15. (SZER, Kommentár nélkül) - Heteken át
folyt az - azóta eldőlt - vita: az Élet és Irodalom hetilap az
írószövetség lapja lesz-e? Eörsi István: Lapom lesz? című írásával
hozzá kívánt szólni a vitához - az "ÉS" azonban nem vállalta a
közlését.
    
    - Az írószövetség hírek szerint lapot kap. Tagja vagyok az
írószövetségnek: - lapom lesz végre? Amikor az utolsó közgyűlésen
1986-ban lapot követeltünk az írószövetségnek, a feketelisták és
folyóirat-betiltások segítségével kormánykodó posztsztálinista
kultúrpolitikát egységesen ellenző, még nem differenciált
írótársadalom próbált sajtóhoz jutni.
    
    Azóta ez a kultúrpolitika, sőt általában véve a kultúrpolitika
szétesett, az írótársadalom, pedig megindult a differenciálódás
útján. Lapok alakultak, illetve próbálnak alakulni. Van rá esély,
hogy a különféle politikai és esztétikai irányzatok műhelyekké
szerveződjenek.
    
    A kultúrpolitika egykori ellenzői sok kérdésben egymással is
szemben állnak, és ez így van rendjén. Az írószövetség egységes
szervezetbe foglalja a különféle irányzatokat. Ha lapot kap: vajon
melyik irányzat kap lapot? Egyszerre mind? Ez lehetetlenség. Vagy
az elnök és az elnökhelyettes? Ezt nem helyeselném.
    
    Az elnök többször is bebizonyította inkompetenciaját, az
elnökhelyettesnek pedig már van lapja. A Hitel szerkesztőségének
tagja. Ráadásul ízlésem és gondolkodásom számos döntő ponton eltér
az övéktől. Ha - mint hírlik - a jövendőbeli szerkesztő
kötelességévé teszik hogy be-beszámoljon nekik, akkor mégsem lesz
lapom.
    
    A hatvanas évek közepe óta publikálok az Élet és Irodalomban.
    
    Mondhatom tehát, hogy volt egy államilag is engedélyezett lapom?
    
    Ahogy vesszük. Ha megengedték a mindenkori főszerkesztőnek hogy
közölje -, akkor közölt. Ha pedig megtiltották neki, akkor bánatos
arccal, de hősi gesztusokra semmiképp sem ragadtatva magát,
beletörődött ebbe.
    
    A többi irodalmi orgánummal is így jártam, jó esetben, mert
többségük még kedvezőbb szélfúvásban is ellenállt a kísértésnek, és
- megértésemre számítva - visszaadta a kézirataimat.
    
    Az "ÉS" a többi laphoz hasonlóan elfogadta a központi diktátumokat,
a mindenkori főszerkesztőnek kultúránk felvilágosult irányítója
időről-időre megmosta a fejét. A kötelező feladatként rárótt
ocsmányságoknak zokszó nélkül teret adott. Csak Hajdú János
rágalmazó cikkére hivatkozom, amellyel Duray Miklóst és Csoóri
Sándort köpdöste be 1983. szeptember 16-ikán -, és amelyet Faragó
Vilmos érthetetlen okból még ma is védeni próbál a történelmi
méltányosság nevében.
    
    Ilyenkor természetesen - mint az idézett példa esetében is -
ellenvéleményt nem közölt. Egyszóval úgy viselkedett, mint a többi
újság a konszenzusnak gúnyolt demoralizáló diktatúra idején - azzal
a különbséggel, hogy hetente jelent meg, és így több galádságot
követhetett el, mint más irodalmi folyóiratok.
    
    Másrészt kétségkívül önálló szellemiséget képviselt a nagy
egyformaságban. Legjobb munkatársai - akiket részben maga nevelt ki
magának - ebben sivár korszakban is egyetemes érvényű európai
értékekhez kapcsolódtak. Folyamatosan hadat viseltek a provincia
ellen. Felvetettek szociális kérdéseket -, sőt: némelyek kedvezőbb
időszakokban még a hatalom szövevényes hazugságrendszerét is
kikezdték - miközben a mindenkori főszerkesztő hunyt szemmel
csóválta fejét, és titkos belső remegéssel kultúránk felvilágosult
szellemű irányítójának fenyegető péntek esti telefonjára gondolt.
    
    Az Élet és Irodalmat hírek szerint a régi formájában megszüntetik.
    
    Ezek szerint némelyest volt eddig lapom, de most nem lesz. Ugyanis
hírek szerint az írószövetség veszi át. Tehát mégiscsak lesz lapom
- vagyis nem lesz.
    
    Berecz Jánosnak az "ÉS" január 20-iki számában megjelent
interjújából azt olvasom ki, hogy a pártvezetés az írószövetségnek
ajándékozta az "ÉS"-t. Minthogy azonban ez nem az MSZMP-nek, hanem
a Kulturális Minisztériumnak a lapja: más tulajdonát ajándékozta
el, ami illetlenség. Különös illetlenség egy kulturális műhelyt
elajándékozni - az itt dolgozók megkérdezése nélkül.
    
    Az írószövetség buzgó funkcionáriusai úgy járnak el, mint a
posztsztálinista kultúrpolitikusok a Mozgó Világ és a Tisztatáj
esetében. Megtartjuk a lap nevét, új vezetőket nevezünk ki az
élére, és akkor - mint állítólag ezt Kádár János mondta Tiszatájról
- eddig övék volt, most a miénk.
    
    E furcsa hasonlóságnak mélyebb oka van. Bizonyos pártvezetők
érdeke, hogy közeledjenek az értelmiség olyan befolyásos
csoportjaihoz, melyek viszont - a maguk szemérmes módján - a
hatalomhoz óhajtanak közeledni. Az írószövetség és az "ÉS" - Berecz
János által közhírré tett - közelgő nászmulatságához ez az
érdekegyezkedés szolgáltatja a kísérőzenét.
    
    Noha viszolygok az emberek ideológiai vagy klikkszempontok által
szorgalmazott kényszer-áthelyezésétől vagy kényszer-
nyugdíjaztatásától, ezt a cikket mégsem személyek védelmében írom.
    
    Úgy vélem: az Élet és Irodalmat mint műhelyt kell megmenteni. Ahogy
a népi-nemzeti iránynak, úgy a városibb orientációjú, európaibb -
vagy ahogy gyalázkodó célzattal mondani szokták: kozmopolitább
szellemiségnek is kell sajtó.
    
    A különféle irányzatok közös- és különértékeinek állandóan változó,
hajlékony, meg-meghasonló egységére van szükség. Csak remélni
lehet, hogy szabadabb közéletben az "ÉS" is megújul, saját jó
hagyományait követve.
    
    Ha tehát új főszerkesztő jönne - a fáma Kulin Ferencről beszél, aki
szerkesztői rátermettségét szerintem is bebizonyította már -, akkor
a személyi problémák okos és humánus elrendezésén kívül két
feltétele van annak, hogy lapom legyen.
    
    Először is legyen független ez a lap, a politikai szféra
diktátumaitól. Másodszor: legyen független az írószövetség
elnökségétől. A főszerkesztőnek se mennyből jövő telefonoktól ne
kelljen félnie, se számonkérő rapportoktól - innen vagy onnan. +++
    


1989. február 15., szerda


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal


SZER hallgató telefonüzenete:

"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD