|
|
|
|
Interjú Schöpflin Györggyel
|
München, 1989. február 15. (SZER, Magyar Híradó) - Magyarország csatlakozott az Európai Tanács környezetvédelmi egyezményéhez, kérte azt is hogy részt vehessen a Kulturális Együttműködés Tanácsában. Az Európa Tanács most leköszönő főtitkára javasolta - ez egyébként a Le Quotidien de Paris-nak adott interjúban jelent meg -, hogy Magyarország és Lengyelország kapjon megfigyelői státuszt az Európa Tanácsban. Másik, ugyancsak aktuális hír: az Európai Parlamentbe - ez az Európai Közösség 12 tagországának a testülete - ellátogatott a magyar Országgyűlésnek egy küldöttsége, Szűrös Mátyás vezetésével. Schöpflin Györgyöt kérdezem Londonból, hogy véleménye szerint mit jelentenek ezek a hírek? Nyilvánvaló, hogy egy kívánatos közeledést a nyugat-európai országok közösségeihez - de ez vajon együtt jár-e azzal, hogy ha a formális kapcsolatok erősödnek a nyugat-európai közösségekkel, akkor távolodni, vagy kilépni kell-e a kelet-európai szövetségekből? - Szerintem egyáltalán nem kell semmiből sem kilépni a mai körülmények között. Itt - azt hiszem - nagyon érdekes a napokban elhangzott interjú, nyilatkozat - amelyet a szovjet közgazdász: Oleg Bogomolov adott, aki szerint Magyarország semlegessége tulajdonképpen elképzelhető. Itt - úgy látom - arról van szó, hogy az egész kelet-nyugati kapcsolatvilág egész más lesz, és azok a feltételezések, amelyekkel mi ezt a kelet-nyugati kapcsolatrendszert néztük az elmúlt 40 év alatt - ezt revidiálni kell, és egyébként sokkal kényelmetlenebb lesz mindenki számára, mert a megszokottból kell valahogyan kimászni. Ezzel kapcsolatban az, amivel Magyarország próbálkozik, az nagyon egyszerű. Saját magát vissza integrálni Európába és ennek sok módja van. Ez egy szál - három közül a legfontosabb? - szerintem nem, de az is feltétlenül feltűnő, hogy pár év múlva - bár már vannak találgatások - hogy esetleg Magyarország megpróbál az európai Közös Piacba belépni. - Lényegében ezeknek a formális kapcsolatoknak döntő jelentőségük van? - vagy gondolja, hogy informálisan is a közeledés gyakorlati előnyökkel járhat? - Azt hiszem ez minden szinten számít. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy Magyarország esetleg szükségszerűen kilép a varsói szövetségből, vagy a KGST-ből -, hanem azt jelenti hogy a KGST és a varsói szövetség másképpen nézi a saját tagságának a lehetőségeit. Tehát azért mondom, hogy lazulnak. Ez az egész Jalta utáni világ valahogyan megmásult. Mivel még nem tudjuk hogy hogy fog kinézni, nagyon nehéz találgatni. - Helyünk Európában. Még csak a közelmúltban is írók, álmodozók és utópisták beszéltek csupán európai hovatartozásunkról. Ma már hivatalos formában is közeledünk a nyugat-európai közösségekhez és szervezetekhez, és szakemberek és felelős vezetők töprengenek nyílt színen a KGST válságáról. A Kelet-Nyugat felállás - ahogy Schöpflin György mondta - olyannyira másfajta lesz már a belátható jövőben, hogy át kell rendezni eddigi fogalmainkat. És ezzel együtt jár, hogy egyre fontosabb: miként néznek Magyarországra Nyugatról. Képünk a világban: - nem mindegy. És már csak hagyományból is közvetlen és egyetlen nyugati szomszédunk rólunk alkotott képe talán a legjobban számít. +++
1989. február 15., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|