|
|
|
|
MSZMP KB állásfoglalása
|
Köln, 1989. február 11. (Deutschlandfunk, Esti híradó) - A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, mint várható volt, megtalálta azt a definíciót az 1956-os eseményekre, amellyel a testület és a párt tagjai többé-kevésbé valamennyien meg tudnak barátkozni, amelyet az MSZMP sorain belül senki nem fog sértőnek tartani, és az, akinek eltérő véleménye van, finom gesztusokkal is elhatárolhatja magát a KB döntésétől. Ma a budapesti pártvezetés állásfoglalásához Romhányi István fűz kommentárt. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának nem volt választása, döntenie kellett, egységet kellett demonstrálnia. A vezetés iránti bizalom hiánya, a külgazdasági gondok egyaránt megkövetelték, hogy cselekvőképes egységként lépjen fel. Pozsgay Imre a messzemenő gazdasági, politikai és társadalmi reformok elsőszámú exponense két héttel ezelőtt világszerte nagy visszhangot keltett azzal a kijelentésével, hogy a párt által megbízott történész bizottság népfelkelésként értékeli 1956-ot. Politikum volt, hogy nem várta ki a tudósok állásfoglalását és az is, ahogy az államminiszter kijelentéseire a pártvezető és a kormány elnöke reagált. Pozsgay Imre fellépésében Grósz Károly nyilvánvalóan kihívást látott, amire gyorsan akart reagálni. A ma délután elfogadott formula nem teszi magáévá 1956 Pozsgay-féle értékelését. De azt sem lehet állítani, hogy ennek szögesen ellentmond. A kompromisszum, úgy tűnik, inkább a kizárólag ellenforradalmat emlegető és eddig elsősorban Berecz János által képviselt álláspont rovására jött létre. Hiszen eddig csakis ez felelt meg a párt irányvonalának. Az árnyaltabb értékelés elfogadtatása tehát Pozsgay Imre nevéhez fűződik. Ha a kikényszerített kompromisszum gyengítené az államminiszter párton belüli pozícióját, aligha árthat tekintélyének a pártkívüli többség szemében. Ő megtette a magáét, indítványát a reformerek megszavazták, a maradiak leszavazták. A maradiak, akikről Kádár János leválasztása óta hallani is alig lehetett, egyre inkább magukra maradnak. A Grósz Károly által is vehemensen szorgalmazott szerkezetváltást kétszeresen is hátráltatják, politikai tisztségük révén, és munkahelyükön is. Első számú exponensük, Berecz János most, úgy tűnik, együttműködést próbál kialakítani Pozsgay Imrével, hogy visszanyerje azt, amit két évvel ezelőtt az írókkal és a szellemi ellenzékkel vívott harcában a közvélemény szemében elveszített. Átpártolása akkor is gyengíti a visszahúzó erőket, ha esetleg csupán taktikai jellegű. Az utóbbi két nap magyar vonatkozású moszkvai jelentései arra engednek következtetni, hogy a szovjet vezetés jóindulattal van a magyar reformerek iránt. A történelmi tévedések és bűnök felfedése, bevallása továbbra is tápot ad majd a közelmúltról folyó vitának, amely Magyarországon ma csupán a Központi Bizottságon belül zárult le. +++
1989. február 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|