|
|
|
|
Kádár János szólaljon fel!
|
München, 1989. február 8. (SZER, Világhíradó) - Ma reggel közhírré tétetett - de csak így utólag -, hogy tegnap összeült a Politikai Bizottság, de hogy a "tizenegyek" az alkotmánytervezeten kívül még miről tanácskoztak, az úgy látszik, nem tartozik a nyilvánosság elé, mert nem tekinthetjük hírértékűnek, hogy időszerű politikai témákat vitattak meg. Ennyit az állampolgár közlemény nélkül is sejt. Sejtései jogos kíváncsisággá fokozódnak, majd pedig a "már megint nélkülem döntenek, és meg sem mondják, miért" keserűségévé változnak arra a bejelentésre, hogy a PB személyi kérdésekben is döntött. Kiről, kikről, mit - egyelőre nem lehet tudni. A várakozást kitöltheti a múlt vizsgálatának ez az elsősorban - legalábbis egyelőre elsősorban - nyelvi megközelítése. Idézzük fel saját hangján azt az embert, aki 1956. november elsején bejelentette az MSZMP megalakulását. (Kádár János beszél, rossz vétel miatt nem érthető.) Felismerték Kádár János hangját? A régi szalag rossz hangminősége miatt megismételjük egyik mondatát: "Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat". Még ott a dicsőséges jelző is a felkelés szó előtt. Ezzel együtt is, ha ma olvassuk újra ezt a beszédet 32 év távlatából, nemcsak a forradalom elismerése van benne. Ismét idézünk: "A népfelkelés válaszút elé érkezett: vagy lesz elég ereje a magyar demokratikus pártoknak vívmányaink megszilárdítására, vagy szembe kerülünk a nyílt ellenforradalommal. Akkor - 1956. november elsején - ez még úgy hangozhatott, mintha Kádár csak egy esetleges, távolról fenyegető veszélyt akarna jelezni. Ki tudhatta, hogy még ugyanezen a napon eltűnik Budapestről, hogy megszervezze mindazt, aminek folytatását ma már ismerjük. Azaz sok hiányossággal, sok fehér folttal ismerjük csak. A tisztázás igénye pillanatnyilag nem annyira történelmi, mint aktuális politikai igény és szükségesség. Tamás Gáspár Miklóst kérdezem a budapesti telefonvonalon: - Mit jelent az, hogy az ÉS-ben megjelent Mit mond Kádár János? cikk után az Ötlet leközölte ezt a november elsejei beszédet, ami szintén felszólításként is értelmezhető, hogy szólaljon meg Kádár János? - Azért is szólítják föl erre - természetesen -, mert hiszen nemcsak tanúja, résztvevője volt az 56-os forradalomnak, hanem résztvevője volt az 1956. november 4-ikével elkezdődött ellenforradalomnak is, és a későbbi megtorlásoknak is főszereplője. Továbbá ő volt az az ember, akinek a nevéhez fűződik elsősorban ennek a rendszernek a felépítése, amely 56-nak, a forradalomnak az elnyomásán nyugszik, és a romjaira épült. Az, hogy Kádár János felszólalását sürgetik, két dolgot is jelent. Az egyik egy gyógyulási folyamat. A múltak bevallása elsősorban a pártnak szükséges s azoknak a néprétegeknek és csoportoknak, amelyek a maguk kiegyezését Kádárral, Kádárékkal megkötötték. Nekik a saját gyógyulásuk szempontjából és az újabb demokratikus Magyarországba való bekapcsolódásukhoz szükséges ez a gyógyulás. Azt hiszem azonban, hogy a közvéleménynek és a népnek az a része, amely kimaradt a kádári kiegyezésből, annak tulajdonképpen édesmindegy, Kádár Jánosnak ma mi a véleménye a 30 egynéhány évvel ezelőtt történtekről. Tudom, hogy sok érdekes részletet elmondhatna. Ám nem hiszem, hogy döntő volna: megélte-e azt a katarzist, amelyet titkon a történelem iránt érdeklődő hallgató és olvasó elvár tőle. - Mennyiben befolyásolhatja a pénteki központi bizottsági ülést az, hogy nyilvánosság elé került most a Kádár-téma? - Azt hiszem, megkönnyíti a Központi Bizottság dolgát, mert amennyiben Pozsgay gesztusa nem szakításnak, hanem folyamatosságnak minősül, hogyha a precedenseket lehet kiemelni részint a Kádár- beszédből, részint a már többször meghivatkozott Lukács- nyilatkozatból, akkor a hirtelen felszínre került törések elsimíthatok. Tehát ennyiben nem tartom ügyetlen gesztusnak a Kádár-beszéd megjelentetését, akkor sem, ha ez ellentétben van Pozsgay ellenfeleinek az utóbbi héten elhangzott megnyilatkozásaival. Itt egy kompromisszum körvonalai rajzolódnak, s egyre inkább arra utalnak a jelek, hogy szakításra és tisztázódásra pénteken sem fog sor kerülni, a pártvezetés frakciói közötti szervetlen és kibontakozást nem segítő egység továbbra is fennmarad. +++
1989. február 8., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|