|
|
|
|
Varsói szerződés - leszerelés ügye
|
Köln, 1989. február 4. (Deutschlandfunk) - Példátlan esemény történt a héten. A Varsói Szerződés részéről első ízben publikáltak összehasonlító mérleget, szemügyre véve a Kelet és Nyugat fegyveres erőit. Néhány nappal ezelőtt további kelet-európai államok jelentették be egyoldalú leszerelési szándékukat. így nézve - Románia kivételével - Moszkva minden szövetséges társa magáévá tette a szovjet gondolkodásmódot. De azért az igazság kedvéért meg kell mondani: a múltban Bukarest már nem egyszer - mégpedig a Varsói Szerződéssel nem is összhangban - redukálta katonai költségvetését. De nézzük a jelent. Amennyiben az egyoldalú, most bejelentett leszerelési intézkedéseket végre is hajtják a szocialista államok, akkor a felek bizonyára máris egy lépéssel közelebb jutottak ahhoz a paritásos arányhoz, aminek létét már eddig is bizonygatta a Kelet. A keleti és nyugati haderők összehasonlítását hozó felmérés, az új moszkvai adatnyilvánosság nem talál osztatlan elismerésre a NATO részéről. Az Atlanti Szövetség főleg a reá vonatkozó szovjet adatok helyességét vitatja. A moszkvai felmérés, a haderők új összehasonlítása mégis minden eddigi alapnál jobb bázis a hagyományos fegyverzetek leszereléséről folytatandó tárgyalásokhoz. E küszöbön álló tárgyalásokon elsősorban az a fontos, hogy a felek - együttesen - alsó határokat rögzítsenek a haderők és a fegyverrendszerek tekintetében. A cél a strukturális támadóképtelenség a keleti és a nyugati haderők számára egyaránt. Konkrét példa: A páncélosok számát 20 ezerre, vagy 15 ezerre lehetne korlátozni mindkét oldalon. Azután főleg a tisztán támadó feladatokkal megbízott csapategységek felosztása esedékes. E tekintetben elsősorban a szovjet légierők rohamosztagainak a nyugati szövetséghez közeli állomáshelyekről történő visszavonása kívánatos. Bejelentették a megfelelő alakulatok NDK, lengyel, és magyar területről történő kivonását is. Megjegyezzük: e rendkívül mozgékony csapategységek olyan erők, amelyek képesek ejtőernyős hadmozdulatok révén a NATO parancsnoki centrumainak megtámadására. Bizonyára problémákba ütköznek a felek a tárgyalásokon, ha a rövid- hatótávolságú fegyverrendszerek kerülnek terítékre. Azok szektorában - elismert módon - a Varsói Szerződésnek van 12:1 arányú, túlnyomó fölénye. Jelenleg pedig pontosan az történik, hogy az NDK-beli szovjet haderők korszerű SS-21-es típusú rövid-hatósugarú rakétákat kapnak. Ugyanakkor az amerikaiak Nyugat-Európában lévő Lance típusú rövid- hatósugarú rakétája elavultnak tekinthető, ezért modernizálni akarják őket. Ha e kérdésben nem lesz kelet - nyugati egyetértés, akkor elkerülhetetlenné válik a nyugati rövid-hatótávolságú rakétarendszer korszerűsítése. E korszerűsítésnek csak akkor vehetné, veheti elejét a keleti fél, ha beszünteti a saját rendszerek modernizálását, és a szovjet hátországba visszavonja az előretolt rövid-hatósugarú rakétakilövő állásokat. Moszkva ezt - úgy tűnik - kilátásba helyezi, de az idevágó nyilatkozatok nem egészen világosak. A jelenlegi helyzet alapján elmondható: a katonai doktrínák óhatatlanul változásnak lesznek kitéve akkor is, ha a Varsói Szerződésen belül - mint látszik - még ellenerők gátolják a változásokat. Mégis a helyes irányba mutat Viktor Kulikov marsall, a kelet- európai szövetség erőinek élén álló főparancsnok leváltása. Kulikov Brezsnyevnek köszönhette felemelkedését. Kulikov a stagnáció éveiben jutott el magas pozíciójába a katonai ranglétrán. Helyét most Pjotr Lusev hadseregtábornoknak adta át a Varsói Szerződés erői élén. Lusev nyilván közelebb áll Gorbacsov reformfáradozásaihoz. Rögzítendő - e személyi változást méltatva - mégis az: kétségbe kell vonni, hogy sok híve van az SZKP főtitkárnak és államfőnek a szovjet tisztikarban. A marsallok és a tábornokok féltik előjogaikat. Sokan közülük bizalmatlanul szemlélik azt a nyíltságot, ami most jellemző a katonai adatokkal való bánásmódra. A Szovjetunióban bizonyára még számos magas rangú katonatisztet kell nyugállományba helyezni ahhoz, hogy fel tudjanak lélegezni azok, akik a katonai struktúrák átformálása területén illetékesek. +++
1989. február 4., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|