|
|
|
|
Az Európai Közösség és a KGST
|
Washington, 1989. január 25. (Amerika Hangja, Reggeli adás) - Kedves hallgatóink! Most kapcsoljuk Bécset, a mikrofonnál Simányi Tibor. - Három évtizedre tekinhet vissza az Európai Közösség és a KGST története. Amikor a nyugati államok elhatározták a gazdasági fejlődés koordinálását, amely alapja volt, egy akkor még meg nem fogalmazott, szinte csak ködösen lebegő európai egyesülésnek, akkor a Sztálin által bevezetett hidegháború még fagyponton tartotta az európai Nyugat és az európai Kelet kapcsolatait. A Varsói Paktum államainak szószólói habzó szájjal hirdették, hogy az Európai Közösség nem más, mint a NATO, a nyugati védelmi szerződés messzire nyúló karja. Azonban az elmúlt három évtizedben az Európai Közösség országai a termelés, a termelékenység és a termelt javak elosztása terén olyan hatalmas előnyre tett szert a KGST-vel szemben, olyan mértékben emelte az emberi élet színvonalát, hogy a keleti tömb államai nem negligálhatták tovább. így aztán az elmúlt évben megtörtént a nagy találkozás. 1988. júniusában aláírták Luxemburgban a két gazdasági tömb képviselői a keretszerződést. Megegyeztek abban, hogy együttműködnek a gazdaság, a környezetvédelem és a tudományos kutatás területein. Ez a keretszerződés volt az alapja annak a nagyvonalú szerződésnek is, amelyet az EGK múlt év szeptemberében Magyaroszággal kötött. Nagyvonalú ez a szerződés, mert majdnem teljes részvételt biztosít Magyarországnak az EGK piacain. A nyilvánvalóan gazdasági megállapodásnak természetesen van egy politikai aspektusa is. A Nyugat támogatni kívánja a magyar törekvéseket a piacgazdálkodás megerősödésében és kiterjesztésében. S most következik egy érdekes pont az EGK és a KGST kapcsolatainak történetében. Mert az elmúlt hónapban Csehszlovákiával is kötött az EGK egy szerződést, amely azonban sokkal kevésbé nagyvonalú, mint a Magyarországgal kötött. Nyugati szemlélők számára ez természetes. Csehszlovákia még mindig mereven ragaszkodik a központi tervgazdálkodás elvéhez és az emberi jogok gyakorlásában alig-alig ért el haladását, sőt ha a legutóbbi prágai tüntetés durva rendőri feloszlatását tekintjük, akkor Nyugaton arra a következtetésre jutnak, hogy Csehszlovákiában semmi sem változott. Márpedig az emberi jogok alkalmazása egyes országokban Carter amerikai elnök hivatali ideje óta az Egyesült Államok egyik külpolitikai tétele. A csehszlovák kormány mindenesetre megígérte, hogy leépíti a vámsorompókat az EGK terményei számára és rendszeresen informálja Brüsszelt gazdasági fejlődéséről. Bulgária és Lengyelország a közeljövőben hasonló szerződéseket kívánnak kötni, az NDK előzetes tárgyalásokat kíván folytatni. Maga a Szovjetunió is együttműködésre törekszik az 1992-ben létrejövő EGK-belpiaccal. Ausztria, mint semleges állam mindeddig a hídfő szerepét játszotta a nyugat-keleti kapcsolatokban, s ha tagja lesz az EGK-nak és teljes mértékben részt vesz a belpiac működésében, akkor közvetve megnyitja az utat Brüsszel felé, azon KGST-országok számára is, amelyekkel eddig bilaterális alapon működött együtt. Elsősorban persze Magyarország profitál majd ebből. +++
1989. január 25., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|