|
|
|
|
A KGST és Ausztria kapcsolata
|
(Simányi Tibor) Washington, 1989. január 22. (Amerika Hangja, Esti világhíradó) - Két éven át, 1986-ban és 1987-ben szinte drasztikusan csökkent a nyugati export a KGST-országokba. Az elmúlt esztendőben változás állott be. Azonban ujjongásról még mindig nem lehet szó. 8.7 százalékos volt az exportnövekedés az egész osztrák exportvolument tekintve, ami a szövetségi kereskedelmi kamara kelet-európai szakértője szerint ugyan a csökkenő tendencia végét jelenti -, azonban igazi fellendülés még mindig nincs kilátásban. Miért? A válasz erre a természetes kérdésre sokrétű. Elsősorban persze ott keresendő, hogy a kelet-európai országok különböző gazdasági reformjai még mindig nem konszolidálták ezekben az országokban a gazdasági helyzetet. Ehhez még legalább 2-3 esztendőre lesz szükség, mondják az Osztrák Kereskedelmi Kamara szakértői. Súlyosan esik a latba a következő is: az 1975-ben még 17 százalékos kelet-európai export az elmúlt évben 8.4 százalékot ért el. Igaz ugyan, hogy Ausztria, Finnország után a második helyen van a kelet- európai kereskedelemben, hiszen a többi nyugat-európai országok részaránya egészükben alig több mint 2 százalék. Azonban a KGST- országok továbbra is eladósodnak, ami azt jelenti, hogy a Nyugatról általában, és Ausztriából különösen importált árucikkeket nyugati kölcsönnel fedezik. Ez olyan folyamat, aminek a végét nem lehet látni. Elrettentő példaként Lengyelország rémlik fel a nyugati szemlélők előtt, vagy Románia, amely ugyan visszafizeti adósságát, de a lakosság teljes elszegényedése árán. Ami megint csak azt jelenti, hogy nem tud a közeli vagy a távoli jövőben importálni. Mindezek alapján osztrák szakértők valami felemás mérleget vonnak a kelet-európai kereskedelemben. Felemás olyan értelemben, hogy jó is, meg rossz is. Mindenesetre jó, hogy a csökkenő tendenciát sikerült megállítani. Rossz azonban az, hogy a KGST-országokkal folytatott, immár több évtizedes kereskedelem veszít jelentőségéből. Megint csak itt a kérdés: miért? A kelet-európai országok devizahiányuk következtében egyre erőteljesebben követelik az ellen-üzlettel való fizetési módot. Ezt persze a folyamatban lévő gazdasági reformok is alátámasztják, amelynek következtében az egyes vállalatoknak joguk van külföldi üzleteket saját számlájukra lebonyolítani. Például a Szovjetunióban jelenleg hétszáz ilyen vállalat működik. Számuk a közeljövőben háromezerre fog emelkedni. Hasonló a helyzet néhány más kisebb KGST-államban. Miután az egyéni kereskedelem felelősségével felruházott vállalatok nem kapnak állami devizakiutalást, kénytelenek fizetségül saját termékeiket felajánlani. Tehát virágzik az ellen-üzlet. Ez azonban a kisebb, és közepes osztrák cégek számára nem mindig jár nyereséggel. Nagyvállalatok számára kifizetődhet az ilyen csereüzlet. Például szállítanak gépi-, és ipari berendezéseket, és az ellenértékként kapott készárut nemzetközi szerveik útján értékesítik. Ezek a problémák súlyosak ugyan, de nem megoldhatatlanok. Azt mutatják, hogy a nyugat-keleti kereskedelem lehetőségei sok tekintetben a KGST országok gazdasági reformjaitól is függenek. +++
1989. január 22., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|