|
|
|
|
Szovjet csapatkivonás
|
London, 1989. január 12. (BBC) - Miközben tovább folyik a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból, és hat kelet-európai hadosztály kivonására is hamarosan sor kerül, Litvániában egy tömeggyűlés azt követelte, hogy a Baltikumból is távozzanak a szovjet csapatok. Steven Dealer (?) szerint ez csak a balti államok teljes függetlenné válásakor következhetne be, ezt pedig Moszkva nem helyezi kilátásba. A három balti köztársaságban - Észtországban, Lettországban és Litvániában - 1988-ban egyre erősödő hangú felhívások hangzottak el a nagyobb önállóság kivívására. A felhívások a köztársaságokban megalakult népfrontok programjainak részét képezték. A népfrontok azonban nem követeltek köztársaságaik részére teljes függetlenséget. Nyilvános találkozókon bebizonyosodott, hogy sokan támogatják ezt az elképzelést, a népfrontok azonban távol tartották magukat tőle, s így sikerült elérniük a részleges elfogadtatást és hivatalos elismerést. Miközben nagyobb pénzügyi autonómiára törekedtek, abban mind egyetértettek, hogy országaik védelme továbbra is a moszkvai központi vezetésre tartozik. Ez azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy javasolják: a három köztársaság állampolgárai csak saját országukban teljesítsenek katonai szolgálatot. A nemzetek közötti nagyobb megértés elősegítése érdekében a Szovjetunióban általános gyakorlat, hogy az újoncok a hadseregben otthonaiktól messze teljesítenek katonai szolgálatot, és egy katonai egységben sok különböző nemzetiségi kiskatona kerül össze. A szovjet hadsereg lapjában, a Vörös Csillagban múlt év decemberében nagy jelentőségű cikk jelent meg az állampolgárok saját köztársaságukban való katonai szolgálat teljesítéséről, különösen a litván népfront által tett javaslatokról. A szerző elővigyázatosan kezelte a kérdést. Elismerte, hogy az ilyen jellegű javaslatok egyik fő oka, hogy a hadseregben inzultálják az újoncokat. Erről a témáról a társadalmi problémákkal kapcsolatos nagyobb nyitottság következtében gyakran említést tettek a sajtóban az elmúlt 18 hónap során. Sok szülő aggódik a probléma miatt, és úgy gondolja, fiúk nagyobb biztonságban lenne, ha otthonához közelebb teljesítene katonai szolgálatot. A szerző egyetértett azzal, hogy a szülők aggodalma érthető, azonban - mint mondta - az inzultálási probléma nemcsak a nemzetiségtől, hanem az újoncok neveltetésétől is függ. Rámutatott arra, hogy a Litvániában 1988-ban behívottak között gyakori volt az olyan fiatal, aki bűncselekményt követett el a múltban. Az újoncok közül minden harmadikat egy személy nevelt fel, és sokan közülük már bevonulásuk előtt alkoholisták vagy kábítószeresek voltak. Litvániában a hazai katonai szolgálat teljesítése nem oldaná meg az inzultálási problémát. Mi több, a Szovjetunió keleti részének Litvániából történő védelme Tyukodkától nyugatra, a szovjet szocialista köztársaság minden állampolgárának általános kötelessége - érvelt a cikk szerzője -, és mint nacionalista önzést, elvetette a csak saját országban történő katonai szolgálat teljesítésének gondolatát. Ha azonban a litván népfront által javasolt katonáskodási mód nemzeti önzésnek minősül, mit gondoljunk akkor a keddi vilniusi tömeggyűlésről, amely sokkal erősebb érzelmek megnyilvánulásának színhelye volt? A gyűlésen részt vevő mintegy 10 ezer ember nemcsak egyszerűen azt az elképzelést támogatta, hogy a litvánok csak Litvániában szolgáljanak, hanem azt is, hogy minden szovjet katonai alakulatot vonjanak ki Litvániából, és alapozzák meg az ország függetlenségét. A litván népfront és a másik két balti ország népfrontjainak egyik erőssége, hogy képesek megszerezni a tömegek támogatását az ilyen radikális követelésekhez anélkül, hogy szembeszállnának a hatóságokkal. A Kaukázusban tapasztalt nemzeti nyugtalanság nem vezetett a szovjet hadsereg egységeinek kivonásához a körzetből, sőt újabb csapatokat irányítottak oda. Ha a litván népfront tagjai közül sokan támogatják is a kedden elhangzott felhívásokat, azt is fel kell, hogy ismerjék: ha túl korán, túl nagy nyomást gyakorolnak Moszkvára, az kemény visszavágáshoz vezethet. Nem valószínű tehát, hogy a szovjet csapatok kivonulnának szovjet területekről. +++
1989. január 12., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|