|
|
|
|
- A válságról - 2. folyt.
|
Gondolok itt a kormány részéről az ellenzék előzetes, nem csak tájékoztatására, hanem konzultálására - és arra, hogy az ellenzéki pártok nem próbálják kihasználni a válsághelyzetet politikai pecsenyesütésre.
Az előbbi mulasztást már nem lehet jóvátenni, csak megjegyezni egy későbbi esetre - az utóbbit azonban igen. Ehhez mindenekelőtt az SZDSZ-nek kell tudatosítani: magatartása - hogy óvatosan fogalmazzak: félreérthető volt. Azt a látszatot keltette, mintha nem a válság megoldását, hanem a kormány megdöntését tekintené fő feladatának.
Hangsúlyozom: ez volt a látszat. Melyek a közvetlen teendők? Az eddigi gondolatfuttatásból egyesnesen következnek. Először: azonnal biztosítani kell a külföldi állampolgárok zavartalan kiutazását az országból. Nemcsak hírnevünknek tartozunk ezzel, ha nem akarunk dél-amerikai banánköztársaságok vagy afrikai, közel-keleti diktaturák szintjére süllyedni a világ szemében, hanem a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeinknek is.
Másodszor: a blokád szervezőinek mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy ne csússzanak ki ellenőrzésük alól az események, ne engedjék, hogy olyanok férközzenek soraikba, akik - akár erőszakos cselekedetekkel, akár túlzott követelésekkel - olyan szintre viszik az akciót, amelyet ők sem akartak. Továbbá: ki kell jelölniük azokat a megbízottjaikat, akik tárgyalhatnak nevükben. Nem ismétlődhet meg a tegnapi eset, hogy senki sem bízta meg képviseletükkel azokat, akik állítólag nevükben kötöttek egyezséget. Az ilyen akciók komolytalan benyomásukat keltik az amúgy nagyon is komoly ügyben harcolóknak. Végül pedig: gondoskodniuk kell a közellátás, egészségügy biztosításáról, valamint a közbiztonság zavartalan fenntartásáról, mert könnyen eljátszhatják a társadalom velük rokonszenvező rétegének bizalmát.
Harmadszor: a kormánynak alternatív megoldásokat kell kidolgoznia, amelyeket felajánlhat a holnapi tárgyalásokon. Amennyiben lehetetlen lenne visszavonni az áremelést, annyira rossz lenne az is, ha nem keresne enyhítő intézkedéseket az áremeléstől legjobban sújtottak gondjainak mérséklésére. +++
1990. október 27., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|