|
|
|
|
A taxisok és a benzin probléma
|
------------------------------
München, 1990. október 26. (SZER, Magyar Híradó) - A taxis demonstrációról, okairól és lehetséges következményeiről hallgassák meg Vadász János kommentárját.
- A benzin árának drasztikus felemelése már jó ideje, mondhatni a levegőben lógott. A kormány napirendjére került, mihelyt kiderült, hogy a Szovjetunió olajszállításai jó részét nem hajlandó teljesíteni és a hiányzó mennyiséget a világpiacon keményvalutáért kell megvenni. És elkerülhetetlenné vált, amikor az öbölválság miatt égbe szökött az olaj világpiaci ára. A kegyelemdöfést megadta az a szovjet követelés, hogy január 1-jétől már a szovjet olajat is keményvalutáért, világpiaci áron kell megvásárolni.
A kormány szemlátomást halogatta a döntést, de előbb-utóbb szembe kellett néznie vele. Az egyetlen alternatíva a benzin árusítás korlátozása lehetett volna. Nehéz feltételezni, hogy az kisebb tiltakozást váltott volna ki és végső soron azt is a benzin árának felemelése követte volna. Egyszerűen arról van szó, hogy egy döntő energiahordozó kényszerű, külső körülmények miatt rendkívül megdrágult egy energiában szegény ország számára. Tehát az energiával takarékoskodni kell. Önkéntes takarékoskodást azonban még nem jegyzett fel a gazdaságtörténet.
Egy piacgazdaságban, vagy legalábbis a piacot építő gazdaságban a takarékoskodást csak a magasabb ár érvényesítheti. Ha valami megdrágul, kevesebbet vesznek belőle igénybe. Nem véletlenül a benzin nyitotta meg a sort. Mert ennél az árucikknél ez az összefüggés közvetlenül és nyomban érvényesül. De sorra kell kerülnie a vegyiparnak, amelynek termékei sok nyersolaj felhasználását igénylik és általában minden energiaigényes terméknek illetve ágazatnak. (folyt.)
1990. október 26., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A taxisok és a benzin probléma - 1. folyt.
|
Ebből következik, hogy a kormánynak nehéz döntések, konfrontációk sorával kell szembenéznie. És nem csupán ennek a kormánynak, hanem bármilyen kormánynak, amely a piaci átalakulást az életképes gazdaság kiépítését következetesen végig kívánja vinni. Először történetesen a taxisokkal került szembe. Holnap talán a vegyipari érdekcsoporttal, holnapután esetleg a szovjet piacra berendezkedett gépipari lobbyval kell megmérkőznie. Mégpedig úgy, hogy a kormány döntései minden fordulóban nemcsak szűk szakmai csoportok, hanem azokon keresztül sok-sok ezer ember pillanatnyi érdekeibe ütköznek.
A taxisok a törvénnyel nem egészen egyeztethető módon, de kétség kívül nagyon hatásosan szervezték meg tiltakozó akciójukat. Tiltakozásukat meg lehet érteni. Ha drága a benzin, fel kell emelniük a viteldíjat. Ha drága a viteldíj, jóval kevesebben ülnek taxiba. Jövedelmük csökken, jelentős részük a szakma elhagyására kényszerül. Jóllehet, a fővárosi taxisok jó ideje éppen amiatt panaszkodnak, hogy túlságosan sokan vannak és ezért keresnek kekveset. De mindegy.
Tételezzük fel, hogy ebben a konfrontációban érvényesítik tiltakozásukat. Marad a mesterségesen alacsony benzinár. Mi történik? Ezután is hatalmas mennyiségben fogy az az árucikk, amellyel takarékoskodni kellene és amelyből amúgy is csak nagyon korlátozott mennyiség áll rendelkezésére. Továbbá: ha a kormány most, az első alkalommal takarodót fúj, sokkal nehezebb, talán tarthatatlan helyzetbe kerül a következő menetekben, amikor más érdekcsoportokkal szemben kell érvényesítenie azt az elvet, hogy mesterséges árakkal vagy költségvetési támogatásokkal, akár az államháztartás, akár a fizetési egyensúly terhére nem lehet többé szakmákat, ágazatokat, vállalatokat eddigi méreteikben fenntartani. (folyt.)
1990. október 26., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A taxisok és a benzin probléma - 2. folyt.
|
A kormány a hibát akkor követte el, amikor azt hitte, hogy a gazdasági kibontakozást, egy hatékony piacgazdaság életrehívását konfrontációk vállalása, fájó, népszerűtlen döntések meghozatala nélkül, szinte észrevétlen adagolás útján meg lehet valósítani.
Most a külső körülmények rákényszerítették a kormányt, hogy meginduljon az egyetlen úton: a göröngyös úton. És ezen az úton végig kell mennie. Bármilyen szabadon választott kormánynak, amely radikális kibontakozást kíván, végig kell mennie. +++
1990. október 26., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|