|
|
|
|
- Magyar nagykövet a Vatikánban - 1. folyt.
|
A pápa is beszélt a Szentszék által támogatott Európai Biztonsági és Együttműködési Konferenciáról, s ezzel kapcsolatban azt állította, hogy a nagykövet országának "immár nem szabad csak élveznie" azt a gazdasági támogatást, amelyre rászorul, hanem "meg kell adnia a maga sajátos hozzájárulását a történelmi örökség és közös szellem által egyesített népek közösségéhez".
A legnagyobb hangsúlykülönbség a - Magyarország számára kétségtelenül rendkívül fájdalmas - nemzetiségi kérdésben észlelhető, amelynek a bemutatkozó nagykövet meglehetősen nagy részt szentelt beszédében.
Kijelentette, hogy Magyarország nem tekinti szomszédait vetélytársaknak, hanem - a határain kívül élő magyarok érdekében is - útitársaknak a fejlett Európa felé vezető úton.
Megállapította, hogy Magyarország különleges jelentőséget tulajdonít a kisebbségek egyéni és kollektív jogai teljes biztosításának, egyszersmind pedig azt is, hogy elsőrendű célja a barátság és a megértés elmélyítése.
Majd emlékeztetve arra, mekkora lelkesedéssel és egyetértéssel fogadta az ország a pápa 1989 Újév napjára kiadott, a nemzetiségi kérdésről szóló üzenetét - ezeket mondta: "Reméljük, hogy ezen a területen számíthatunk a Szentszék támogatására és együttműködésére".
A pápának a Szentszék e kérdésekben tanúsított rendkívül óvatos magatartását tükröző válasza szűkszavú volt - egyetlen mondat, amely így hangzott: "Az egyes országokban élő kisebbségek jelenlétének ténye - reméljük - pozitív tényező a népek egyetértése és együttműködése számára".
Beszédük végén mindketten a jövőbe tekintettek: a pápa magyarországi látogatására, amelyre II. János Pál - mint mondotta - örömmel készül, és amelyre a magyar nép - a nagykövet szavaival élve - türelmetlenül vár. +++
1990. szeptember 15., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|