|
|
 |
|
 |
- Gazdaságunk - 1. folyt.
|
Mindeközben nyugati adósságállományunk nem csökken, s a piaci
kilátások sem lesznek rózsásabbak. Reményt az öngerjesztett
konjunktúrához lehetne fűzni, ám ennek feltételrendszerével
kapcsolatban megoszlanak a vélemények.
Bod Péter Ákos, a kormány gazdasági fő stratégája szerint a
koalíció nem a sokkterápiára kapott felhatalmazást a választóktól
idén tavasszal. Antall József miniszterelnök is arról beszélt a
nyugati pénzemberek előtt, hogy 3-4 évre van szükség a
termelőkapacitás több mint a felének magánkézbe való juttatásához.
Vannak, akik ezt a privatizációs ütemet lassúnak tartják. Azzal
érvelnek, hogy az állami tulajdonban lévő nagyüzemeket egyszerűen
nem lehet talpra állítani, amíg léteznek, csak nyelik a pénzt,
amelyet másutt hatékonyabban lehetne befektetni.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az állami tulajdon léte,
túlsúlya lélektanilag is taszító hatással van a külföldi tőkére,
mert indokoltan vagy indokolatlanul azt sugallja, hogy a
demokratikusan megválasztott kormány sem tudott teljesen szakítani a
régi beidegződésekkel, lelke mélyén legalábbis etatista.
Végezetül pedig a lassú, fokozatos privatizáció ellen hozható
föl az az érv is, hogy ma már Magyarországnak vetélkednie kell
szomszédaival a külföldi beruházásokért; helyzeti előnye az eddig
alkalmazott módszerekkel egyszerűen nem tartósítható.
Mindezen argumentumokkal szemben a kormány joggal mutathat rá
arra, hogy a válságméretekben alacsonynak mondható inflációs ráta, a
munkanélküliek viszonylag csekély száma, a kedvező kereskedelmi
mérleg és a közös vállalkozások meredeken emelkedő görbéje az eddigi
gazdaságpolitika helyességét igazolja. A lakosság - mondta az
iparügyi miniszter - fáradt, nem bírná el a gyorsítást. (folyt.)
1990. szeptember 11., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|