|
|
|
|
A kormány meghátrálása nem az ellenzék győzelme
|
-----------------------------------------------
München, 1990. július 15. (SZER, Világhíradó) - Kemény István szemügyre veszi a kormány csomagtervét és egyben bírálja az ellenzéket is:
- A kormány nem mondott le gyors csomagtervének végrehajtásáról, de lemondott arról, hogy azt a parlamenttel elfogadtassa. Az utóbbi döntés - tehát a parlamenti jóváhagyásról való lemondás - csak azzal magyarázható, hogy a parlamenti jóváhagyást nem is tudták volna megszerezni. Presztízsveszteség a parlamenti szavazás előli kitérés, de még nagyobb lett volna a presztízsveszteség, ha a rövid távú programot a parlament elutasította volna.
Tölgyessy Péter az ellenzék győzelmének minősítette a kormány visszavonulását - ebben azonban nyilvánvalóan tévedett. Nem az ellenzék erős a parlamentben, hanem a kormánykoalíció gyenge. A koalíció pártjai többségben vannak, de a számszerű többséget a kormány nem tudta realizálni. Nem számíthatott a kisgazdapárti képviselők jórészének szavazataira és nem számíthatott az MDF-képviselők egy részének szavazataira sem. Kár ezt a gyengeséget ellenzéki győzelemnek feltüntetni.
Az ellenzéknek természetes törekvése, hogy a helyhatósági választásokon erősítse pozícióit, és hogy a következő parlamenti választást megnyerje.
A kormánynak viszont az a feladata, hogy az ország gazdasági helyzetét javítsa. Parlamenti gyengesége megnehezíti a feladat végrehajtását. A gyors csomagterv legtöbbet támadott pontjai az áremelések voltak. Támadták ezeket azzal, hogy nincs szükség ilyen mérvű áremelésekre. Ez az érv nyilvánvalóan nem állja meg a helyét. Néhány bíráló talán azért használta, mert rosszul ismeri a gazdasági helyzetet. Mások tudják, hogy ezekre szükség van, de nem akarták elmulasztani az alkalmat arra, hogy kortesbeszédet mondjanak. (folyt.)
1990. július 15., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A kormány meghátrálása - 1. folyt.
|
Más bírálók szerint áremelések helyett a lakáshitel támogatások 70 milliárdos terhét kellett volna napirendre tűzni. Kétségtelen, hogy a kormánynak ezt valóban meg kellett volna tennie. A gyors csomagtervnek súlyos hibája, hogy ez hiányzik belőle. Ez azonban nem változtat azon, hogy mindkettőre szükség van, áremelésekre is, a lakáshitel támogatások rendezésére is. A bírálat akkor lett volna helytálló, ha azt mondta volna, hogy igen, szükség van áremelésekre, ezt szomorúan elfogadjuk - de hibáztatjuk, hogy nem tűzték napirendre a lakáshiteleket.
Megint más bírálatok szerint az áremeléseknek inflációs hatásuk van. Ez igaz, de megint csak az mondható, hogy az áremelés inflációs hatásával együtt is elkerülhetetlen lépés. Az inflációt illetően különben sok az öncsalás, és az öncsalásból eredő megtévesztés. Nem volna szabad olyan célt kitűzni, amely nem érhető el. Nem volna szabad azt ígérni, hogy az infláció rátáját két, vagy három év alatt 10 százalék alá szorítják. El lehetne érni - és el is kellene érni - az infláció gyorsulásának megállítását. Azt kellene célul kitűzni, hogy az infláció rátája 1991-ben és 1992-ben azonos legyen az 1990 évivel.
Infláció ellen általán deflációval szoktak küzdeni. A defláció azonban éppen olyan káros beavatkozás, mint az infláció. Mindkettőnek egyik hátrányos következménye a kalkulálhatatlanság. A helyes eljárás az lenne, ha az őszre kialakuló inlfáció nagyságát meghagynák és minden további pénzromlást megakadályoznának. Ebben az esetben végre eljutnánk odáig, hogy a gazdasági élet szereplői kiszámítható jövővel tudnának kalkulálni. +++
1990. július 15., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|