|
|
|
|
Vita a hittanoktatásról (1. rész)
|
1990. július 4., szerda - Ne legyen kötelező a részvétel a
hittanoktatásban, a szülő döntsön arról, hogy gyermeke tanulja-e a
fakultatív tantárgy ismereteit - így foglalt állást az Országyűlés
oktatási és tudományos albizottsága szerdai ülésén, amelyen a
hittan- és vallásoktatás kérdéseit vitatta meg.
Az albizottság ugyan - miként arra Haraszti Miklós (SZDSZ) külön is felhívta a figyelmet - nem hozhat döntést, sem határozatot, tíz, a témához kapcsolódó fontos kérdésben alakított ki véleményt. Először azt tisztázták, hogy a hittan a hivő tanulók vallásos nevelésének tantárgya és ettől alapvetően különbözik a vallástan, amely a különböző vallások történeti, kultúrális, erkölcsi ismereteit dolgozza fel. Az ülésen sokszor egymásnak élesen ellentmondó nézetek ütköztek az MDF, a KDNP, valamint az SZDSZ és a Fidesz képviselői között. Az első ilyen vita a körül bontakozott ki, hogy egyházi vagy állami feladat-e a hittanoktatás megszervezése. Mielőtt kialakították volna azt az álláspontot miszerint az egyház a személyi, az iskola pedig a tárgyi feltételekről gondoskodik, több koncepcionális vélemény hangzott el. Az SZDSZ-es képviselők azt fogalmazták meg, hogy a hittanoktatás egyértelműen az egyház feladata. Ha az iskolákban egyik napról a másikra bevezetik a hittant, ellenérzést váltana ki a tanulók között, hogy újabb órákkal terhelik őket. Kétségesnek vélték az iskolák, a tantestületek befogadó képességét, készségét is. Ugyancsak kérdésként fogalmazódott meg, hogy az egyházak képesek e kiképezni annyi hitoktatót, amennyire 3000 iskolában szükség lenne. A papság felkészült-e erre a feladatra? A KDNP képviselők a kételyekre válaszként elmondták, hogy az egyház igényli a hitoktatást és felkészül a személyi feltételek megteremtésére.
Ugyancsak heves vitát kavart, hogy helyileg hol oktassák a hittant. A Fidesz képviselőjének véleménye szerint az átmeneti időszakban a templomokban, plébániákon, közösségi-, kultúrházakban lenne célszerű az oktatásnak helyt adni és később erre a célra esetleg egy önálló hálózatot lehetne kialakítani. Az SZDSZ véleménye szerint is az iskolán kívüli hittanoktatás lenne a célszerűbb. Ehhez hozzátették: központilag felesleges előírni a helyszínt, az egyházak döntsenek erről. Ha viszont az iskolában kívánnak hittant oktatni, akkor az intézmény ez elől nem zárkozhat el.
Könnyebben egyetértésre jutottak abban, hogy az oktatás költségeinek fedezését vagy az iskolai költség terhére, vagy egyházi keretből kell megoldani, de ehhez a költségvetés nyújtson támogatást. (folyt.köv.)
1990. július 4., szerda 14:00
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|