|
|
|
|
A magyar belpolitika
|
--------------------
Washington, 1990. június 25. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Szénási Sándor a jelenlegi magyar belpolitikai helyzetről ad - az ő különleges perspektívájából - áttekintést:
- Szüksége van-e egy De Gaulle-ra Magyarországnak? - A kérdés alig tréfa, ha többen is felteszik, márpedig a hétvégén két lapban is megjelentek olyan cikkek, amelyek a korábbi figyelmeztetésekkel szemben, amelyek az erőszaktól óvtak, most az erő alkalmazását kívánják a magyar politikai és közéletben.
A Magyar Hírlapban egy újságírónő úgy véli, ebben az országban most olyan helyzet van, mint 1958-ban Franciaországban, ahol az időhúzó, torzsalkodó parlamenti játszadozás tragédiába vitte volna az országot, ha nincsen a "hosszú Charles", vagyis De Gaulle.
Csurka István hetilapjában, a Magyar Fórumban azt írja: "A magyar parlament döntésképtelen, lám még a címer ügyében sem tudott megegyezni, míg az országban káosz van, fenekedés, voltaképpen csendes ellenforradalom." Hogy kik vívják ezt az ellenforradalmat? A szerző szerint részben a régi rend emberei, akik ma is kezükben tartják a gazdaságot és a vidéki hatalmi posztokat. Ám részben alig félreérthető célzások hangzanak el az ellenzék címére is, amely az előbbi állítás szerint "felelőtlenül ráhagyja a kormányra, hogy az kolduljon helyette a világban hiteleket, hagyja, hogy a vezető erők önbizalmukat veszítsék, vergődjenek" satöbbi.
Csurka is úgy véli, az alakuló demokráciának nem ártana, ha némi tettlegességgel csinálna nagyobb helyet magának. Majd cikkét így fejezi be: "Meglehet, ki kell menni az utcára. Igen, koronás zászlók alatt, vagy lyukasak rúdjával a kézben." Mármost a lyukas zászló ugye ötvenhat forradalmát jelképezi, a rúd pedig a szerző szerint a valamilyen mértékben elkerülhetetlen erőszakot. (folyt.)
1990. június 25., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|