|
|
|
|
Ki tárgyaljon Nagy Sándorral?
|
----------------------------
München, 1990. június 23. (SZER, A munka világa, Szilágyi Sándor) - Az ember lapozgatja az újságot, nem akar hinni a szemének. Először azt tudatják vele, hogy az MSZOSZ vezetői sérelmezik, miért nem hajlandó a miniszterelnök tárgyalni velük, miért csak a munkaügyi minisztert küldi maga helyett. Aztán meg arról értesül, hogy - idézem a Népszavából Sándor László alelnök szavait: "Az MSZOSZ nem esik kétségbe attól, hogy nem a miniszterelnök kíván tárgyalni a munkavállalók képviselőivel."
Valószínűleg az utóbbi kijelentés állja meg a helyét. Az egykori állampárti szakszervezetek utódai nem esnek ettől kétségbe. Viszont sokszor adták már tanújelét, hogy nagyon szeretnék, ha a kormányzat a legmagasabb szinten tárgyalna velük, úgy mint régen. Nagy Sándor egyenesen levélben kérte ezt Antall Józseftől, aki tudomásom szerint nem reagált a levélre, hanem a munkaügyi tárcának adta át az ügyet.
Nos tehát jó lenne-e, ha az MSZOSZ elnökével a legmagasabb kormánytisztviselő, a miniszterelnök tárgyalna. S ha jó lenne, kinek lenne jó? Költői a kérdés, tudom, hisz rávághatjuk a választ: Nagy Sándoréknak biztosan jó lenne. De jó lenne-e nekünk, munkavállalóknak?
Az én megítélésem szerint nem lenne jó. Nem lenne helyes, ha visszatérne a rákosista, kádárista, grószista gyakorlat, hogy a szakszervezetek valódi érdekképviseleti alku helyett, azokat elfödve mindenféle magas szinteknél kuncsorognának valami kedvezményért. Nem lenne jó, konzerválná a munkavállalói érdekérvényesítés jelenlegi legfőbb akadályát, azt ugyanis, hogy a kiüresedett állampárti szakszervezetek utódai elfoglalják azt a helyet, amelyet az alulról felépített, nem pedig felülről megreformált szakszervezeteknek és munkástanácsoknak kellene betölteni. Ezért kellene minden lehető módon rászorítani, alulról és felülről arra ösztökélni a régi szakszervezeteket, hogy azzal foglalkozzanak, ami a dolguk. (folyt.)
1990. június 23., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|