|
|
|
|
Emlékünnepség Nagy Imre kaposvári szülőházánál (1. rész)
|
1990. június 17., vasárnap - Nagy Imre mártírhalálának 32.
évfordulója alkalmából katonai tiszteletadással emlékünnepséget
rendeztek vasárnap Kaposvárott. A néhai miniszterelnök emléktáblával
megjelölt szülőházánál elsőként Király Béla országgyűlési képviselő,
az 1956-os Nemzetőrség főparancsnoka köszöntötte a megjelenteket,
köztük Nagy Erzsébetet és családtagjait, Szabad Györgyöt, az
Országgyűlés megbízott elnökét, valamint a politikai élet Somogy
megyei és kaposvári képviselőit.
Beszédében utalt rá, hogy Nagy Imre valós és követendő öröksége az a szellemiség, amelynek jegyében Magyarországon és Kelet-Közép-Európa országaiban az egész világ figyelmétől kísért politikai fordulat az utóbbi egy év alatt végbement. A Nyugat szimpátiáját és segítőkészségét csak úgy tudjuk megőrizni - szögezte le Király Béla -, ha a rendszerváltás és demokratizálódás folyamatában továbbra sem térünk le a Nagy Imre által kijelölt útról. Kritikával illette azokat a politikai erőket, amelyek manapság az 1946-1990 közötti jogfolytonosságból kihagyják 1956-ot és történelmünkből ki akarják rekeszteni a forradom hőseit, köztük Nagy Imrét is.
Az ünnepség szónoka Szabad György, Nagy Imre igazságkereső és igazságosztó szerepét méltatta bevezetőjében. Egy szenvedésekkel, igazságtalansággal, emberi és nemzeti megaláztatásokkal teli világban a munkásmozgalom keskeny ösvényén indult el, de rá kellett döbbenie, hogy ezt az utat a diktatúra a maga hatalmának kiépítésére használta fel. Nagy biztonsággal ismerte föl azt a történelmi pillanatot, amikor a viszonylagos igazságok helyett a teljes igazság, a valódi demokrácia, az ország önrendelkezése reális lehetőséggé vált. Első 1953-as fellépését még visszaszoríthatták a diktatúra erői, de 1956-ban, amikor a nép az ő személyében találta meg szabadságtörekvéseinek vezető egyéniségét, Nagy Imre minden felelősséget és kockázatot vállalva a nemzet élére állt. Bár a forradalom bukása az ő sorsát végképp megpecsételte, a vereség csak átmenetinek bizonyult - szögezte le Szabad György, majd a jelenlévők tapsától kísérve kijelentette, hogy ma, Nagy Imre és mártírtársai nyomdokán haladva leverhetetlenek vagyunk. (folyt.köv.)
1990. június 17., vasárnap 16:17
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|