|
|
 |
|
 |
Nemzetközi tanácskozás a kincstári tulajdonról (1. rész)
|
1990. június 12., kedd - A piacgazdaság körülményei között
is számos olyan központi feladat marad, - például az ország védelme,
a közbiztonság egy része, a külső és belső államadósság törlesztése,
vagy az államhatalom, államigazgatás működtetése -, amelyet az
államnak kell ellátnia. Ezért olyan forrásokra is szükség lesz,
amelyeket eddig nem, vagy nem hatékonyan használt fel az állam. Így
továbbra is az állam tulajdonában maradó vagyonnak olyan körülmények
között kell működnie, amely társadalmilag is elfogadott eredményt,
hasznot hoz. Mindehhez a közeljövőben körül kell határolni a
központi, azaz a kincstári vagyon fogalmát, az ebbe tartozó
tulajdonrészeket, és meg kell keresni hasznosulásuk legoptimálisabb
formáit - mondotta Gruber Nándor, a Pénzügyminisztérium
főosztályvezetője kedden, azon a tanácskozáson, amelyet külföldi
szakértők részvételével a kincstári tulajdonról rendeztek a
Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen.
Mint a főosztályvezető hangsúlyozta: az állami tulajdonnak
(vagyonnak) három megjelenési formája lehetséges: az állami
vállalati vagyon, a központi, illetve kincstári vagyon, és a helyi
közigazgatási, azaz a leendő önkormányzati vagyon. Mindhárom
formához speciális lehetőségek és jogosultságok kapcsolódhatnának.
Így a vagyonnal vállalkozni lehetne, bérleménybe lehetne adni, és
megfelelő nemzeti kontroll mellett elidegeníthetővé válna.
Jelenleg az a gyakorlat érvényesül, hogy az állami ingatlanok
csak akkor válhatnak pénzügyi, anyagi forrássá, ha eladják őket.
Ezért egyre jobban felerősödnek azok a törekvések, hogy egy-egy
helyi közigazgatási szerv a területén lévő valamennnyi ingatlan
kezelői jogát igyekszik megszerezni, főleg térítésmentesen abból a
célból, hogy eladásuk révén minél nagyobb pénzügyi forrásra tegyen
szert. Napjainkban Magyarországon még igen különbözőek a vélemények
arról, hogy milyen mértékű legyen a privatizáció, más néven a
denacionalizálás. A mértékről, s a végrehajtás üteméről végső soron
a politikai döntést hozó testületeknek kell állást foglalniuk. A
privatizálás mellett azonban fenn kell, hogy maradjon bizonyos
nagyságú állami tulajdon is. (folyt. köv.)
1990. június 12., kedd 19:31
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|