|
|
|
|
Trianon után 70 évvel - Tudományos konferencia (1. rész)
|
1990. június 4., hétfő - Magyarországon ma a mértékadó
politikai erők Trianonról szólva igen bölcsen azt mondják: a
trianoni határokat Helsinki szellemében realitásnak tekintjük,
függetlenül attól, hogy a békeszerződés igazságos vagy igazságtalan
volt - hangsúlyozta Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia
Történettudományi Intézetének igazgatója hétfőn, a trianoni
békeszerződés aláírásának 70. évfordulóján, az intézetben rendezett
tudományos konferencia megnyitásakor. A napi politikai jelenségeket
távoltartással szemlélő történészek - mondotta - azokhoz a politikai
erőkhöz sorolják magukat, amelyek a határok spirituálissá
változtatását tartják a politikai megoldásnak. Úgy vélik, amíg ez
nem következik be, addig az egymással szomszédos államok vezetői,
történészei a 70 éves gyanakvással figyelik: mit mond a szomszéd
ország parlamentje, történésze Trianonról. Talán a legfontosabb a
történészek számára: jelenleg társadalmi konszenzus van az állam
vezető testületei és a lakosság között, elmúlt a belső gyanakvás.
A tanácskozáson neves történészek a történeti Magyarország sorsát megpecsételő szerződés előzményeiről, nemzetközi hátteréről és következményeiről tartottak előadást. - Trianon az európai erők és hatalmi viszonyok átrendeződésének a gyümölcse volt, s így bár a magyarság a maga kizárólagos tragédiájaként élte meg, már keletkezésekor sem volt csupán magyar ügy - mondotta előadásában L. Nagy Zsuzsa. Arról beszélt, hogy a Duna-medence újjárendezése ellentmondások közepette ment végbe. Miközben az önrendelkezés jogáról hirdetett elvek lengték át a korszakot Washingtontól Párizson át Moszkváig, és e jogot a népek egész sora kapta meg, a magyarság azonban nem hallathatta szavát az őt érintő döntésekben. Miközben az utódállamok a nemzeti-etnikai egységesülés alapján szerveződtek meg, a magyar etnikum, a magyar nemzet tagjai széttörettek. A határok átléptek az őslakos magyar népesség felett, minden harmadik magyar más állam fennhatósága alá került.
A Duna-medencében megkezdődött demokratizálódási folyamatról szólva elmondta: a folyamatot nemcsak a vele összhangban álló, egyenlőségre irányuló mozgalmak kísérik, hanem a nacionalista indulatok elszabadulása is. (folyt.köv.)
1990. június 4., hétfő 17:09
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|