|
|
 |
|
 |
Az Erdélyi Szövetség felhívása a magyar kormányhoz (1. rész)
(OS)
|
1990. június 1., péntek - Az egyetemes magyar nemzet
oszthatatlanságáért, az erdélyi és moldvai magyarság nemzeti
önrendelkezési jogának érvényre juttatásáért megalakulása óta küzdő
Erdélyi Szövetség megelégedéssel vette tudomásul a választásokból
győztesen kikerülő Magyar Demokrata Fórum elnökének, Antall József
Úrnak azon nyilatkozatát, hogy a pártja vezetésével megalakuló
koalicíós kormány a 15 milliós magyarság kormánya kíván lenni.
Hasonlóképpen egyetértően támogatjuk a miniszterelnök úr által
az országgyűlés elé terjesztett kormányprogram azon megállapításait,
mely szerint ,,A Magyar Köztársaság - független, a nemzeti érdekek
elsődlegességén alapuló külpolitikát kíván folytatni és ... - kiáll
a határainkon kívül élő magyar közösségek önrendelkezési jogának
megtartása mellett.
E nemes és nemzeti érdekeinknek egyedül megfelelő szándékokat
támogatva az erdélyi szövetség néhány fontos szempontra kívánja
felhívni a kormány figyelmét:
A közelmúltban lezajlott parlamenti választások eredményeképpen
e kis hazában élő magyarság újra szabadon gyakorolhatja
önrendelkezési jogát. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy
határainkon túl, a szomszédos országokban a magyar nemzet mintegy
egyharmada még mindig meg van fosztva a nemzeti önrendelkezés
jogának gyakorlásától.
A közép- és kelet-európai országok demokratikus jövője, valamint
Európa keleti felének a nyugatihoz való integrálódása
elválaszthatatlan a nemzetiségi kérdésnek az önrendelkezési jog
alapján történő rendezésétől.
E megfontolásokból kiindulva felkérjük az új, demokratikus
magyar kormányt arra, hogy
1. Külpolitikájának egyik sarkkörévé a szomszédos országokban
élő magyarság önrendelkezési jogának helyreállítását és garantálását
tegye.
2. Tartózkodjon minden olyan egyoldalú kötelezettségvállalástól,
amely a szomszédos országokban élő magyarság nemzeti önrendelkezési
jogának érvényre juttatását korlátozná.
3. Ne fogadjon el semmiféle olyan megoldást, amellyel az erdélyi
és moldvai magyarság sorsát kétoldalú román-magyar államközi
szerződés alapján szabályozzák, mert hét évtizedes tapasztalat
bizonyítja, hogy a különböző román kormányok soha, semilyen
államközi, a romániai kisebbségek helyzetére vonatkozó egyességet
nem tartottak be. (folyt.köv)
1990. június 1., péntek 16:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|