|
|
 |
|
 |
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (24. rész)
|
A határozathozatal utáni rövid szünetet követően a miniszteri
bársonyszékekben már az új kormány tagjai foglaltak helyet. Szabad
György külön is köszöntötte a lelépő kormány tagjait, akár
képviselői helyükön, akár a díszpáholyban foglaltak helyet. Ezután a
jegyző felolvasta Göncz Árpád átiratát, amelyben a miniszterelnök
javaslatára kinevezte a Magyar Köztársaság minisztereit:
Andrásfalvy Bertalant művelődési és közoktatási miniszterré,
Balsai Istvánt igazságügyminiszterré,
Bod Péter Ákost ipari és kereskedelmi miniszterré,
Für Lajost honvédelmi miniszterré,
Gerbovits Jenőt tárca nélküli miniszterré,
Győriványi Sándort munkaügyi miniszterré,
Horváth Balázst belügyminiszterré,
Jeszenszky Gézát külügyminiszterré,
Kádár Bélát a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterévé,
Keresztes K. Sándort környezetvédelmi miniszterré,
Kiss Gyulát tárca nélküli miniszterré,
Mádl Ferencet tárca nélküli miniszterré,
Nagy Ferencet földművelésügyi miniszterré,
Rabár Ferencet pénzügyminiszterré,
Siklós Csabát közlekedési és hírközlési miniszterré,
Surján Lászlót népjóléti miniszterré.
A független, felelős magyar kormány miniszterei - a bemutatás
sorrendjében - helyükről felállva köszönték meg a bizalmat.
A kormányalakító ülésszak ünnepélyes akkordjaként: Antall József
letette a hivatali esküt. A miniszterelnök az eskütétel után ismét
szót kért.
Az Országgyűlés, kemény politikai vita után, elismerve az
eddigi munkát, s talán megbocsátva a botladozásokat, elfogadott
miniszterelnöknek - mondta -, majd hangsúlyozta: túl a formális
eskün, ami kötelezi, aminek tiszteletben tartása szent kötelessége,
mélyebb gyökerek és nagyobb elszántság köti a nemzethez. Számára ez
a nap azt jelenti: véget ért valami az életében, és valami új
kezdődik. Nem titkolta: kétségek gyötrik, a felelősség súlya olyan
mértékben nehezedik rá, hogy minden akaraterejére és hitére szükség
van a helytálláshoz. Szerény kormányosa kíván lenni az országnak
nagy szavak nélkül, tudva azt, hogy milyen mélységek és milyen
szakadékok tátonganak előttünk. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 21:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|