|
|
 |
|
 |
- Mit várhatunk... - 1. folyt.
|
Úgy gondolom ezt vállalni kell nemcsak azért, mert mindennek
megvan a maga ára, hanem azért is, mert egy erkölcsileg is rothadt
rendszer után a fedhetetlenség fontosabb tőke, mint az a politikai
gyakorlat, amely amúgy is elsajátítható.
Itt mindjárt hozzá kell tenni, hogy szakterületükön
természetesen nem ismeretlenek az Antall-kormány tagjai - sőt, az
inkább elméleti és gyakorlati területeken otthonos szakemberek
keveréke is szerencsésnek mondható.
Azt, hogy ez a csapat mennyire homogén, mennyire képes az
összjátékra, ma még lehetetlen megmondani. Csak az vehető biztosra,
hogy Antall József saját pártjából olyanokat választott ki, akikről
tudja, hogy lehet velük együtt dolgozni. Mivel koalíciós kormányról
van szó, a partnerek természetesen maguk delegálták saját
jelöltjeiket, őket azonban - koalíciós szokás szerint - a
miniszterelnöknek el kellett fogadnia. A minimum az, hogy Antall
József meg van győződve a harmonikus együttműködés feltételeiről.
Két fontos szervezeti változtatásra is érdemes felhívni a
figyelmet. Az egyik, hogy a demokratikus hagyományoknak megfelelően
végre civilek kerültek a honvédelmi és a belügyi tárca élére. Végleg
és formailag is megszűnt ezzel a fegyveres testületek "állam az
államban" jellege. Negyven év keserű tapasztalata mutatja, milyen
következményekkel járhat, ha ezek az intézmények akár önálló
politikát folytatnak, akár egyetlen politikai ideiológiai cél
szolgálatába állnak.
A másik szervezeti változás a szak- és politikai államtitkárok
intézményének bevezetése - pontosabban visszaállítása, hiszen a
kommunista hatalomátvétel előtt ez már így volt. A módszer - tudjuk-
bevált a parlamenti demokráciákban. (folyt.)
1990. május 17., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|