Rendszerváltás és az MTI

	Helyzetjelentés Romániáról
München, 1989. december 22. (SZER, Magyar híradó) - A mikrofonnál a soros szerkesztő, Kovács Kristóf. - Kedves hallgatóink, először is gratulálni szeretnék, és nemcsak azoknak, akik Erdélyben és másutt Romániában az életüket kockáztatva megdöntötték a rémuralmat, hanem magyaroknak, románoknak, mindenkinek, hiszen ez a mostani győzelem mindnyájunké, egész Kelet-Európáé. A magyar -56-é, a csehszlovák -68-é,a lengyel 1980-é és végül az egész kelet-európai 1989-é, ezé a napokon belül véget érő csodálatos évé, amelyre még sokáig emlékezni fogunk. És nemcsak azért, mert eltűnt a térképről minden diktatúrák legabsturdabbika és vele a lehetőség, hogy mindez velünk is megtörténhet, hanem azért is, mert a diktátorral - hadd merjem remélni - eltűnik egyik legundorítóbb hatalmi eszköze, a nemzetek, népek közötti ellentét szítása, az irredenta hőzöngés. Bukarest most azokat a pillanatokat éli át, amelyeket Budapest 1956 októberében. Az országba azonban továbbra is megdöbbentő gyilkosságokról érkeznek hírek. A harc még nem ért véget. A sarokba szorult Securitate védekezik. Temesvárról és Szebenből származik a hír, hogy megmérgezték az ivóvizet, maga a diktátor a legutolsó jelentések szerint szökésben van. A felelősség tehát óriási. A történtek után a román népet ugyanaz a tisztelet illeti meg, mint azokat, akik az idén Magyarországon, Lengyelországban, az NDK-ban és Bulgáriában és Csehszlovákiában kivívták szabadságukat. De sehol nem volt olyan kegyetlen s diktatúra, és sehol nem dolgozott olyan cinikus eszközökkel, mint éppen itt. A másutt vértelenül lezajlott csendes forradalom útjában itt halottak és gyilkosok állnak, a levegőben pedig a 24 évig őrjöngő terror megalázó, az embereket a románokra és magyarokra osztó emlékei. 1989. december 22., péntek
Vissza »

	- Helyzetjelentés Romániáról - 1.folyt.
Tekintettel a rég várt és most mégis olyan váratlannak ható eseményekre, amelyek valószínűleg nagy hatást gyakorolnak majd a magyarországi politikai fejleményekre is, a Magyar híradó mai első kiadását a szomszédos országban lezajlottaknak szenteljük. Budapesti tudósítónk, Ara-Kovács Attila, aki maga is Erdélyből menekült át, adásunk idején már úton van szülőföldjére. Most következő helyzetjelentését a határról adta néhány órával ezelőtt: - Már Románia területén voltunk a délelőtt, amikor a nagylaki román határőrök intettek, elég volt nekik messziről látni magyar útleveleinket, hogy azonnal forduljunk vissza. A határ tehát még nem egészen és nem mindenütt szabad. Mondhatnám azt is, a határőrizetet még nem a lakosság ellenőrzi, mint Temesvárt. Most itt mindenkinek az jár a fejében, hogy mikor törik meg végérvényesen az a dühös, de mondhatnám azt is, az a bűnös viszony, amely megakadályozta a romániai katonát, a határőrt, a rendőrt és a tehetetlen közembert, hogy oly hosszú időn át lelkiismeretének és ne józan eszének engedelmekedjék. Ma délt követően Békéscsabán és környékén a helyzet közel sem volt mondható olyan nyugalmasnak, mint még tegnap. A nemzetközi segélyszállítmányok egymás után érkeznek ide. Autónk felmondta a szolgálatot, így jó darabon minket is egy csehszlovák busz fuvarozott el, melyen a háborús helyzetre való tekintettel óriási vöröskereszt díszelgett. Gyógyszert és kötszert szállít Temesvár lakosságának. Itt a délmagyar vidéken is folbojdult minden. Itt is a lakosság gyűjti az élelmet és a gyógyszert, természetesen az erdélyi forradalmi városoknak. Ara-Kovács Attilát halották a magyar-román határról. 1989. december 22., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Helyzetjelentés Romániáról - 2.folyt.
- Helyzetjelentés Romániáról - 2.folyt. - Tulajdonképpen elnézést kellene kérnem a fölvétel hevenyészett minősége miatt, de nem teszem. Ahogyan a tudósító hangjából is hallhatták, rohanunk, méghozzá pont akkor amikor olyan eseményekről kell tájékoztatnunk, amelyek sokunk számára nemcsak világesemények, de a legbelsőbb magánügyek is. Így Ara-Kovács Attila számára is. Arra is alig maradt idő, hogy néhány kérdést tegyek fel neki. - Találkoztál útközben Romániából érkezett menekültekkel? - Találkoztam az elmúlt napokban, egy-kettőnek sikerült kikerülnie a rendkívül sűrű szövésű katonai ellenőrzést, és természetesen ez nem egyszerűen ellenőrzés volt, hanem embervadászat. Ők voltak azok, akik a legtöbb és a legfrissebb információkat hozták a Temesváron és környékén, illetve Aradon történtekről. Sőt Kolozsváron is jártak közülük egyesek, és tőlük tudtuk meg például, hogy a biztonsági csapatoknál már a tartalékosokat is mozgósították. - Milyen a hangulata határőrségnek, mióta megváltozott minden? - Nos, most már elmondhatok egy-két dolgot, ez végül is titoknak számított. Tudniillik a nagyobb határátkelő-helyeken, pontosabban Nagylaknál és a jugoszláviai oldalon is találkoztunk olyan határőrrel, méghozzá magas rangúval, aki az események előtt, tehát Ceausescu megbukása előtt nagyon-nagyon éles szavakkal ítélte el Ceausescut, és szinte szégyenkezett amiatt, hogy az embereket nem engedheti be, hogy parancs van arra, hogy kitoloncoljon magyarokat és nemcsak magyarokat. Meg kell valljam, számomra ezek voltak az első olyan jelek, amelyek felvillantották a Ceausescu-rezsim bukását azt, hogy végül a rendszer kiváltságosának számító ember is ki meri már mondani azt, hogy gyűlöli ezt a rendszert. 1989. december 22., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Helyzetjelentés Romániáról - 3.folyt.
- Helyzetjelentés Romániáról - 3.folyt. Azóta, hogy végül is megdőlt a rezsim, még ők nem térhettek magukhoz, semmilyen parancsot nem kaptak, legalábbis a délutáni órákig nem érkezett parancs. Ahol felnyitották a sorompókat, ott saját szakállukra tették, ahol ezt nem tették, ott viszont inkább a gyávaság, semmint egy konkrét parancs akadályozta meg őket ebben. - Azért is kérdezem, mert sokan tartanak attól, így én magam is, hogy Romániában valamiféle lincsjárvány veszi kezdetét. Látsz erre utaló jeleket? - Nem, nem láttam, ugyanis nem voltam benn a országban. Mindenképpen a logikája a dolgoknak egyébként osa fog vezetni, hogy a biztonsági alakulatok egyes tagjait alighanem - enyhén szólva - felelősségre fogja vonni a lakosság. - De remélhető, hogy sikerül egy általános őrjöngést megakadályozni? - Nagyon remélem. A katonaság nagyon higgadtan nyilatkozik, és nagyon hoggadtan viselkedik a jelek szerint Romániában, és ez mindennek a kulcsa jelen pillanatban. Ugyanakkor hallom, hogy ez közel sem mondható elegy es securitate-s, tehát biztonsági csapatokra, akik természetesen nagyon jól tudják, hogy csak a felelősségre vonás vár rájuk, tehát védekeznek, vagy valamilyen úton-módon próbálják elhagyni az országot. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy Románia népei, akik közül mindenki nagyon sokat szenvedett, nem tudja megemészteni az első 20 évet és az elmúlt 40 évet, úgy ahogy az történt például 56-ban is nálunk. A románság most ezzel megvívta - véleményem szerint - első forradalmát. Ez lesz a legfőbb garancia arra, hogy súlyosabb kilengések nem lesznek majd. - Nagyon logikusnak hangzik, úgy hogy nagyon remélem, hogy igazad lesz. - Viszont az is igaz, hogy még egy garancia szükséges ahhoz, hogy tényleges kilengések ne legyenek: egy jövendő jogállamnak a lehetősége, konkrét lehetősége. Nagyon fontos lenne. +++ 1989. december 22., péntek
Vissza »