|
|
|
|
Tőkés László sajtókonferenciája (2. rész)
|
Még Iliescu elnöktől is szemrehányásokat kapott amiatt, hogy állítólag nem képviselte kellőképpen Románia érdekeit, hanem csak a Romániában élő magyarság ügyét pártolta. (A püspök malíciózus megjegyzése: annyira biztosan képviselte Románia érdekeit az Egyesült Államokban, mint amennyire Románia képviseli a földjén élő magyarság ügyét.) A több irányból érkező megtámadtatások azonban még e vádban sem voltak konzekvensek, hiszen a hivatalos propaganda azt kérte számon Tőkés Lászlótól, hogy egyáltalán milyen címen képviseli Romániát a tengerentúlon. Az amerikai úttal kapcsolatos vádaskodások egyik legfőbb kifogás, hogy Tőkés László összekapcsolta a Romániának nyújtandó amerikai legnagyobb kedvezmény megadását a nemzetiségi kérdés rendezésével. A püspök ezzel szemben úgy vélekedik, hogy a román kormánynak ezzel valójában kedvező feltételeket szabtak, hiszen román részről már számtalan ígéret hangzott el a nemzetiségek egyenjogúságáról. A vádak másik eleme, hogy az Amerikában tárgyaló Tőkés László egyoldalú, félrevezető nyilatkozatokat adott a marosvásárhelyi eseményekről. Ezt az alattomos vádat a püspök visszautasította a magyar és a nemzetközi sajtó képviselői előtt, hangoztatván, hogy naprakész információk alapján igazolható tényeket tárt az amerikai közvélemény elé. Álláspontja azóta sem változott: nem kétoldalú összecsapások játszódtak le Erdélyben, hanem a román régi reakciós erők egyoldalúan provokálták a magyarokat. A magyarság agresszió áldozata lett, s ha ellenállást tanúsított, akkor azt puszta önvédelemből tette.
A helyzet kiéleződésének egyik, viszonylag kevéssé ismert eleme a román tömegtájékoztatás áldatlan tevékenysége. A román hírmédiumok, bár a cégért átfestették, a régi időkből megmaradt gárdájukkal gyakorlatilag a Ceausescu idején megszokott módszerekkel operálnak. A tapasztalatok szerint tervszerű dezinformációs kampány folyik a romániai nemzetiségek, mindenekelőtt a magyarság ellen. Az uszító kampánnyal elérték, hogy ma már olyan románok körében is lábra kapott az idegengyűlölet, akik korábban nem voltak megfertőzve a magyarellenességgel. A legkirívóbb példák közül válogatva Tőkés László kiemelte a Nemzeti Demokrata Párt lapjának névtelen glosszáját, amelyben egyenesen azzal vádolták meg, hogy egy ,,külföldi titkos hatalom tábornoki rangú ügynökeként,, tevékenykedik. Kincses Előd ehhez hozzátette: volt olyan román sajtóorgánum, amely úgy vélekedett, Sütő Andrást a magyarok verték össze, hogy ezzel is a románokat próbálják meg lejáratni. (folyt.köv.)
1990. április 4., szerda 18:05
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|