|
|
|
|
Sütő András: megmozdult a nemzetiség
|
------------------------------------
München, 1990. február 3. (SZER, Gondolatforgató) - Gondolatforgató. A Szabad Európa Rádió műsora azoknak, akik másként gondolkodnak. A mikrofonnál Kasza László.
- Régóta nem jelentettem be ilyen örömmel műsort, mint ma. Sütő András a Szabad Európa Rádió mikrofonja előtt. Hogyan látja az erdélyi magyarság kitűnő képviselője a romániai változásokat, különös tekintettel természetesen a kisebbség helyzetére, kilátásaira. Ara-Kovács Attila kereste fel az írót marosvásárhelyi lakásán. A Gondolatforgató mai műsorában ezt a beszélgetést hallják.
- Bukarestben tűntetés tűntetést követ. Itt pedig meglehetős bénultsággal figyeli a vidék mindazt, ami várható, hisz alig zajlott le a forradalom, máris itt vannak a választások, még semmi sincs előkészítve, de már úgy tűnik, hogy sok minden veszendőbe ment az idő szempontjából. Hogy látja ezt Sütő András?
- Arról nem tudnék érdemlegeset mondani, hogy veszendőbe ment volna valami, mert hiszen mindaz ami történik a forradalom után, valójában egy pozitív kiútkeresés minden tekintetben a jelenleg érvényes fő hatalom dolgában ugyanúgy, mint a helyi erőknek a küzdelmét illetőleg.
Amit ebben a mostani, kavargó, átmeneti és sok tekintetben ellentmondásos helyzetben meg lehet állapítani, az az én megítélésem szerint a következő: az Országos Nemzetmentő Front meghírdette mindazokat az elveket, amelyek alapján általában hozzá lehet fogni egy új demokratikus rendnek a kiépítéséhez - mint ismeretes, az alúlról való építkezés elve alapján. A meghírdetett program alapján és annak szellemében nyilvánvaló, hogy megmozdultak - nagyon dinamikusan - a nemzetiségi tömegek is. Ebben a legjellemzőbb és legkézzelfoghatóbb az, hogy igen komoly ütemben épül ki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. (folyt.)
1990. február 3., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Int.Sütő Andrással - 1. folyt.
|
Ilyen tanácskozása volt a szövetségnek Marosvásárhelyt is, amely viszont még mindig csak előkészítő jellegű egy országos tanácskozás az összehívása előtt. Már most, ezzel egyidejűleg zajlik országszerte azoknak a román pártoknak a megszervezése, amelyek valószínűleg mint jelentős és a legjelentősebb politikai tényezők indulnak majd a választásokon, amelyeknek az időpontjáról azért egyelőre biztosat nem lehet mondani, mert hiszen egy kitűzött időpontot módosítottak, majd aztán újra napirendre került.
Jómagam egyelőre nem tudnám megítélni, hogy valójában mikor is tartják meg majd a választásokat. Annyit el szeretnénk érni, tehát a teljes, tökéletes nemzetiségi egyenjoguságot, azt valójában a választások utáni erőviszonyok fogják meghatározni. Amihez most hozzákezdett a romániai magyarság, az ennek az átmeneti időszaknak a lehetőségei alapján történik. Nem tudjuk azonban megítélni, legalábbis én nem tudom megítélni, hogy a választások után a politikai erőviszonyok miként alakulnak és hogy ezt az elkezdett munkát milyen erők támogatásával, vagy milyen erők ellenére kell majd folytatni.
Drámai máris a küzdelem, ami vidéken zajlik, nevezetesen Marosvásárhelyen, Kolozsváron, vagy Váradon, vagy a Székelyföldön. Drámai azt illetőleg, hogy a meghírdetett elvek alapján a romániai magyarság mindenütt megpróbálja a gyakorlatba ültetni azokat a jogokat, amelyeket akár tanügyi, akár művelődési, vagy akár a politikai szervezkedés tekintetében meghírdettek.
Itt iszonyatos örökséggel kell szembenézni, sőt szembeszállni. A Ceausescu-kurzus gondoskodott arról, hogy a kisebbségek megsemmisítésének folyamatában az első lépésként a kisebbségek képviseletét kiseperje az államéletből ugyanúgy, mint a művelődési élet minden területéről. (folyt.)
1990. február 3., szombat
|
Vissza »
|
|
- Int.Sütő Andrással - 2. folyt.
|
Nem beszélek most rendőrségről, belügyről, hadseregről, ahol ugyancsak megtörtént a fertőtlenítés, hogy esetleges veszélyt okozó magyar ott ne maradjon. Nagyon csekély a létszáma azoknak a magyaroknak, akik az államéletben vagy akár egészen a forradalomig, a pártvezetésben, a megyei szervekben, városi keretekben megmaradtak. Ilyen körülmények között próbálkoznak helyileg - városon, megyeszékhelyeken mindenekelőtt -, a helyi nemzetmentő tanácsok engedélyével vagy azoknak a támogatásával helyreállítani valamiféle méltányos állapotot, többek között ami az iskolaügyünket illeti.
Hogy ezt csak röviden érzékeltessem azt az állapotot, amin változtatni kellene, csupán a tanügy területéről hozok példát. Az iskolák egyesítésével gyakorlatilag elveszítettük 4-500 éves kollégiumainkat, elveszítettük önálló magyar iskoláink tekintélyes részét. Az egyesítés folytán és az évek folyamán fokozatosan csökkentett magyar osztályok folytán olyan abszurd helyzet állott elő, hogy 80-90 százalékban magyar nemzetiségű tanulók nagy része román osztályokban tanulhat és nyilvánvaló, hogy ehhez a mesterségesen és erőszakkal létrehozott állapothoz igazították a kinevezett tanárok állományát.
Példának okáért Marosvásárhelyt az új magyar tanügyminiszter helyettes bejelentése következtében, annak a bátorítására a helyiek megpróbálták az ugyancsak 400 éves Bólyai Református Kollégiumot magyar tanítási nyelvű iskolává átalakítani. Megpróbálták, de sajnálatos módon igen keserves konfliktus támadt csupán belőle, anélkül, hogy az ügy valamit is előrehaladott volna. A Bólyaiba évek alatt kinevezett román tanárok, a kenyerüket féltve, ami különben jogos aggodalom, ha nem gondoskodnak arról, hogy egy ilyen folyamat egy okos terv szerint történjék. Ezek a tanárok - ismétlem tehát - felháborodással fogadták ezt az elgondolást, hogy a Bólyait vissza kell állítani újra azzá, ami volt. Tehát egységesen, teljes egészében magyar liceummá, gimnáziummá, kollégiummá, mindegy. (folyt.)
1990. február 3., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Int.Sütő Andrással - 3. folyt.
|
Odáig fajultak a dolgok, hogy az ott újsághírdetésre megjelenő, és más iskolákban eddig csak román osztályban tanított gyermekek megjelentek, és amikor ennek az óhajuknak adtak kifejezést, hogy ők most a továbbiakban a Bólyai liceumban óhajtanának magyar nyelven tanulni, akkor az igazgatónő egyszerűen horthysta söpredéknek nevezte a megjelent diáksereget és elzavarta. A helyi román sajtóban ugyanakkor éles támadást indítottak az ilyen törekvések ellen, látszólagosan a testvériség jegyében, hogy mégis csak okosabb és jobb és hasznosabb és nem tudom én "micsodább", változatlanul közös keretekben tanulni, nem elszigetelődni.
Újra előveszik, előszólítják ezt a mumust, az elszigetelődés veszélyét, ezt a demagóg kijelentést, aminek alapján tulajdonképpen maga a Fő Diktátor verte szét az egységes nemzetiségi kereteinket.
Érthetetlen különben, hogy miért ragaszkodnak ilyen sokan ahhoz, hogy ne hozzuk létre az önálló magyar iskolai egységeket. Magyarázatot számtalant lehetne találni hozzá, de ez most igen hosszúra nyúlna. A dolog lényege, hogy a folyamat, amit megpróbáltak Marosvásárhelyt is elindítani, rendkívül konfliktusos és bizonyos, hogy hosszadalmas és keserves küzdelmek árán jutunk majd csak el oda, hogy azt az eszményt, amelyet magunk elé tűztünk, vagyis az önálló magyar iskolai hálózatot megteremtsük, hogy ezt legalább részben megvalósíthassuk.
- Úgy tudom, hogy mind az iskolai vonatkozásban, mind pedig egyéb vonatkozásban a magyar követeléseket messzemenően jóváhagyta mind a helyi mind pedig a központi nemzetmentési front. Tehát itt egyfajta ellenkezésről van szó. Azt hiszem kézenfekvő a kérdés ez után: hogy ítéled meg az erőviszonyok szempontjából a Front helyzetét? (folyt.)
1990. február 3., szombat
|
Vissza »
|
|
- Int.Sürő Andrással - 4. folyt.
|
- Helyi szinten, tehát esetünkben megyei szinten nézve a dolgokat én úgy ítélem meg, hogy a Front maga is mozgásban van, menet közben még módosul, erőviszonyai menet közben is módosulnak. Igen nagy nyomásnak van kitéve olyan körök részéről, amelyek a Frontot nyíltan, vagy burkoltan támadják. Engedményekkel vádolják, de a jogos magyar nemzetiségi igényeket adott esetben túlzásnak tartják, sőt a magyar nacionalizmus megnyilvánulásának tekintik.
Olyannyira hozzászoktak ugyanis ahhoz a kivételezettséghez, amelyet Ceausescu teremtett számukra - maga a nacionalista politikájának érdekében - oly nagyon természetesnek vették azt, hogy a kisebbség az úgynevezett "al" nemzet: az aligazgató, a csoporthelyettes, a gyárigazgató helyettes, a főkönyvelő helyettes, a színházigazgató helyettes. Oly nagyon természetesnek tartották ezt az állapotot, hogy most szinte ájultan hallgatják, hogy ezt másként kellene csinálni, hogy át kell rendezni itt az erőviszonyokat és igazságosan kell osztozni a társadalmi élet vezetésében.
Egyszerűen anyagi érdekeltségeikben látják, vagy érzik, vagy sejtik megkárosítva magukat, annak a törekvésnek láttán, hogy itt az etnikai arányok alapján kellett megosztani történetesen Marosvásárhelyen is az állami vezetést, a kulturális élet vezetését és nyilván ugyanez érvényes aztán lejjebb is a községek szintjén.
- Ugyanide tartozik az a félelmünk, hogy a forradalom utolsó napjaiban szinte magyar és román részről megköttetett egy megállapodás. Horn Gyula járt itt és az akkori vezetéssel egyezségre jutott bizonyos kérdésekben, így a konzulátus, a határforgalom, de nem kevésbé fontos a Magyar Televízió Románián belüli sugárzása szempontjából is.
Ha a front helyzete ennyire meggyengült, vagy legalábbis, ha a Frontban olyan ellentétek érvényesülnek, amelyek nem kedveznek az egyéni és a kollektív jogok kibontakozásának, ezen belül a magyarság jogainak biztosítékait nem tudja garantálni, akkor joggal merül fel az aggodalom, hogy ezek a megállapodások nem fognak megvalósulni a közeljövőben. (folyt.)
1990. február 3., szombat
|
Vissza »
|
|
- Interjú Sütő Andrással - 5. folyt.
|
- Nem tudom, hogy ezt miként közelíthetném én meg, ugyanis meglehetősen távol állok a központi hatalomnak konkrét és reális lehetőségeitől. Úgy gondolom azonban, hogy a két ország közötti viszony javítása könnyebb folyamat lesz, kevésbé ellentmondásos mint országos viszonylatban a mi nemzetiségi intézményhálózatunk, az önálló hálózatnak megteremtése.
- Igen, de például mi Magyarországon és különösen az ellenzék nagyon is köti azt, hogy a magyar kormány ne engedjen olyan bukaresti nyomásoknak vagy olyan bukaresti szirénhangoknak, amelyek mögött konkrét pozitív lépések nem állnak épp az erdélyi magyarság vonatkozásában.
- Ezt értem. Viszont itt egy fura ellentmondás mutatkozik. Ugyanis a központi front lehetővé teszi, hogy alulról fölfele építkezve érvényt szerezzenek azoknak a meghírdetett elveknek, amelyek között szinte első helyen áll a nemzetiségek teljes egyenjogúságának megteremtése. Viszont azt amit erőszakkal teremtettek meg azt nagyon nehéz demokratikus eszközökkel felszámolni és újjá rendezni. Itt felmerül tehát az a kérdés, hogy egy erőszakkal létrehozott strukturát lehetséges-e, békés, demokratikus módon leépíteni és a helyébe újat felhúzni. Megítélésem szerint itt sokkal nagyobb szükség lenne a központi hatalmi szervek határozott és szigorú közbelépésére, vagyis adott esetben egy 400 éves magyar kollégium visszaállításának kérdését nem lehet azoknak a tanároknak, vagy más helyi tényezőknek az elfogultságára, adott esetben nacionalista ostobaságára, konokságára, vagy pedig kenyérféltő indulataira bízni, hanem minisztériumi, egyáltalában központi hatalmi intézkedéssel a kérdést tisztázni és rendbe tenni. (folyt.)
1990. február 3., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Sütő Andráással - 6. folyt.
|
- E tekintetben gondolod, hogy alkalmasint mérlegelni lehet azt is, hogy maga a Magyar Demokrata Szövetség ellenzékbe vonuljon? Hisz egyénileg mind Király Károly mind pedig Tőkés László kifejtette, azt hogy ha Romániában nem fognak megfelelő irányba haladni az események, nem csak nemzetiségi szempontból, a demokrácia megvalósítása szempontjából, akkor ők egyénileg ellenzékbe vonulnak.
- Úgy látom, hogy a forradalom utáni periódus mostani szakaszában a Magyar Demokrata Szövetségnek elsődleges feladata támogatni a Frontot minden téren, és minden tekintetben, ugyanis maga a Front is támogatásra szorul. A Front elgondolásaival, törekvéseivel szemben olyan erők ütik fel most fejüket, hogy a Front támogatása létfontosságú számunkra.
Most ezzel párhuzamosan zajlanak a kisebbségi jogi mozgalmaink, amelyeknek folyamán a Front siet támogatásunkra, és fordítva. A Frontot olyan támadások érik, amelyekben a Demokrata Szövetség támogatására volna szükség.
Tehát ez egy dialektikus kapcsolat, amely hol így, hol amúgy alakul, ellentmondásosan, hogy példát is hozzak minekünk mint helyi Maros megyei Demokrata Szövetségnek Minotában a városi Fronttal kellett csatát vívnunk azért, hogy a régi városi vezetést félreállítva új, a nemzetiségi arányoknak megfelelő módon hozzunk létre. (folyt.)
1990. február 3., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Sütő Andrással - 7. folyt.
|
Hogy úgy mondjam, valamifajta apróbb győzelmi öröm töltötte el a város lakosságát annak hallatán, hogy a múlt hetekben létrehozott városi vezetést, amelyben a nemzetiségi jelenlét igen csekély volt, öt a kettőhöz - ezt is kiszámolta a sajtó -, hogy ezt a vezetést a Magyar Demokrata Szövetség tiltakozása nyomán, majd aztán félnapos kemény vita után sikerült újjászerveznünk olyan formán, hogy a városbeli üzemek, intézmények elküldték a maguk újjáválasztott képviseletét, ez a képviselet pedig újjáválasztotta a városi nemzetmentő frontot. Az újjáalakított front segítségével pedig sikerült kivívnunk az új városi vezetőséget, melynek keretén belül például egy magyar polgár került a város élére polgármesterként, arra való tekintettel, hogy a megye élén viszont egy román generális áll és ugyanakkor a városnak ezt a szűkebb vezetőségét is arányosan a lakosság arányainak megfelelően alakítottuk újjá.
- Az már nyilvánvaló, hogy a magyar-román államközi kapcsolatok jövője attól függ, hogy milyen jogokkal fog bírni az erdélyi magyarság, de gyaníthatom, hogy ez így lesz a nagyobb nemzetközi kapcsolatok terén is - itt elsősorban a román-amerikai kapcsolatokra gondolok. Annál is inkkább, mert a legnagyobb kedvezmény megvonásában nagyon sok tekintetben épp a magyarság helyzetét vették annak idején figyelembe. Hogyan látod ezt a kérdést, és milyen garanciákat látsz arra, hogy a jelenlegi román vezetés, vagy annak későbbi örökösei szintén ilyen józanúl ítélik majd meg a kérdést, mint ahogy egyes jelekből máris tapasztalható volt Iliescu körét tekintve? (folyt.)
1990. február 3., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Sütő Andrással - 8. folyt.
|
- Egy kicsit messzebbről próbálnám megközelíteni a kérdést. A bukott diktátor még utolsó védekezésében is arra hivatkozott, hogy tulajdonképpen puccs történt és már annak előtte is érzékeltette, hogy ennek a puccsnak a szervezője tulajdonképpe magyarországi erőknek valami román-ellenes tömörülése volt, összefogva természetesen a nyugati emigrációs magyarsággal stb. Ezt jól ismeritek. Most már bebizonyosodott, hogy mindaz, ami Magyarországon történt, vagyis részint a kisebbségi sérelmek nyílt felvetése, részint pedig Ceausescu politikájának általános bírálata végülis mint pozitív tényező játszott szerepet a diktatura megdöntésében. Ennek szerencsés következményeként vagy eredményeként, inkább így mondanám: először a történelem folyamán - azt hiszem nem túlzás és nem demagógia ez a megfogalmazás - nagyon komoly román és magyar tömegek együtt és közös vérontásban döntötték meg ezt az iszonyatos dikaturát. Ez máris hagyomány sok tekintetben, tudniillik ennek a közös kűzdelemnek az erkölcsi erejével láthatunk hozzá az új rend felépítéséhez. Ez a tény máris meghatározza az első lépéseket a két ország viszonyának rendezésében.
Vagyis az a sokat emlegetett beavatkozás Románia belügyeibe most már egészen másként ítélhető, mint ahogyan azt Ceausescu demagóg módon annyiszor hangoztatta. Megnyílt az elvi lehetősége annak, hogy az együttműködés tekintetében a kisebbségnek az anyanemzettel való kapcsolata más koncepció szerint alakuljon gyakorlatilag, hogy a kulturális kapcsolat-rendszerünk valahogy úgy alakuljon, ahogyan azt a mi kívánalmaink megszabják. Már ebből következik mindaz ami a jövő perspektíváit illeti. A romániai viszonyok alakulása annak a demokráciának a megteremtése, amelyet maga a Front is óhajt, felvázolt magának. Románia visszavezetése Európába csak úgy lehetséges, ha többek között megteremtődik az az egyenjogúság is, amelyre a romániai magyarság törekszik. (folyt.)
1990. február 3., szombat
|
Vissza »
|
|
- Interjú Sütő Andrással - 9. folyt.
|
Ez az egyenjogúság nyilvánvaló, hogy a jövőben is az egyik feltétele annak, hogy miként fogja megítélni Európa és a nagyvilág Románia új rendjét. Nem csak a mi érdekünk tehát, hogy ez a teljes egyenjogúság megvalósuljon európai szinten és nem a régi keleti mintáknak valamifajta részleges újraépítésében, hanem az egész országnak, tehát Romániának önmagának és a mostani vezetésnek ugyanúgy mint az eljövendő román kormánynak és parlamentnek. Ugyanúgy érdeke, hogy a nagyvilág elé, olyan rendet tudjon felmutatni az emberi jogok és a kisebbségi jogok dolgában, olyan eredményeket tudjon felmutatni, amelyek meghatározzák a nagyhatalmak, az európai hatalmak további támogatását minden tekintetben.
- Sütő András köszönöm szépen a beszélgetést.
- Ara Kovács Attila köszönetét én a magaméval szeretném megtoldani innen a müncheni stúdióból abban a reményben, hogy Sütő András az erdélyi magyarság jövőjéhez fűzött reményei valóra válnak. Köszönöm figyelmüket. +++
1990. február 3., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|