|
|
|
|
Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (30. rész)
|
Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.) kifejtette: nagy kárt okozott, ----------- hogy negyven éven át egyetlen világmegváltó ideológia próbálta boldogítani az embereket. Ez a kizárólagosságra törekvés azt jelentette, hogy az egyedül üdvözítő tan fényében a vallások elavult, nevetséges, sőt anakronisztikus eszméknek tűntek fel, amelyek hamis válaszokat adnak az emberek problémáira. Éppen ezért előbb üldözte, majd kényszerűen eltűrte a hatalom a vallást, bízva abban, hogy hamarosan eltűnik az emberek életéből. A mai magyar társadalom erkölcsi állapota összefügg a vallások nyílt vagy burkolt üldözésével, az egyházak tevékenységének visszaszorításával is - mondotta -, hiszen a társadalom évtizedekre hátrakötötte egyik segítő kezét: megszüntette a tanító és karitatív szerzetesrendeket, elűzte a kórházakból, árvaházakból az apácákat, és végzetesen legyengítette az embereknek nélkülözhetetlen lelki vigaszt és életviteli normákat adó egyházakat. Most ezzel a törvénnyel visszakapják - talán csorbítatlanul - a lelkiismereti és vallásszabadság jogát, az egyházaknak újra joguk lesz segíteni az embereket és a társadalmat: megengedjük, hogy segítsenek.
Ha elismerjük, hogy az egyházak nélkülözhetetlen társadalmi funkciót töltenek be az oktatásban, a művelődési életben, a caritasban és a gyógyításban - emelte ki -, akkor nemcsak engedni kell a részvételüket, hanem egyenrangúan támogatni és elősegíteni is. Ezeknek a tevékenységeknek a gazdasági alapját nem lehet az adománygyűjtés megengedésével elintézni, illetve később meghatározandó támogatást kilátásba helyezni. Elemi követelmény, hogy az egyházak az állami intézményekkel azonos mértékű támogatást kapjanak, és ezt ebben a törvényben rögzíteni is kell. Végezetül javasolta az egyházak öröklési jogának tisztázását, valamint hogy a katonai intézményekben ne csak az egyéni, hanem a közösségi vallásgyakorlás lehetőségét is biztosítsa a törvény, akárcsak a kórházakban és a börtönökben. (folyt. köv.)
1990. január 23., kedd 17:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|