|
|
|
|
Üzenet a világ magyarságának
- Az MDF felhívása (1. rész)
(OS)
|
1990. január 22., hétfő - Üzenet a világ magyarságának
Magyarok
Testvéreink Társaink a szétszakítottságban és a szerteűzöttségben
167 évvel ezelőtt ezen a napon született meg a költemény, amely a magyar nemzet Himnusza lett, és amely egy olyan nép nevében szólította Istent, amely nép legmélyebb érzelmei már akkor is a közösen elviselt balsorsban és a lehetetlent megkísértő dacos reménységben találkoztak össze.
A XX. században pedig csak egyre sokasodtak rajtunk a balsors csapásai, egyre sokasodtak történelmünkben a rosszul megválasztott sors vérveszteséggel és reményvesztéssel járó kudarcai, egyre távolodott tőlünk a víg esztendő ígérete.
Felszabdalt hazának szétszakított népe lettünk, ádáz háborús szándékok ékelődtek közénk, majd rossz diktatúrák, szögesdrót kordonjai választottak el minket egymástól, és a nemzet tehetségeinek fájdalmasan népes tömegét szórták szét a nagyvilágban, előbb a fajvédők bandái, majd azután Rákosi és Péter Gábor fogdmegjei és a levert forradalom iszonyú csendjében ismét elterpeszkedő diktatúra megtorló osztagai.
Ha megszólalt a Himnusz Budapesten, Temesvárott, Pozsonyban, Újvidéken, Münchenben, Stockholmban vagy bárhol másutt a világon évtizedeken keresztül egy széttépett nemzet vérző és vonagló testrészei kiáltoztak egymásért, mind fájdalmasabban, mind halkabban, mind kétségbeesettebben.
De az idén ránk köszönt a víg esztendő, a reménységek ígéretes és nagyszerű éve. Az európai diktatúrák összeomlottak, és a magyarság, először a birodalmi alattvaló sorba vetett kelet-európai népek közül, szabadon választ márciusban az ifjúság és a forradalmak havában.
Itt van a pillanat, amikor ki kell emelkednünk a vereségek igézetéből, a legázolt életösztönű népek dermedtségéből. Itt van a pillanat, amikor meg kell mutatnunk, hogy a magyarság nem a szétesettség, az életuntság és az összeomlások emlékének sorvadó népe, hanem a megújuló életerő, a tehetség és az alkotókedv fiatal nemzete.
Amikor Európa felé igyekszünk, nem kolduló tányér van a kezünkben és nem is fegyver, amellyel más nációkat fenyegetve hadonászunk, hanem körző, vonalzó, könyv és a demokrácia tavaszának leveles zöld ága. (folyt. köv.)
1990. január 22., hétfő 21:35
|
Vissza »
|
|
Üzenet a világ magyarságának
- Az MDF felhívása (2. rész)
(OS)
|
Nem mi vagyunk azok, akik évtizedek bűnös hallgatásával engedték a tragédia torkáig zuhanni a határainkon túli magyar kisebbségeket. És nem mi vagyunk azok, akik emigrációba kergették és kiátkozták egy nagyszerű forradalom hőseit. Azok vagyunk, akik egy nemzet újjáépítését kezdeményezik. Hívjuk a világ magyarságát az újjáépítés hatalmas munkálataihoz. Nem hozunk és nem várunk régi, mérgezett fenekedéseket, tűzcsóvás vad terveket, másokat fenyegető szenvedélyt. De hozzuk, várjuk és hívjuk a szaktudást, a nemzeti önérzetet, a politikai és gazdasági kapcsolatok ápolóit, építőit, a keresztény Európa egységének híveit, a népeket egybeölelő kultúra köztársaságának szabad magyar polgárait.
Magyarország nem volt, hanem lesz. Ha mindannyian úgy akarjuk.
Veszprém, 1990. január 22.
A Magyar Kultúra Napján,
a Magyar Demokrata Fórum Országos Elnöksége nevében:
Csengey Dénes Csurka István (OS)
1990. január 22., hétfő 21:37
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|