|
|
|
|
- Az Európai Kerekasztal - 7/1. folyt.
|
- Én úgy gondolom, hogy külpolitikai téren Magyarországon az ellenzék, sőt a jelenleg kormányon lévők jelentékeny része is hasonlóképpen gondolkodik sok mindenben. Természetesen vannak lényeges különbségek is, de én a Magyar Demokrata Fórum nevében azt tudom hangsúlyozni, hogy mi az európai integráció elkötelezett hívei vagyunk. Azt hangsúlyozom még, hogy mi az összes európai integrációs szervezethez közeledni kívánunk és ahova lehetséges, megfelelő időben belépni is szeretnénk.
Nyilvánvaló, hogy mai Európában, és főleg 1992 után az Európai Gazdasági Közösség a fő kérdés. Ahhoz kell előbb-utóbb csatlakozni, amennyiben a struktúra nem változik meg. Ennek többféle megközelítési módja van. Nyilvánvaló, hogy az első az Európa Tanácsban való részvétel, amire már maga a kormány is előterjesztést tett. Lehetséges, hogy az EFTA-n keresztül, lehetséges, hogy kétoldali asszociációs, tehát társulási lehetőséggel kell számolnunk, hasonló státussal, mint Törökország. Mindenképpen valamennyi európai szervezethez Magyarországnak közeledni kell.
Ami itt újonnan merülhet fel az eddigiektől eltérően az az, hogy a kétoldalú tárgyalások fenntartása, a kétoldalú társulás mellett egy új lehetőséget ad az, hogy az egész térségben végigment tulajdonképpen a függetlenedés és a reformpolitika. Ennek következtében a korábbi hónapokkal szemben ma megfontolható egy olyan megoldás is, ami egy bizonyos regionális együttműködésre vezethet ezek között az országok között, de ennek a regionális együttműködésnek nem kell szemben állni a Közös Piaccal és az európai integrációkkal, hanem kifejezetten annak egy előszobájaként, ahol mintegy első lépcsőben felkészülhetnek ezek az országok arra, hogy alkalmassá tegyék elmaradott gazdasági struktúrájukat a 20-25 éves előnnyel rendelkező Nyugat-Európával szemben a felzárkózáshoz. (folyt.)
1990. január 16., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|