|
|
|
|
A magyar reformok problémái
|
---------------------------
Washington, 1990. január 7. (Amerika hangja) - Átmenet a demokráciába címmel látott napvilágot Amerikában egy tanulmány a magyar reformok problémáiról. Kivonatosan most ezt ismertetjük:
- Első pillantásra minden érdekfeszítőnek, sőt izgalmasnak tűnt. Magyarország a márciusi szabad választásokra készül, az utóbbi több mint 4 évtized első igazán szabad választásaira. Már életbe lépett az alapvető emberi jogokat garantáló módosított alkotmány, és az ország nevét Magyar Népköztársaságról Magyar Köztársaságra változtatták.
Kelet-Németország és Csehszlovákia demokratikus úthoz való csatlakozásával a nemzetközi helyzet minden eddiginél ragyogóbbnak tűnik a kommunizmusból a demokráciába történő drámai ugráshoz.
Budapest azonban nem lelkesedéssel, hanem bizonytalansággal van átitatva. A magyarok kissé elkomorodtak. A politikusok egymással civakodnak, bizonytalanok, programokat terjesztenek elő, miközben a gazdaság stagnál és az életszínvonal csökken.
Soviniszta nacionalizmus fuvallata érződik a levegőben. Az emberek nyugtalanok - mondotta Lipovecz Iván a Heti Világgazdaság főszerkesztője. Bizonytalanok azután, hogy 40 éven át megmondták nekik mit gondoljanak, nem biztosak benne hogy bánjanak az új felelősséggel. Antiszemitizmus, románellenesség és cigányellenesség érződik - tette hozzá. Ennek legnagyobb része a változékony politikai helyzetből ered. A régi kommunisták megosztottak és bizonytalanok önmagukban. (folyt.)
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar reformok problémái - 1. folyt.
|
A tavaly októberi kongresszuson az MSZMP a szocialista párt nevet vette fel, és kinyilatkoztatta a demokráciához való ragaszkodását. A keményvonal képviselői - köztük Grósz Károly, a kommunista párt főtitkára - erre úgy reagáltak, hogy decemberben újraalakították az MSZMP-t. A Nyers Rezső és Pozsgay Imre által vezetett reformerek időközben egyre nehezebbnek találják, hogy nyugati stílusú szociáldemokratáknak tüntessék fel magukat.
A reformerek azt remélték, hogy egy mielőbbi elnökválasztással biztosíthatják hatalmukat. Jelöltjük, Pozsgay Imre, az ország legnépszerűbb politikusa volt, és talán győztesen került volna ki a közvetlen korai választások eredményeként.
Az ellenzéki szabaddemokraták azonban megfúrták ezt a tervet. Aláírásokat gyűjtöttek egy petícióhoz, amely népszavazásra tett felhívást - és győztek. Ennek eredményeként csak azt követően fogják megválasztani az elnököt, hogy az új törvényhozás elfoglalja hivatalát. Ez pedig hátrányára volt Pozsgaynak és szocialista pártjának.
A közvéleménykutatási eredmények azt mutatják, hogy a szocialisták a szavazópolgárok mindössze 13 százalékának a bizalmával rendelkeznek. - Még a párt vezetői is elismerik, hogy üzenetünk zavaros. Az elmúlt néhány hónapban néhány nagy hibát követtünk el - mondotta Dégen István, a párt egyik vezető tisztségviselője. - Sohasem kelleltt volna elfogadnunk a népszavazást - tette hozzá. (folyt.)
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar reformok problémái - 2. folyt.
|
Sajnálatos módon azonban az ellenzék is túlságosan megosztott, és bizonytalan önmagában ahhoz, hogy kihasználja a hatalmon lévő párt gyengélkedését. Több mint 50 szárnyait bontogató mozgalom kíván versenyezni a szavazatokért, köztük több mindössze néhány tucat tagot számlál. A két legfőbb versenytárs a szabaddemokraták és a Demokrata Fórum sokkal inkább egymást bírálják, mintsem együttműködnének.
Ostoba és szánalmas dolog - panaszkodott Barta Ágnes újságíró -, a demokrácia felé haladunk és a politikusok a kis problémákon cívódnak.
A szabaddemokraták nyugati értelemben vett liberálisok, a kapitalizmus szociáldemokratikus formájának szószólói. Gyökereik az ellenzék emberi jogokért vívott küzdelméhez nyúlnak vissza. Legtöbb vezetőjük budapesti értelmiségi. Nem fogadják el a kommunistákkal való kompromisszumot, még akkor sem, ha szocialistáknak hívják magukat.
A Demokrata Fórum a nacionalizmust hangsúlyozza. Kritikusai azzal vádolják a csoportot, hogy antiszemita. A Demokrata Fórum vezetője - Csurka István - tagadja ezeket a vádaskodásokat. Csurka irányítása alatt a Fórum ideológiája a kapitalizmus és a kommunizmus közötti harmadik magyar út keresésére összpontosul. A vidéken erősnek számító Fórum korábban a nemrég megtartott népszavazás bojkottálására tett felhívást és amellett érvelt, hogy valamikor kompromisszum jöhet létre a kommunistákkal. Az elnökválasztásra vonatkozó referendum megtartása után a párt visszalépett. Nem fogunk koalícióra lépni a kommunistákkal - mondja most Csurka. - Túlságosan gyengének mutatták magukat. (folyt.)
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- A magyar reformok problémái - 3. folyt.
|
A kommunistaellenes érzelmek fokozódásával sokan attól félnek, hogy a keserűség kontrollálhatatlanná válhat. Megdöbbent az emberek reakciója, amikor kampánykörútra megyek - mondotta Haraszti Miklós, a szabaddemokraták egyik vezetője. - Valóban gyűlölik a kommunistákat. Legszívesebben meglincselnék őket.
A választási kampány valószínűleg el fogja kerülni a kérdések komoly megvitatását. A résztvevők azt jósolják, hogy a demagógia szintjére fog lessüllyedni. Az emberek tudják hogy mi ellen vannak, azt nem tudják, hogy mi mellett - mondotta Haraszti Miklós.
Magyarország nélkülözi a koherens nemzetközi mozgalmat, mint a lengyel Szolidaritás, vagy a csehszlovák Polgári Fórum. Figyelembe véve a sok pártot, valamint a domináns politikai erő hiányát, a márciusi szavazás valószínűleg egy törékeny parlamentet fog eredményezni éppen abban a pillanatban, amikor Magyarországnak erős kormányra lenne szüksége az alapvető gazdasági reformok kivitelezése érdekében.
A kormány mostanáig halogatta a szükséges takarékossági intézkedéseket, félve attól, hogy azok visszaüthetnek a szavazásnál. Engedélyezte a hatalmas költségvetési deficit felfutását, megtagadva a fogyasztói ártámogatás csökkentését és a gazdaságtalanul üzemelő nagyüzemek bezárását.
A Nemzetközi Valutaalap decemberben kierőszakolt néhány intézkedést a költségek csökkentésére egy rendkívüli hitelért cserében. Magyarország azonban máris körülbelül 20 milliárd dolláros bénító adóssággal rendelkezik. E pénzösszeg fékentartására irányuló intézkedések azonban társadalmi feszültségeket válthatna ki.
Senki sem akar felelősséget vállalni - panaszkodik Járai Zsigmond pénzügyminiszter-helyettes. - Ez a lépésről-lépésre történő megközelítés nem működik. Nagy lökésre van szükségünk - mondotta. +++
1990. január 7., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|