|
|
|
|
Németh Miklós pohárköszöntője (1. rész)
|
1989. december 16., szombat - A szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Németh Miklós pohárköszöntőjét, amely várhatóan szombaton este 20 óra után a parlamenti díszvacsorán hangzik el. Keretet később adunk, az anyag feloldásig
E M B A R G Ó S X X X Németh Miklós pohárköszöntőjében üdvözölte Helmut Kohlt és feleségét, valamint a kancellár kíséretének tagjait, kifejtve: Önök szeretettel várt és őszinte örömmel, tisztelettel fogadott vendégei hazánknak. A magyar kormányfő ezt követően emlékeztetett arra, hogy ez év október 23-án kiáltották ki a Magyar Köztársaságot. E dátum valóban mérföldkő és vitathatatlanul lezárt egy szakaszt történelmünkben, ám vitatható, hogy gyorsan jutottunk el ehhez az eseményhez. Ugyanis régen, 33 évvel ezelőtt vette e nép az első lendületet, hogy áttörje a köré épített korlátokat. Azt a lendületet megtörték, a szándék megbukott. A lángot hamu alá söpörték, a fályavivőket jeltelen sírba temették, az emlékezést bűnné nyilvánították. A nép hallgatott, de nem felejtett, a hamu alatt élt a parázs. A magyar történelem következő fontos állomásáról az 1968-as új gazdasági mechanizmusnak nevezett reformról elmondta: jól indult, s talán éppen ezért nagyon hamar megfékezték. Azután újabb reformokkal kísérleteztünk, de azok is csak felemásan sikerültek. Csak lassan vettük észre, hogy közben nemcsak eladósodtunk, hanem múltunk több évtizedes hibái, sőt bűnei nyomják a vállunkat. Sokáig nem értettük, miért vall kudarcot a gazdasági szféra megreformálását célzó csaknem valamennyi erőfeszítésünk. Idő kellett, míg rájöttünk: a politikai rendszer változatlansága egyszerűen megbénítja a gazdaság megújítását célzó törekvéseket. De ez a felismerés még nem volt üdvözítő. A Brezsnyev-korszak alatt Kelet-Európa országaiban meggyengültek a reflexek, talán ennek tulajdonítható, hogy akkor sem mozdultak rögtön, amikor Gorbacsov ablakot nyitott, és beengedte a fényt az árnyékba borult térségbe. A magyar társadalom 1988 elejétől lendült dinamikusan mozgásba. Igazi változásokat akart, és már tudta, hogy ehhez a politikai szférában kell lényegi változásokat végrehajtani. (folyt.köv.)
1989. december 16., szombat 19:54
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|