|
|
|
|
Interjú Csurka Istvánnal
|
------------------------ London, 1989. november 26. (BBC, Esti panoráma) - Munkatársunk, Siklós István ma egy csendes budapesti vendéglőben Csurka Istvánnal, a Magyar Fórum című új hetilap főszerkesztőjével beszélgetett. Megkérdezte, hogy miért volt szükség egy újabb kiadványra az immáron teljes magyarországi sajtószabadság keretében? - A tagságunk követelte ki úgyszólván ennek a lapnak a megjelenését. De bennünk is, a Magyar Demokrata Fórum elnökségében is megvolt az igény erre a lapra: éreztük, hogy kell egy olyan orgánumot teremtenünk, amelyik közvetlenül megpróbálja kifejezni a Magyar Demokrata Fórum eszméit, az ügyeit nyilvánosságra tudja hozni, és hát valami támasztékot jelent ennek a mozgalomnak és ennek a pártnak. Végülis a Hitel egy nagyon közelálló lap, a Magyar Demokrata Fórumhoz személyileg is, szellemében is -, de nem a Magyar Demokrata Fórum lapja. Egy ilyen nagy szervezet - az ország jelenleg legnagyobb hiteles pártja - végül is nem engedhette meg magának most már, hogy ne legyen legalább egy saját hetilapja. A távolabbi célkitűzés pedig az, hogy legyen saját napilapunk is. - Tehát ez esetleg később napilappá alakul át, vagy ez megmarad hetilapnak, és lesz egy napilapja is a Magyar Demokrata Fórumnak? - Erre pontos választ adni most még nem tudok. Majdnem ilyen erős az igény arra is, hogy napilapunk is legyen. Ugyanis a Magyar Demokrata Fórumnak van egy nagy hátránya a többi párttal - és különsen az SZDSZ-szel - szemben: nagyon kevés jó, használható kapcsolatunk van a mostani telekommunikációval, a tv-vel, a nagy lapokkal, a rádióval. Vannak olyan műsorok, vannak olyan szerkesztők, akik rokonszenveznek velünk és helyt adnak a mi bejelentéseinknek, megnyilvánulásainknak - de kevesen. (folyt.)
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Csurka Istvánnal - 1. folyt.
|
Nem tudunk igazi jelenlétet kivívni magunknak, nem tudunk olyan csatornákat is igénybe venni és úgy hatni, ahogy az tulajdonképpen szükséges volna. Ez egy nagyon szerteágazó és nagyon a mélységekbe lenyúló kérdéskör. A rendszer, az elmúlt rendszer hatalma, módszerei, stílusa - ebben a szabad sajtóban azért tovább él. Nem csak arról van szó, hogy azok a fő szószólók, akik végigszolgálták a Kádár-rendszert - ebben a tömegtájékoztatásban most is ugyanott vannak. Emiatt arról van szó, hogy a lapok ugyanazon a címen jelennek meg - más tartalommal, vagy többé-kevésbé más tartalommal, mint két évvel ezelőtt - hanem arról van szó, hogy az egésznek a szellemi alapállása, a valódi nyitottsága és probléma-érzékenysége, és a valódi szolgálatkészsége - értve ezen a demokrácia és a magyar nemzet alapvető érdekeinek a szolgálatát - még nem alakult ki. Van szabad sajtó, szabad szidni a sztálinizmust, sőt a Kádár-rendszert. Minden bírálat előtt nyitva az út, egymást felülmúlhatják az írók és a közírók a kritikai hangvételű cikkekben, vagy a leleplezésekben - de nincs még megteremtve az igazi szabadsága annak, hogy valaki a most folyó történések felett elgondolkozzék, és annak nyilvánosságot adjon. Kezd kialakulni egy új hierarchia, egy új mitológia: az ellenzékiség mitológiája, ami - azt mondhatom, hogy káros. Sokan kezdik döngetni a mellüket, hogy ők, ők és ők mit tettek, és mennyire ellenzékiek - dehát ez végülis nevetséges. Tudomásul kell venni, hogy ezek a változások valóban részben azért következtek be, mert voltak ellenzéki gondolkodású emberek, voltak gerinces emberek, akik kitartottak eszményeik mellett. De ugyanilyen mértékben annak is köszönhető ennek a rendszernek a megváltozása, hogy a hatalom elrothadt a szó szoros értelmében. Hogy egymást tették tönkre a vezetők és az egész párt. És ugyanilyen mértékben köszönhető annak is, hogy ez a rendszer világméretekben is elvesztette a küzdelmet, és nem tud megbírkózni a saját feladataival: a birodalom összetartásának a feladatával. (folyt.)
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Csurka Istvánnal - 2. folyt.
|
Aki tehát most magának akar tulajdonítani a folyamatok előidézésében a valósnál nagyobb szerepet, az nem több politikai kóklernél, és nem viszi előre az ügyet. Szép szavakkal, a sztalinizmus ócsárlásával semmire nem jutunk ma már, attól nem lesz vastagabb a vaj a kenyerünkön - és a fő baj az, hogy nincs vaj a kenyéren. Egyre több és több asztalról hiányzik, hiányoznak az alapvetők, a legszükségesebbek. Ezen az úgynevezett szabad sajtó nem tud egyelőre változtatni, nem afelé viszi a gondolkodást, hogy kialakuljon egy egészséges, - vagy legalábbis egészségesebb - gondolkodásmód: a nemzeti összetartozás gondolatának a kifejezése, és annak a belátása, hogy itt, együtt vagyunk benne a válságban, és egy iszonyatosan nagy válságban vagyunk, gödörben vagyunk. És innen kikecmeregni valóban csak együtt tudhatunk. Ezért tehát a Magyar Demokrata Fórumnak kellett egy saját lapot létrehoznia, amelyben egyelőre szerény körülmények között, de elkezdheti ezt a legfontosabb munkát: a valódi kérdések színrehozását, megtárgyalását, és legalábbis a rákérdezést és a rávilágítást. - Az eddigi számaiból úgy tűnik, hogy a lap tulajdonképpen a magyarországi történelmi jelentőségű változásokra összpontosítja a figyelmet. Hírei, elemző cikkei Magyarország felé fordulnak. De van-e olyan igény, hogy az egész európai térséget szemmel tartsa a lap? - Van. Meg fogjuk szervezni, és szemmel fogjuk tartani. Egyelőre az első kettő csak próbaszám volt: csak éppen bemutatkozás, hogy maga az országos gyűlés ne maradjon lap nélkül, és az országos gyűlésen történtekről is már tudjon tudósítani. Az első két próbaszámnak tulajdonképpen csak ez volt a feladata - de nagyon fontos kérdésnek tartjuk, hogy lássa a magyar társadalom - a mi szemünkkel és miáltalunk - hogy mi történik itt Közép-Európában, mi történik Európában, mi a feladata Európának, a magyarságnak -, hogy valóban megkezdhesse a közelebbhúzódást Európához. (folyt.)
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Csurka Istvánnal - 3. folyt.
|
Én nem szeretem a nagy szavakat, tudom, hogy milyen állapotban van a társadalmunk. Éppen elég lesz, ha egy kicsit közelebb húzódunk Európához - azért is sokat kell még tenni. Ez tehát meg fog történni. Ugyanígy minden számunkban foglalkozunk, illetve rovatot tartunk fenn a határainkon kívül élő magyarok számára. Erdély, Felvidék, Délvidék és a nyugati magyarság. Szóval: ahogy a Magyar Demokrata Fórum elsőrendű célkitűzései közé tartozott már kezdetektől fogva az össz-magyarságban való gondolkodás, ugyanúgy a lapban is ez így fog tükröződni. - Londonban, de máshol is Nyugat-Európában elterjedt a híre annak, hogy a Magyar Demokrata Fórum a hangsúlyt a "magyarra" és nem a "demokratára" helyezi. Ebből olyan következtetést vontak le egyesek, hogy bizonyos értelemben a Magyar Demokrata Fórum nacionalista szervezet, nacionalista párt. Helyes ez az elképzelés -, vagy pedig ez is egy olyan kérdés, amit a Magyar Fórum - mint lap - ki fog védeni vagy meg fog magyarázni, vagy helyére fog tenni? - Nincs okunk védekezni: mi ezt a két fogalmat együtt gondoljuk, és egyiket a másik nélkül elképzelhetetlennek tartjuk. Általában nincs demokrácia, és demokrácia nélkül nincs magyarság, nincs magyar megmaradás. Az, hogy nacionalisták vagyunk-e, vagy nem vagyunk nacionalisták -, ez számunkra, legalábbis az én számomra nem kérdés. Magyarok vagyunk, és ezt minden nehézség ellenére is vállaljuk, mert vállalnunk kell. Az, hogy sokan vádaskodnak és megpróbálnak rossz színben feltüntetni bennünket az - én azt hiszem - érthető. Politikai küzdelem folyik, a Nyugat támogatását megszerezni, nyugati körök jó véleményét elérni, magunkénak tudni, minden politikai csoportosulásnak szíve-joga, és érthető célkitűzése. (folyt.)
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Csurka Istvánnal - 4. folyt.
|
Azonban hadd mondjam meg, hogy nagyon veszélyes ez. Nagyon veszélyes a legnagyobb magyar politikai erőt nacionalista színben feltüntetni a Nyugat szemében - akkor, amikor ez a szervezet ebben az értelemben nem nacionalista, de - mint ahogy az előbb is mondtam - első perceitől kedzve a magyarság ügyeit, a sorskérdések színen tartásáért, az elcsatolt területek magyarságának a szószólójaként fellépett. Nagyon veszélyes ez a nacionalista vád és a hozzácsapott, mintegy ráadásként, megtetézésként rátett antiszemita színben való feltüntetés, mert akik ezt hangoztatják, azok egy dologról azt hiszem megfeledkeznek. Ez a nép már ebben a században - és legalább kétszer - volt a vádlottak padjára ültetve, és egyik esetben sem igazságosan. Én azt nem mondom, hogy a magyarság mint nemzet nem követett el bűnöket mások ellen, de ellenünk is ugyanakkor - és ezt is meg kell mondani. De vajon hova vezet ez a nacionalista színben való feltüntetés? Nem lesz ebből megint egy bűnös nemzet képlete? Nem áll elő megint? Hiszen mi van akkor, hogyha ez a nacionalistának mondott szervezet sikereket fog aratni a következő választásokon? Nem származik ebből aztán az a kényszerképzet még Nyugaton is, hogy: hát persze a nacionalisták arattak sikert, hát persze, mert ez az egész magyar nemzet nacionalista. És akkor hol vagyunk? És akkor megint ott vagyunk Trianonnál, és megint ott vagyunk a párizsi békeszerződésnél, megint ott vagyunk a bűnös nemzet képleténél. Akik ezzel a vádaskodással élnek velünk szemben, azok - azt hiszem - ebbe nem gondoltak bele, mert akkor ezt nem tennék meg. Mert előfordulhat minden társadalomban egy-két elítélendő kijelentés, megnyilvánulás. Még nacionalista, irredenta hangok is feltörhetnek, még antiszemita megnyilvánulások is lehetnek. Hiszen vannak, és nemcsak a magyar társadalomban: Nyugaton is - erről azonban a Magyar Demokrata Fórum nem tehet, ezek ellen küzd, sőt hadd mondjam meg: a valódi nacionalizmus kifejlődésének és a széles körű antiszemitizmus kifejlődésének Magyarországon tulajdonképpen csak a legnagyobb ellenzéki erő, a legmagyarabb szemléletű centrum-párt: a Magyar Demokrata Fórum tudja igazából útját állni. (folyt.)
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Csurka Istvánnal - 6. folyt.
|
Sem a kispártok, sem pedig a más társadalmi csoportok által erősen áthatott pártok valójában ennek nem tudnak ellene szegülni. Ehhez csak a nemzet legnagyobb erejének, tisztessége és akarata és belátása és józansága kell -, és csak ez tudja megvédeni azokat, akik ebben az esetben védelemre szorulnak. És ez mindig is így volt: ebben a nemzetben mindig azok akadályozták meg a szélsőségek uralomra jutását - nem mindig tudták megakadályozni, de azok képezték ellene a legnagyobb erőt - akik középen álltak, és akik a nemzeti gondolatot, a tiszta nemzeti gondolatot képviselték. Ez nem nacionalizmus, ez ennek a meghurcolt, megtépázott, Európában a legnagyobb kegyetlenséggel megbüntetett nemzetnek a jogos önvédelme. Mi védjük ezt a magyarságot. - A hetilap tulajdonképpen a szellemi élet minden területére kitekint: az irodalom és a művészet fejleményei, eseményei - és úgy tűnik számomra az eddigi számok alapján - hogy figyelemmel akarja kísérni, hogy a szellemi életben mi történik. Valóban ez a célja a szerkesztőnek, hogy a szellemi élet teljes mivoltát mutassa be? - Köszönöm ezt a jóindulatú megelőlegezését a lap arculatának. Ez a célunk, és ez remélhetőleg a következőkben meg is történik. Most még a kezdet kezdetén vagyunk, nincs elég szellemi kapacitásunk ahhoz, hogy ezt átfogó módon meg tudjuk valósítani. De valóban akarunk olyan könyvkritikai rovatot, olyan film-, zene-kritikai rovatot, olyan ismertető jellegű írásokat közölni, amelyek felölelik és bemutatják lehetőleg a teljes színképet és a teljes körképet. Ezért még nagyon sokat kell tennünk. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy ebben a pezsgő politikai életben a politikai kérdések és a gazdasági kérdések sokszor kiszorítják a lapból - és az emberek gondolkodásából is - az elmélyültebb cikkeket: a kulturális kérdésekkel való foglalkozást. (folyt.)
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Csurka Istvánnal - 7. folyt.
|
- Csurka István az író, közéleti íróvá, egyre inkább politikussá válik, politikai hetilap szerkesztőjévé. Az író vajon nem sínyli-e meg ezt? - Nem tudom. Lehet, hogy megsínyli. Ez akkor fog kiderülni, hogyha majd újra elkezdek írni szépirodalmi munkákat, mert én magam akkor fogom meglátni, mikor szembekerülök a novellával, vagy a drámával, hogy mi veszett el belőlem, az íróból, vagy - remélem talán alkalmam lesz rá: mivel gazdagodott a tollam, mennyivel több jó tinta van benne... Nem tudom. Félek, hogy nem lesz könnyű, hiszen minden emberi dolog a gyakorláson is alapszik, és én most bizony nem nagyon jutok hozzá ahhoz, hogy szépirodalmi dolgokat írjak. De nemcsak ahhoz nem jutok hozzá, hanem ahhoz sem, hogy a szépíró, az író szemével figyeljem a dolgokat. Teljesen ezt kikapcsolni nem tudom - és ezért nem is vagyok igazából valódi politikus -, mert azért mindig ott van a szemléletemben és a tekintetemben az író tekintete. Tehát egyrészt kritikusabb, másrészt talán összegzőbb is a látásom - dehát azért sokat kiszorít belőle a politikus, az aktuális dolgok megoldására, gyakorlati megoldására irányuló tevékenység, pontosabban: kényszer. Úgyhogy ehhez majd biztosan kell tartani egy kis szünetet, aztán akkor összeszedni magamat és nekiülni, egy dolgot megírni - és aztán akkor talán visszatalálok. - Tehát az író - így megmerülve a mindennapi politikai életben, a lapszerkesztésben - milyen jövőt lát Magyarország előtt? Milyen kibontakozás lehetséges? - Nem halasztható tovább, hogy történjen egy igazi nagy lépés, egy első lépés a kibontakozás felé. Sajnos azt meg kell mondanom, ez eddig még nem történt meg. Óriási politikai változások történtek, óriási tüntetések zajlottak le, felvonulások, ünnepek alkalmával, majd kinyilvánították a köztársaságot, megszavazták az új, a módosított alkotmányt amely elfogadható, és rengeteg pozitív dolog történt. (folyt.)
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Csurka Istvánnal - 8. folyt.
|
De az az első lépés, amiben a legszélesebb tömegek is megláthatnák, hogy itt valami változás kezdődik - ez nem történt meg. Nem elég, hogy a kormányzat kicserélődik, hogy a párt megszűnik. Olyan politikusok, akik nem élvezték a nép bizalmát, a szélekre sodródtak és mások váltották fel őket. Ez mind nem elég. Az életnek, a rendszernek ma már nem ezek a tartópillérei, és nem ezeket az alapokat kell elsősorban megváltoztatni. Ugyanis az emberek nem fogalmakban gondolkoznak, hanem az életük, a tények világa veszi körül őket. És a tények világa azt mutatja, hogy ugyanazok között a körülmények között, ugyanazon személyek által vezettetve, vagy azoknak a parancsait végrehajtani kényszerülve élnek ugyanazok a rendszerek. Beszélni szabad, de az emberek nem mindegyike érzi szükségét annak, hogy szabad véleményt alkosson. Az ő szabad véleménye a munkavállalás, az ő szabad véleménye a munkaerejének az ára, az ő szabad véleménye az, hogy mikor jut lakáshoz, hogy mik az életnek a valódi feltételei, a lét feltételei. És ezekben - nem azért mert a gazdasági helyzet nagyon nehéz, hanem azért, mert a dolog lényege nem sokat változott - azért nem bízhat. Magyarországon körülbelül 15-20 éve lényegében nincsen szocializmus. Itt van a nagy tévedés, amikor a szocializmus csődjéről beszélünk. Itten ez egy olyan hibrid-rendszer volt már a kádárizmus fénykorában is, aminek a szocializmushoz csak annyi köze volt, hogy volt egy egypártrendszer, és azok dirigáltak. Lényegében a párton belül is az összefonódások, a kijárások, a mellébeszélések és a klikkek uralkodtak, és egyáltalán nem a párt - mint párt - gyakorolta a hatalmat, hanem a jó összeköttetések, a bulik, a tolvajlások - szinte ezt kell mondanom. Bizonyos embereknek mindent szabad volt, másoknak meg semmit. (folyt.)
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Csurka Istvánnal - 9. folyt.
|
Ha ezt csak egyszerűen politikai szférában akarjuk megváltoztatni és azzal megelégszünk, hogyha csak ezt változtatjuk meg, akkor a nép erre legfeljebb csak elhúzza a száját, mert nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ezt a rossz, emberileg, erkölcsileg és működésbelileg is rossz rendszert jobbá tegyük, megváltoztassuk, kiiktassuk belőle a kontraszelekciót. Itt van ez a privatizálási kérdés, amelyet - a szabaddemokratákkal szemben - mi másképpen ítélünk meg. Azt mondják, hogy legyen rendszerváltás, mert hogyha megváltozik a rendszer, akkor ugyanazok, akik most vannak a vállalatok tetején, vezetőikként - ugyanazok tőkésként kénytelenek vezetni ezt a vállalatot, amelyiket eddig tönkretettek. Most jobban fogják vezetni, mert a tőkés rendszer rákényszeríti őket a teljesítményre. Szerintem ez hamis gondolkodás. Itt arról van szó, hogy olyan emberek kerültek pozícióba, olyan emberek irányítanak, akiket egy kontraszelekciós folyamat emelt oda, és akik ennek a kontraszelekciós folyamat által való odaemeltetésüknek a következtében őrzik ezt a kongraszelekciós folyamatot. És nem engedik, hogy mások kerüljenek oda, akik vagy jobban tudják, vagy nem tudják. De amíg a felfelé áramlás nem kezdődhet el, amíg az emberek nem érzik, hogy az ő jobb teljesítményüknek lesz eredménye, mert feljebb jutnak, mert ők jutnak oda, hogy cselekedjenek, addig a politikai szólamok hatástalanok. Tehát igenis arra kell törekedni, hogy ezt az úgynevezett reprivatizációs rendszert összekössük azzal hogy új elit képződjék, hogy új emberek kerülhessenek felülre - és alulról, és annak nem párt-alapon kell történni, nem azon az alapon, hogy én ellenzéki vagyok, nekem ott a helyem - hanem azon az alapon, hogy mit tudok. (folyt.)
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Csurka Istvánnal - 10. folyt.
|
- Nem oldja meg. Egy jelszó, amit az ügyesebbek tudnak kihasználni - és az ügyesebbek, és a most ott hatalomhoz jutó, vagy már a hatalom birtokában lévők egyszereűen átvesznek - és még a tőkét is meg tudják szerezni maguknak ehhez a privatizációhoz. Hiszen csak lehívják a vállalatokra a köz pénzét. Ezért mi a munkástanácsok mellett vagyunk, a dolgozói részvény mellett vagyunk, és amellett vagyunk, hogy az állam támogassa a kisvállalkozást. +++
1989. november 26., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|