|
|
|
|
A Hajdú-Bihari Erdélyi Egyesület állásfoglalása (2. rész) (OS)
|
1987-ben, a brassói munkástüntetés után, november 17-én kiakasztott lakóházuk kapujára egy fehér kartont, amelyre azt írta:,,Szolidaritást vállalok a brassói munkásokkal,,. November 18-án egyik gyermekével Kolozsvár munkásnegyedében röplapokat osztogatott:,,Kolozsvári munkások, vállaljatok szolidaritást a brassói munkásokkal ,,. Másnap mindkettőjüket bevitte a securitate. Öt hétig tartották bezárva őket. Doinát 36 órán át étlen-szomjan tartva vallatták egyfolytában, és még hetekig alkalmazták vele szemben a pszichológiai sokk kiváltására alkalmas különböző módszereket. 1988-ban Doina három nyílt levelet írt különböző külföldi szervek (krakkói emberi jogi konferncia, Szabad Európa Rádió stb.) számára. Ezekben kendőzés nélkül szólt az otthoni viszonyokról, és felemelte tiltakozó szavát a falurombolás ellen. E levelek után mégjobban eldurvult a helyzet. Szeptember végén bevitték a securitátéra és megverték, majd november 16-án a rendőrségre, és újra megverték. Ettől kezdve teljesen elszigetelték a külvilágtól, olyannyira, hogy például a bukaresti angol nagykövetet, aki a külügyminiszter levelét kívánta számára átadni, durván bántalmazták. Ma szinte állandó jelleggel rendőr áll a háza előtt. Védtelenségük ellenére megnyilvánuló, rendkívüli bátorságot feltételező kiállásuk - amellett, hogy lelket önt és cselekvőkészséget ébreszt a néptömegekben - azért is fontos, mivel ma Romániában csakis az egyén kezdheti el az ellenállást amiatt, mert a csoportok, hálózatok szervezése szinte lehetetlen. Úgy éreztük és úgy érezzük, hogy a Nobel Békedíj adományozására történő javaslattétel olyan gesztus részünkről, amellyel tartozunk emberi nagyságuknak, a szabadságért, nemzetükért, népükért és tulajdonképpen az egész emberiségért vállalt áldozatos tevékenységükért. Úgy érezzük, hogy ,,össznépi penitenciát,, kell lerónunk az ,,elvtársak, ez a román nép belügye,, hangzású képmutató és hazug jelszavakkal való évtizedes azonosulásunkért. Őszintén bízunk abban, hogy e javaslat - és annak erősen valószínűsíthető realizálódósa - megmenti őket a zsarnoki rendszer atrocitásaitól, a pszichikai és fizikai jellegű megsemmisítéstől. Tisztelettel felkérünk ezért minden hazánkban működő pártot és alternatív szervezetet, egyházat és egyéb szervezett emberi közösséget - értve alatta a munkahelyi és lakóterületi közösségeket is -, csatlakozzanak javaslatunkhoz, és az erre vonatkozó állásfoglalásukat - összesítés és továbbítás végett - küldjék meg egyesületünk címére: (folyt.köv,.)
1989. november 7., kedd 17:52
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|